„1964. október 1-én kezdte el Komáromban Kiss Tibor a női röplabdát Bende Jutkával, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a három legjobb szlovákiai játékos egyikével” – sportlexikonba illő sorok, pontosságukat Kiss Tibor kapásból igazolja. Tehát 2024-ben hat évtizede, hogy belevágtak. Mit járt meg azóta a komáromi női röplabda? Abba ad betekintést az alábbi, honlapunknak adott interjú, mely Kiss Tiborral (szül: 1942) készült, emlékeiből merítve. És az ismert tényeket is hozzáadva.
Hatvan év távlatából mit őriz a kezdetekről emlékezetében?
Abban az évben fejezem be a főiskolát, és Nyitrán Karol Félix mondta nekünk, végzősöknek, hogy jó volna, ha kezdenénk valamit ott, ahova kerülünk. Jutka a szomszédom volt Komáromban, egy házban laktunk. Vele nagyon sokat beszéltem a lehetőségekről. Szombatonként, vasárnaponként, amikor hazajött, mert akkoriban még Pozsonyban röplabdázott. Sikerült lerakni az alapokat. Iskolai szinten foglalkoztunk a labdajátékkal 1967-ig. Pár évvel később a többi testnevelő tanárt is bevontam a röplabdába. Összeállítottuk az első lánycsapatot a városban a magyar és a szlovák gimnázium diákjaiból. 1967-ben beneveztünk a nyitrai kerületi ifjúsági bajnokságba.
Megvolt a csapat, a bajnokság. Mivel folytatták?
A legalacsonyabb osztályban kezdtük, 1970-ben megnyertük, és beléphettünk az I. ifjúsági ligába, ahol aztán rengeteg évet játszottunk, egészen pontosan 1970-től 1996-ig. Sajnos ezekről az évekről dokumentációm nincsen, csak az emlékeimre hagyatkozhatok.
Mondja csak bátran, hallgatom…
Nagyon jó kapcsolatunk volt a budapesti Vasassal, a Győrrel, a Lech Poznańnal, az SC Berlinnel és a finn Tampere csapatával. Szinte évente indultunk az említett klubok tornáján, nálunk meg megrendeztük a Szlovák Nemzeti Felkelésről elnevezett mérkőzéssorozatot, nemzetközi részvétellel. Az akkori Csehszlovákiából is nagyon sok csapat vett részt. Közben felépült Komáromban a röplabdacsarnok, ahol teljes mértékben otthonra találtunk. Másra nem emlékszem, de azt tudom, hogy az ifjúsági csapat 2005-ben fejezte be tevékenységét.
Arról tudni valamit, hogy 1964 előtt röplabdáztak-e Komáromban?
A hatvanas évek első felében főiskolás voltan, nincs áttekintésem az otthoni sportéletről. Gimnáziumi tornatanárunk, Török János se nagyon forszírozta. Lány vonalon nem. A férfiak próbálkoztak, a Vág parton volt egy kinti pálya, ahol játszottak, nagyon én se foglalkoztam vele.
Említette a lányok ificsapatának megszületését, szereplését a bajnokságban…
Huszonhat évet játszottunk az ifiligában. Az kegyetlen időszak volt, egyedül csináltam elég sokáig. Később akadt segítőm, megalakult a diákcsapat is, amit Óvári András vezetett. Azután már könnyebb volt.
Egy idő után a női csapat is megszületett...
Gróf Andrea és társai jöttek, amikor beindult, összeraktuk az első női együttest. Ez 1997-ben történt, és beneveztünk a női I. ligába. Ebből a társaságból még maradtak játékosok az extraligába kerüléskor is. De csak ketten, inkább különmentek.
Az extraligás csapat a 2001/2002-es bajnoki évadban
Közben egyre sikeresebb lett Komáromban a női röplabda, és elérkezett 2001, amikor az élvonalba, az extraligába küzdötte fel magát a csapat. Korabeli források szerint 2002-ben és 2003-ban is a hatodik helyen végeztek. Minden az elképzelések szerint alakult?
Hilda Mazurovával és férjével ügyködtünk a csapat körül. Sok játékost jött Pozsonyból. Elég bonyolult volt!
Miért?
Ki kellett alakítanunk egy olyan keretet, amely képes az extraligás helytállásra. Nekem tapasztalatom nem volt. Hildát nagyon jól ismertem, Bende Jutkán keresztül, mert együtt röplabdáztak a pozsonyi Sláviában és a csehszlovák válogatottban. Idejött hozzánk, Elvileg ő irányította a csapatot, mert Komáromban akkor nem volt elég játékos, legfeljebb négy lehetett összesen.
Mit mutatott az extraligában töltött első két évad?
Örültünk, hogy egyáltalán feljutottunk, s abból a szűk pénzkeretből ki tudtunk jönni. Mert csak a város támogatott bennünket. Szponzorok még nem voltak.
2004-ben tizedik helyével kiesett a csapat az extraligából, végül mégis az élvonalban folytatták. Mi történt?
Nyár folyamán felmerült, hogy a pozsonyi Slávia UK B csapatával egyesülhetnénk. Ez meg is valósult, és Slávia Forplast UJS Komárno néven léptünk pályára. Vladimír Hančíkkal, a pozsonyiak klubelnökével hoztuk össze, nagyon jóban voltunk már akkor is.
Élt a kapcsolat, és összedugta a fejét a két vezető?
Nekik is így sokkal jobb volt.
Mit adott az együttműködés a komáromiaknak?
Extraligát. Más semmit. Mindenki örült, hogy élvonalat játszunk. A saját csarnokunkban.
Sok néző járt mérkőzésre?
