Jubilál az udvardi triatlon. 2016. június 11-én már harmincadik kiírásához érkezett az ország leghosszabb életű versenye, a Mikrotriatlon. Kalandozás a múltban, bepillantás a kulisszái mögé.
Kérdezősködés a kavicsbánya környékén
Évek óta figyelem az udvardi duatlon-triatlon jelenséget. A Zsitva-duatlon idén 27. kiírásán van túl, a Mikrotriatlonra a jubileumi, XXX. felvonás vár. Két éve, 2014-ben jártam a triatlonverseny főhadiszállásán, az Érsekújvár és Udvard közti híd közelében található egyes számú kavicsbánya közelében. Akkor Bernáth Ferenc versenyigazgató azzal búcsúzott, hogy egy év múlva is lesz verseny, immár huszonkilencedszer, utána meg harmincadszor is, ha az egészség megengedi. Nos, úgy néz ki, az egészség megengedi, a szervezők összefogása pedig azóta is tartós.
Négy interjú (2014-ben készült, de 2016-ban is időszerű beszélgetések) a Mikrotriatlon világából. Belevetettem magam, és kérdezősködtem.
Zlíni győztes ismeretlen környezetben
Jan Čelústka zlíni sportoló nyerte 2014-ben az udvardi Mikrotriatlont. Egy héttel később tizennegyedik lett az Európa-bajnokságon, a világversenyek résztvevője. Arról is beszélt, hogyan talált az Érsekújvári járásban található településre.
Hogyan ment a versenyzés? Elég magabiztosan lett első...
Jó felvezető volt az Európa-bajnokságra. Nem az volt a dolgom, hogy mindent kiadjak magamból. Kipróbáltam a gyors úszást és a gyors futást. Túl vagyok az alapozáson, elég fáradnak érzem magam, ezért nem volt olyan könnyű ez a verseny.
Hogyan talált Udvardra?
Először vagyok itt. Ha nem jön velem az edzőm, aki ismeri az itteni viszonyokat, akkor elég nehéz lett volna idetalálnom.
A környezet, versenyfeltételek milyen benyomást keltettek Önben?
Ideális itt minden. Meleg víz van, ezzel nincs baj. Talán jobban elválasztanám egymástól az egyes versenykategóriákat, hogy annyira ne keveredjenek a versenyzők az országúton. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy elég nagy szél volt, ami nehezebbé tette a kerekezést. Ami a szervezést és az infrastruktúrát illeti, minden remek volt.
Mire szolgál egy ilyen verseny az olyan kaliberű sportolónak, mint Jan Čelústka?
Választhattam volna egy ugyanilyen edzésadagot, de Pozsonyban, egyedül tettem volna meg az egészet, az edző kerékpáros kíséretében. Sokkal egyszerűbb volt ide eljönni. Megismerni Szlovákia újabb csücskéjét, s miért edzen valaki egyedül, ha versenyezhet is közben.
A versenyigazgató fiának szerepkörei
Ifj. Bernáth Ferenc apja nyomdokaiban jár. Fociban biztosan, de duatlon- és triatlonszervezésben is. Verseny közben több ponton is felbukkant. Közreműködésével tájékozódom a szervezés világában.
Mit teljesítettek a versenyzők, és mire kellett odafigyelned az úszás, kerékpározás és futás lebonyolítása közben?
A felnőttek két kört úsztak, ami összesen 750 méter volt. Utána 20 kilométert lehajtottak kerékpárral, négyszer tették meg a hídtól az érsekújvári útelágazásig kijelölt útvonalat. A végén pedig öt kilométer futottak le, ami két kör volt. Szűkös a szervezőgárda, ezért közben több helyen is megjelentem.
Ez máshol is így van?
Világversenyeken minden szervezőnek megvan az egyéni feladata. Alacsonyabb szinten több mindent fel kell vállalni, de így ez érdekesebb. Én is folyton látom a versenyt, a versenyzőket, jobban át tudom élni. Hosszú ideje csináljuk, így van elég tapasztalunk a verseny lebonyolításában.
