A százéves csilizradványi futball legújabb fejezeteinek is tevékeny résztvevője Gaál Tamás (szül. 1990), aki a közel 1200 lakosú csilizközi település dunaszerdahelyi járási bajnokságban, az AG Sport Ligában szereplő csapatának vezetőedzője. Válaszai a közelmúlt és jelen történéseibe adhatnának betekintést, de ennél több is kiderül, hiszen apja és nagyapja is könnyen észrevehető nyomokat hagyott a helyi fociéletben.

Az 2025. június 28-ai centenáriumi jubileum idején két hete vezette a helyi tizenegyet. Miért vágott bele?
Horváth József hosszú éves akkori sportelnökünk kért fel arra, hogy nem vállalnám-e el a felnőttcsapatot, velük is folytatva edzői karrieremet. Első ilyen megbízatásomról van szó. Nem titkolom, nagyon-nagyon sokat gondolkoztam rajta, otthon a családban is megbeszéltük. Ugyanis az U19-es együttesünket meg nem szerettem volna elhagyni, annak is én vagyok az edzője. Olyan megegyezés született, hogy az U19-eseknél Nagy Ádám személyében van segítőm, és a felnőtteknél ő és kapusunk, Gyalog Balázs is besegít.

Tősgyökeres csilizradványiként előtte is jó ideje volt köze a helyi futballhoz. Az U19-es csapat edzését már említette. Játékoséveiről mit érdemes feleleveníteni?
Mint minden falusi gyerek, én belecsöppentem. Apukám és társai vezették akkoriban a falu sportszervezetét. Hét-nyolcéves lehettem, mikor kihozott a pályára egy edzésre. Én erre nem is emlékszem, csak ő szokta mondani. És aztán kint ragadtam, s elkezdtem. Lassan már harminc éve. Akkor még teli volt a pálya gyerekekkel. Létezett nálunk kispályás csapat, az U15-ös, az U19-es... Játékosként is így lépegettem felfelé. Elég jó focistának tartottak, csalogattak a IV. ligás balonyi együttesbe is, de nem engedtek oda. Ráadásul a barátaimmal játszhattam együtt. Végül az utánpótlásban mindvégig Csilizradványon maradtam.

Milyen volt a folytatás a felnőttek között, az A csapatban?
Második évemben már csapatkapitány lettem. Akkoriban nagyon rossz körülmények uralkodtak a klubban, alig volt támogatónk, így egy időre megszűnt falunkban a szervezett labdarúgás. A kétezres és kétezertízes években jártunk. Mind a felnőttek, mind az utánpótlás egy időre befejezte. Szétszéledtünk a közeli klubokhoz, Csiliznyáradra, Balonyba, Izsapra… Én az utóbbi csapathoz igazoltam, de ott nem találtam meg a számításaimat. Nagyon sok focista volt köztünk, de veteránok. Utána ismerősömmel Nyáradra mentünk futballozni. Ott sem éreztem magam otthon. Aztán két-három évvel később helyi fiatalokból és egy-két tapasztalt játékossal már újraindult a radványi csapat. Abban a vezetőségben már feltűnt Horváth József is, de még nem volt mindenes a klubban. Én viszont a szomszédos Balonyba igazoltam, magasabb osztályba. Sikerült a beilleszkedés, és több mint hat évet fociztam abban a csapatban.

Milyen poszton játszott?
Csatárként kezdtem. Ifiszinten nagy sok gólt rúgtam. Idővel megkopott a gyorsaságom, és Balonyon már védekező középpályásra váltottam. Igazán kiváló társaság jött össze, a vezetőség, a játékosok... Egy rossz szavam nem lehet rájuk. Tényleg semmi mással nem kellett foglalkoznunk, csak a focival. És én is belekóstolhattam ebbe a világba.

Hogyan került vissza Csilizradványra?
Később Horváth József már átvette a klubirányítást, Szalay Gáborral. S félévente hívott haza. Egyszer fél évre visszajöttem, és 2016-ban a radványiakkal megnyertük a járási II. osztályú bajnokságot. De a balonyiak újra elcsaltak hozzájuk, és ezzel együtt összejött a balonyi hat és fél éves játékom. Majd 2018-ban hazaigazoltam, s azóta itthon vagyok. Futballoztam is, később csak akkor játszottam, ha létszámhiány állt elő.

Miként kezdődött edzői tevékenysége?
Szalay Gábor barátom biztatására történt. Állította, hogy jó edző is lehetnék.

Belső késztetése nem volt?
Volt. A tévés meccsek nézésekor sem mindig csak a labda útját követtem, észrevettem minden szereplő mozgását, helyezkedését. Odaképzeltem magam a pályára. Vonzott is a szakma, de csak Gábor barátom nagy segítségével kezdtem el az edzői munkát. És az is közrejátszott, hogy megszűnt a balonyiakkal közös utánpótláscsapatunk, és a gyerekek egy évig kallódtak. A kétezerhúszas évek elején összekaptuk a szétszéledt fiatal játékosainkat, és indítottunk egy U15-ös diákcsapatot. És az akkori vezetőedzőjük megmondta, hogy ehhez nem adja a nevét, nem fog szenvedni 13 játékossal. Őt ez nem érdekli. Mi meg a szűkös kerettel is nekivágtunk a bajnokságnak. A középmezőny alján végeztünk, nagyon jó csapatot alakítottunk ki, leraktuk a csilizradványi utánpótlás alapjait, ami sajnos csak egy évig működött. Kiöregedett sok játékosunk a diákok közül, megfelelő utánpótlás meg nem kaptunk helyette Szapról, pedig megígérték. Hála Istennek, csak egy évig tartott ez az állapot.

