Napjainkban, amikor lassan ugyanolyan részvételi számokat kapnak az olimpián a nők, mint a férfiak, érdemes felidézni, honnan indultak. Mit állított 1913-ban az amerikai Harvard Egyetem egyik professzora a nők sportolásáról?
Idézet tanulmányából. „Amit a női testnevelésről írnak, az csupa kitaláció. A sport jelenlegi változatában csak idővesztés és gyakran flörtölési alkalom. A női testet a közönséges házimunka fejleszti a legjobban, hiszen valamennyi izmot megdolgoztatja. Ezt nevezném igazi sportolásnak. Nincs hasznosabb eszköze a lábedzésnek és egyben az elhízás ellen is hatásos a lépcsők gyakori használata. A mellkas és a derék fejlesztésének a legjobb módja a padló súrolása. A seprés erősíti a lapocka izmokat, a vízcipelés meg kiváló atlétikai gyakorlat. A felső végtagok hatásos erősítését szolgálja a tésztakeverés. Hasonlóan hasznos tevékenység a mosás. Egy eltöltött óra a teknő fölött többet ad a nőnek, mint a délutáni tenisz.”
A több mint száz év megtette a magáét a női sportolás irányultságában is.
Az iménti sorokat megtalálja a Tudja-e, hogy rovatunkban, ahol még sok más kvízkérdés is felmerül sportéletünkből, sportolóinkról, s a válasz sem hagyja cserben olvasóinkat.