Ötven-száz ember, előfordult, hogy százötvenen is voltak a lelátón, ami nagy valami volt akkor Komáromban. Labdajátékokban csak a kosárlabda meg a röplabda létezett a városban, meg mindenhol a futball.
Ez az együttes kezdte a 2002/2003-as bajnokságot, két évvel később a negyedik helyen végeztek a komáromiak az élvonalban
Az 2004/2005-ös bajnokság a Slávia UK-val együttműködve hozta a komáromi női röplabda legnagyobb sikerét, negyedik helyet az extraligában. Úgy zajlott a hét, hogy pozsonyi edzések után pénteken Komáromba ment a csapat, edzettek egyet, majd másnap következett a bajnoki. Nem lettek ugyan bajnokok, de minősíthető ez a komáromi női röplabda aranyévadának?
Természetesen. Ennél jobb nem volt, és merem állítani, hogy nem is lesz. Mert manapság már egészen mások a feltételek, követelmények, az anyagiak világa hódít.
Ezután olyan helyzet állt elő, hogy a Slávia UK felszámolta a B csapatát, és csak bő kerettel folytatta. Ezáltal a komáromi női röplabda elvesztette fővárosi partnerét, és a bizonytalanság ütötte fel a fejét, mert nem volt elég pénz az élvonalbeli szereplésre Végül azonban legalább a második vonalba, az I. ligába benevezték a csapatot VC UJS néven...
Azokkal a komáromiakkal játszottunk, akik maradtak. Elég sokáig volt ez így. Az is jó volt.
Visszakerültek még az extraligába?
2013-ban. Addig 2006-ban hetedikek, majd hatodikok, harmadikok, s háromszor ötödikek voltunk. 2012-ben elcsíptük a negyedik helyet, rá egy évre bajnokok lettünk az I. ligában, majd a következő évben kilencedikek már az extraligában. Pénzszűke miatt azonban nem folytattuk, de Komárom nem maradt női röplabda nélkül. Akkor már egyetemi csapatként léteztünk, ám nem az extraligában.
Volt egy időszak, amikor magyarországi megyei bajnokságban bukkant fel a női csapat. Miért ezt a szereplést választották?
Jó kapcsolataim voltak a győriekkel, és bevettek bennünket a Dunántúli női röplabdabajnokságba. Három éven keresztül ott játszottunk. Először megnyertük, majd harmadikok és negyedikek lettünk. 2017-ben befejeztem a röplabda-tevékenységemet, és feloszlott az általam vezetett csapat. Ez kimondottan a Selye-egyetem vezetőségének köszönhető. Az utolsó tizenkét évben szerepeltünk UJS néven, egyetemi csapatként.
Visszapillantva a magyarországi kitérőre. Miért azt választották, ha Szlovákiában is létezett legalacsonyabb osztályú bajnokság, az I. liga?
Inkább oda mentünk át, mert közelebb voltak az ellenfelek, és anyagilag elviselhetőbb volt. Mindössze a győri megyébe kellett utaznunk.
Mikor 2017-ben Ön befejezte, megszűnt a női röplabdacsapat Komáromban?
Igen, mert a rektor küldött egy levelet, amelyben közölte, hogy 2018, január elsejétől nem használhatjuk a Selye-egyetem nevét. Aztán ugyanezt megerősítette a pozsonyi egyetemi sportközpont is, s közölték, hogy a döntés nyomán ők már nem tudnak anyagilag támogatni bennünket. Erre csak azt tudtam mondani: „Ennyi volt, befejeztem”. Elbúcsúztam a lányoktól, leadták a mezeket, még mindig itt vannak nálam. Bele is fáradtam. Veszekedni soha nem volt kedvem, akkor sem.
Ezzel azonban nem szűnt meg a komáromi női röplabda véglegesen…
Arról már nem tudok semmit.
2017-ben eltűnt a női együttes, de bizonyos idő után újra feltűnt az I. ligában…
Tőlem egyetlenegy röplabdázó nincs abban a csapatban, mert az összes játékosigazolvány nálam van. Arról nem tudok, kik játszanak jelenleg.
Csapat viszont létezik, mert hetente szerepel a második vonalban, az I. ligában…
Nincs áttekintésem. Azóta, hogy abbahagytam a szlovák szövetség oldalát nem láttam.
Ettől függetlenül a Selye-egyetem szárnyai alatt játszik a női csapat, a férfiak meg a Rieker UJS néven már kétszeres bajnokok Szlovákiában. Lesz még valaha extraligás női együttes Komáromban?
Bár lenne, de szerintem nem lesz.
A kezdeteknél Bende Jutka tanácsai alapján indult útjára a női röplabda Komáromban. Annyit tudni az egykori kiváló játékosról, később edzőről, hogy hosszú évek óta külföldön él, időnként hazalátogat. Tartja vele a kapcsolatot?
Nem. Tíz-tizenöt éve nem beszéltünk. Olaszországban is már több helyen edzősködött. Nagyon kedves, aranyos ember. Csak jót tudok róla mondani. Aktív pályafutása során Szlovákiában a legjobb három röplabdázó közé tartozott. Megjárta a mexikói olimpiát, több világversenyem ütötte a labdát.
Ki Kiss Tibor?
1942. október 4-én született Komáromban. Mindössze főiskolás korában röplabdázott, később testnevelő tanárként honosította meg a Duna-parti városban a sportág női változatát. Versenyszerűen csak kosarazott. Első osztályú képesítéssel évtizedekig vezette a női csapatot, vezetőedzőként vagy másodedzőként. Legnagyobb sikere azonos az együttes legelőkelőbb helyezésével, ami a negyedik hely az extraligában, mégpedig a 2004/2005-ös bajnoki évadban.
J. Mészáros Károly