Időközben megszakadt az edzői pályafutása is?
Nem. Ebben az időszakban végeztem el Győrben az edzőképzést. Számomra is elég neves focistákkal. Nagyon sok megfizethetetlen tapasztalatot szereztem, nagyon sok ismeretségre tettem szert. Az egyéves radványi kényszerszünet alatt jelentkeztem a nyékvárkonyi U15-ös Gézengúzok megüresedett edzői posztjára, és engem választottak. Mikor nálunk megszűnt az utánpótlás, kaptam egy más lehetőséget. Közben kiderült, hogy indíthatunk Csilizradványon U19-es csapatot, igaz, fiatalabbakkal, de a korban már beleférő fiúkkal. Egy év telt el az U15-ös gárda megszűnésétől. És hazacsalogattak. Nem szerettem volna otthagyni Nyékvárkonyt, nem is gondoltam rá, mert tényleg minden nagyon jól ment. De szülőfalumban megmondták: jó lenne, ha én venném át az újjáalakult U19-es csapatot. Ez 2023-ban meg is történt.

Hogyan ment a fiúknak?
Első évadunkban a 16-os mezőnyben a 11. helyet szereztük meg a nagyon fiatal együttessel, de már éreztük, hogy ebben sokkal több van. Mindenki maradhatott, senki nem öregedett ki, az A csapatba sem adtunk játékost. A 2024/2025-ös bajnokságban ősszel még valami hiányzott. Pedig küzdő, 18 fős keretünk volt. Télen tudatosan úgy igazoltunk, hogy kisebb megfigyeléssel kerestük a játékosokat. Hármat hoztunk is. És összeállt a társaság, tavasszal 13 meccsből tízet megnyertek. Pardon nélkül hatalmas gólkülönbségekkel.

Mikor nem edzősködik, mivel foglalkozik?
Egy nagymegyeri cég itteni állattenyésztési kirendeltségén dolgozom, csak délelőtti munkaidőben. Így a munkám megengedi az edzősködést. És amikor van szabad időm, azt barátnőmmel, kislányunkkal töltöm.

Eredeti szakmája?
Szakács vagyok. Azzal kezdtem, de nem volt türelmem ezt végezni. Ám nagyon szeretek főzni, otthon is. Kínálkozott egy lehetőség a faluban, barátok között, s elvállaltam. Többnyire helybeliekkel dolgozom.

Ha mérleget vonnánk fociéveiről, miről árulkodna?
Eddig bő huszonöt évet töltöttem a legnépszerűbb labdajáték világában. Legtöbbet máshol Balonyon játszottam, voltam Izsapon és Csiliznyáradon is. Összesen hét évet lehettem távol. A többit Csilizradványon futballoztam vagy edzettem le.

Ha visszapillant a radványi focimúltra, milyen élménye ragadja magával?
A 2016-os járási II. osztályú felnőtt bajnokcsapat tagjaként öldöklő csatát vívtunk Vásárúttal. Hazai pályán 0:2-es hátrányban voltunk a 70. percben. És a 90-ikben 3:2-t mutatott az eredményjelző tábla. Egy gólt lőttem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy két-háromszáz ember nézte a bajnoki döntőnek beillő meccset. De nem csak nézte, a szurkolók üvöltöttek, belehajtottak bennünket a győzelembe. Brutális volt a hangulat! Sose fogom elfelejteni.

És az utánpótlásban játszó fiúkkal is átélt valamilyen maradandó élményt?
Olyan korosztályban játszottam, hogy a 16-os keretből 15 volt a radványi. Az egyetlen idegen a nagymegyeri középiskolás osztálytársam volt. A bajnokságot azzal kezdtük, hogy tíz meccsből tízet megnyertünk. Tavasszal olyan keszekusza lett a befejezés, hogy a végén mi lettünk az elsők, de mégsem bajnokok. Mert közben az első négy csapatnak elindítottak egy rájátszást, amiben kikaptunk a dunaszerdahelyiektől, és ők lettek a bajnokok, mi meg a másodikik. Én azóta is bajnokcsapatnak tartom a miénket, mert amikor mindegyik együttes oda-vissza alapon lejátszotta a mérkőzéseket, mi lettünk az elsők, közben május végén rátettek egy rájátszást, hogy a dunaszerdahelyiek bajnokok lehessenek, és feljuthassanak.

Százéves volt 2025-ben a csilizradványi futball. Mit jelent ez a tősgyökeres helybelinek, aki szülőfalujában játékosként és edzőként is letette névjegyét?
Már az büszkeség számomra, hogy ennek az egynegyedét itthon töltöttem. Mikor fiatal voltam, édesapám is pár évadot játszott, ő inkább sportvezető volt. Papán, apai nagyapán viszont nagyon sokat futballozott a falu tizenegyében, aranycsapatunkban. Mindig hallom a családban, hogy milyen jó focista volt. Tényleg büszke lehetek, hogy sorainkból három nemzedék is kivette részét a futballklub tevékenységéből.

Hány év jut a Gaál családra a százból?
Szerintem nagyon sok, csak évtizedekben mérhető.

J. Mészáros Károly