Hány szerepköröd volt?
Egészen pontosan nehéz megmondani, de három kulcsfontosságút megemlítenék. Ott voltam az úszópálya fordulójánál, valamint a depó és a futópálya koordinációs munkájában is részt vettem.
Mióta csinálod ezt?
Gyerekkorom óta a szüleim a triatlon világába vittek. Először versenyeztem az egyes korosztályokban, később azonban futballista lettem, és most már csak szervezek.
Menjünk bele a részletekbe is. Mire kellett odafigyelned például, mikor az úszók kirobogtak a tóból, hogy egy vasrudacskát megkerülve visszafussanak a táv második felének megtételére?
Azzal is kell számolni, hogy a versenyző néha annyira koncentrál a versenyére, hogy összezavarodik, és a két kör helyett esetleg csak egy rögzül a fejében. Ilyenkor ott kell állnom, és az adott pillanatban jelezni az irányt a másfelé tartónak. Kell legyen áttekintésem, hogy tudjam, ki megy másodszor a vízbe, s kit engedhetek a depóba a kerékpárért.
Hogyan különböztetted meg a két csoportba tartozókat egymástól? Volt ennek valamilyen külső jele is?
Csak vizuálisan tudom megkülönböztetni, ki hova tartozhat. Mérvadó a kor szerinti besorolás, de fontos a versenydinamika is.
Később olyan szerepben láttalak, hogy felpattantál egy kerékpárra, és futás közben a legjobbak vezetőjévé váltál. Ez miről szólt?
A felvezető kerékpározónak az a dolga, hogy irányt adjon az első futónak, s lényegében az egész mezőnynek. Mivel a mi futópályánk elég egyszerű, nem nagyon lehet rajta eltévedni. Az én dolgom inkább az volt, hogy értesítsem a nézőket, a bemondót és az eredménymérőket, hogy célba ért a legjobb versenyző.
Mi lesz a legmaradandóbb emléked a 28. Mikrotriatlonról?
Úgy érzem, hogy jó légkör uralkodott. Nemcsak a versenyzők körében, hanem a szűkkörű szervezőbizottságban is. Ismét bebizonyítottuk, hasznos részei vagyunk ennek a hagyományos viadalnak.
Miért jó nektek ez a triatlon Udvardon, két kilométerre a falutól? Jön egy csomó idegen, úszik egyet, kikerekezi magát, fut is egy jót, ti meg ehhez körítést adtok...
..előtte egy hónappal már hajszoljuk az engedélyeket, frissítőt, kaját készítünk nekik... Van egy csomó feladat, amely túlszárnyalja a mai nap keretét. Ugyanakkor van társadalmi küldetése is, ami nehezen értékelhető gazdasági szempontból, mert ebből nincs haszon, de van egy jó érzésünk, hogy mi is tettünk az emberekért valamit, s lehetőséget adunk nekik a szombati sportolásra.
Kijönnek az udvardiak is ezt megnézni?
Kevesen. Nem firtatjuk, miért van ez így. Talán azért, mert mindenki a saját prioritásaival törődik, s nem érdekli őt egy hétvégi verseny megtekintése.
A duatlon a faluban zajlik. Azt többen megnézik?
Igen, de többnyire olyanok, akik felé halad a mezőny. Kinéznek, mi zajlik előttük.
A depó szabályőrének kulisszatitkai
Németh Tibor versenybíró a depó világának szabályait őrzi. Kulisszatitok itt is akad bőven. Ezekről kérdeztem.
Van egy bekerített terület, ahova beviszik a versenyzők a bringájukat. Mire szolgál ez?
Megnézzük, hogy a bicikli technikai szempontból rendben van-e, vagyis, hogy úgy működnek-e a fékek, ahogyan kellene. Nagyon fontos az is, hogy rögzített legyen a kormány, nem mozoghat fel- vagy lefelé. Ez is gondot okozhat a verseny folyamán. Utána beengedjük a versenyzőket a depóba. Ma úgy volt, hogy előre nem adtuk meg, ki hova, milyen rajtszám alapján helyezi el kerékpárját és felszerelését. Mindenki választhatott az elkészített helyekből.
Folyton hangsúlyozták, hogy a kerékpáron kell lenni a bukósisaknak...
Ez egy nemzetközi szabály, miszerint úgy van beállítva a kerékpár a depóba, hogy a versenyzőnek rá kell tennie a sisakot. A rajt előtt is, és ugyanúgy, mikor leszáll a bringáról. Ez egy törvény, aminek megsértése tizenöt másodperces időbüntetéssel jár, amit a depóból távozás előtt le is tölt a versenyző.
A rajt előtt sorra megjelentek a versenyzők, leadták a depóba a kerékpárokat, elindult a verseny. A mezőny úszni ment a tóba, s mikor a távval megbirkóztak a versenyzők, újra jöttek a depóba. Mi történt ekkor?
Odamegy mindenki a saját kerékpárjához, ahol először a sisakot kell felvenni és bekapcsolni, és csak azután viheti el a biciklit. Ha valaki ezt fordítva teszi, vagy megállítjuk, vagy szintén tizenöt másodperces büntetést kap.
Azt is láttam, hogy volt egy vonal a depótól néhány méterre, ahol felültek a biciklire a versenyzők. Ez mire szolgál?
Nálunk ez egy sárga vonal, s azt jelzi, hogy mindenkinek azonos kiindulópontja legyen a bringázásban. És csak a vonalon áthaladt versenyző ugorhatott nyeregbe. Erre szintén odafigyeltünk.
Aztán kimentek a versenyzők az országútra, ahol teljesítették a maguk adagját, majd jöttek vissza. Ekkor mire kellett odafigyelni?
Hogy a sárga vonal előtt szálljanak le a kerékpárról. Ha valaki túlhajt a vonalon, vagy visszaküldjük, vagy megvárjuk, míg eltelik a büntetőidő, vagyis a tizenöt másodperc. Gyakran elegendő kettőt visszalépni, és mehet tovább a versenyző.
A depóban újra átöltözik, cipőt cserél, leteszi a kerékpárt a helyére, rá a sisakot, majd megy futni. Később célba ér a mezőny, de a depóban még nincs vége mindennek. Mi zajlik ezután?
Amikor az utolsó versenyző is áthaladt a célvonalon, megnyitjuk újra a depót, hogy mindenki kivehesse a kerékpárt és felszerelését. Idén hosszúra nyúlt a verseny, ezért picit már korábban megnyitottuk a depót. Ahogyan kijön onnan a versenyző, köteles leadni a rajtszámot, amit közben egyeztetünk a bringára és a sisakra ragasztott számmal. Egyfajta visszajelzés ez, hogy mindenki a saját biciklijét és sisakját viszi-e el. Ez is egy szabály, mellyel együtt élnek a versenyzők.
A karjukon is rajta a rajtszámuk. Az mikor került oda?
A bedepózás előtt. Ez az úszásnál fontos, egyetlen jel a versenyző megkülönböztetésére a vízben.
Németh Tibornak milyen emlékei lesznek a 28. Mikrotritalonról?
Jók. Minden sikerült, gond nem volt. Elkerült bennünket a baleset, nem voltak technikai problémák. Túl meleg sem volt, eső sem esett, jó időjárást fogtunk ki. Szívesen járnak ide a versenyzők, s ebben a szervezés színvonala is szerepet játszik. Jó emlékeim lesznek a huszonnyolcadik felvonásról.
Ön is triatlonozott valamikor?
Igen.
Tehát egy kicsit más szemmel figyeli a versenyt, mint mi, kívülállók. Vagy versenyzői múlt nélkül nem is tudná vállalni a szabályok őrzését?
Tudnám, de azért kell a másik oldal ismerete is hozzá. Belelátok a versenyzők fejébe, a határeseteknél megértőbb vagyok a szabályszegés megítélésében. Felmérem, mi idézhette elő. Versenyzői tapasztalat nélkül talán mégsem lenne annyira a szívügyem a verseny, a bíráskodás.
Harmincadszor is lesz, ha az egészség megengedi
Bernáth Ferenc a Mikrotriatlon karmestere. Családi, baráti, udvardi összefogás élteti immár három évtizede a versenyt. A versenyigazgató sem úszta meg interjúadás nélkül.
Az eredményhirdetéskor kategóriagyőztesként láttuk a dobogó tetején. Előtte egyszer itt, másszor ott bukkant fel verseny közben, de voltaképpen elérhetetlen volt. Mi volt nehezebb: teljesíteni a triatlonos versenyadagot, vagy levezényelni a Mikrotriatlont?
Egyértelmű, hogy sokkal könnyebb versenyezni. Maga a Mikrotriatlon egy nagy stressz. A főverseny közepéig, amikor a mezőny tagjai leszálltak a kerékpárról, picit izgatott voltam. Ilyenkor elég ránéznem a feleségemre és fiamra, s ha bólintanak, hogy minden rendben van, akkor megnyugszom. Ismétlem: a szervezés a nehezebb. Leúszni, letekerni és lefutni a versenyadagot, az már rutinmunka. Csak tőlem függ, a verseny zajlását más is befolyásolja.
Versenykategóriáját megnyerte, versenyigazgatóként meg nem is volt ellenfele...
Társaim viszont voltak. Nem jelent semmit a versenyigazgató, ha nincs szervezőgárdája.
Hányan voltak benne?
Itt volt az egész család, az udvardi asztalitenisz-szakosztály tíz emberrel, valamint a falusi rendőrök, a falubeli zöldek és az állami közlekedési rendészet képviselői. Baráti körünkkel együtt harmincöten biztosan voltunk, akik kivették részüket a szervezésből. Nem beszélve a büféről s más háttérszolgáltatásokról. Ezekkel együtt ötven ember kellett ide.
Elejétől kezdve az egyes számú kavicsbánya és környéke a Mikrotriatlon otthona?
Itt kezdtük, öt éve átmentünk a négyes kavicsoshoz, aztán visszajöttünk ide, mert nem jó oda az út.
Ez az ideális megoldás?
Nem éppen, mert kevesen férünk el. Kellene még egy nagyobb parkolási hely, de sajnos nem tudjuk idevarázsolni, mert adottak a körülmények.
Miért jó maguknak, udvardiaknak, hogy évente egyszer, júniusban kijönnek ide, lefoglalják a tavat és környékét, azon a napon időszakonként leállíttatják a forgalmat Udvard és Érsekújvár között, s közben idegen versenyzők seregének kínálnak sportolási lehetőséget?
Miért kell a futballistának focizni? A hegymászónak hegyre mászni? Ez ugyanaz. Adrenalinra szükség van. Mi az egészséges életmódnak és a sportnak vagyunk a hívei. A versenyzők nagy része a „futottak még” kategóriába tartozik. Igaz, volt itt londoni olimpiai résztvevő, Világkupákon versenyző triatlonos és nagyon ügyes magyarországi indulókból is néhány, de a százhetven emberből húszan lehettek élversenyzők, a többi olyan, akit az életmódja csalogatott ide. És jómagam is ezért triatlonozom, és ezért rendezem társaimmal ezt a versenyt is.
Ha ez nem lenne, nagyon hiányozna?
Nekem személy szerint hiányozna, de el sem tudom képzelni, hogy miért ne lenne. Ha a Mikrotriatlon nem lenne, a szlovák versenynaptárból egy kicsit biztosan hiányozna, de anélkül még létezne a szlovák triatlon.
És magukkal szervezőkkel mit tenne, ha nem lenne Mikrotriatlon?
A feleségem már örülne neki, de ez csak néha van így, mert amikor már benne vagyunk, ő is csatlakozik. Igen, csináljuk, mondja. És a gyerekek is velünk tartanak.
Huszonkilencedszer is lesz?
Még harmincadszor is, ha az egészség megengedi.
J. Mészáros Károly