2021. október 23-án múlt harminc éve, hogy elhunyt Torma Gyula (szül. 1922. március 7., Budapest) az ökölvívás csehszlovák olimpiai bajnoka (1948. London). Indult a helsinki (1952) és a melborune-i (1956) nyári játékokon is. 1949-ben Oslóban Európa-bajnok lett. Hatszoros magyar és tízszeres csehszlovák bajnok. Élete, pályafutása egy nyitott könyv, melyből sokat lehetne idézni, de még mindig sok feltáratlan történet lapul valahol az emlékekben, korabeli sajtóban. Honlapunkon már többször körbejártuk életét, különböző megközelítésekben. Most halálának harmincadik évfordulóján három rá jellemző, róla szóló nyilatkozattal emlékezünk a ringben és magánéletében történtekről, s három korábbi írásunkba is betekintést nyújtunk olvasóinknak.
1.
„Amikor Torma bokszol, sajnálhatja az ember, hogy csak háromszor három percig tart a mérkőzés. Harcmodora a legnagyobb ütőkártya azokkal a laikus rágalmazókkal szemben, akik a bokszot nyers verekedésnek minősítik. Stílusa a technika, a fürgeség, az ügyesség igazi koncertje, amely energiával és bátorsággal párosul” – írták róla a korabeli sajtóban.
2.
Torma felfedezője, Adler Zsigmond az Aranykesztyűk című könyvben nagyon találóan emlékezett védencére: „A legnagyobb tehetség volt, akivel valaha foglalkoztam. Csodálatos technika, kemény ütés és az ellenfelek szurkálásainak tisztességes elfogadása jellemezte. Ha olyan erős akarata lett volna, mint Pappnak, néhányszoros olimpiai és Európa-bajnok lehetett volna. Papp magánéletében nem volt naplopó, nem érdekelte az éjszakai élet. Ugyanez Tormáról nem mondható el. Egyfajta vagabundus volt. Mindig végighallgatta a tanácsokat, de amint a szorítóba lépett, mindent sajátos módon csinált.“
3.
„Apám tisztességes férfi volt, de ezért nem adtak sokat az üzletben. Nem tudta eladni a nevét“ – mondta róla lánya, aki Torma Gyula londoni aranyérmét, további trófeákkal együtt, családi kincsként őrzi.
Róla írtuk: