Hetvenöt évet élt Halmay Zoltán, a múlt század első évtizedének hangadó magyar úszója, aki a labdarúgás, a vízilabda és a gyorskorcsolya első magyar lépéseinél is jelen volt. 1881. június 18-én született Magasfaluban, a jelenlegi Vysoká na Morave községben, a mai Szlovákia területén. Ebből kiindulva a Szlovák Olimpiai és Sportbizottság sajátjaként jegyzi Zoltán Halmaj néven. Sporttevékenységét azonban Budapesten fejtette ki, ott is halt meg 1956. június 20-án. S ami szintén tény: három olimpián elért úszósikereit magyar színekben szerezte.
Ötkarikás éremgyűjteménye arról árulkodik, hogy az újkori olimpiákon 1900-ban Párizsban a gyorsúszás 200 és 4000 méteres távján is második, 100 és 1000 méter gyorson harmadik lett, négy évvel később St. Louisban 50 és 100 yardon is elsőként csapott célba, majd 1908-ban Londonban második volt a 100 méteres gyorsúszásban és a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként is. Tehát olimpiai mérlege az újkori játékokon: 2 első, 4 második és két harmadik helyezés. Szlovák források nem említik 1900-ban elért harmadik helyét 100 méter gyorson, igaz, a magyar forrás sem tartalmazza az időeredményt, de az előtte végzett versenyzőjéét sem.
Halmay gyorsúszásban jeleskedett, amikor St. Louisban megnyerte az 50 és a 100 yardot, akkor csupa amerikai ellenfele volt. Különösen a rövidebbik távon megszerzett elsősége őriz érdekes történetet. Két futam volt, az egyiket ő, a másodikat – jobb idővel – az amerikai Scott Leary nyerte. A hazai versenyző tiltakozott, hogy Halmay akadályozta a hajrában, óvását azonban elutasították. Nagyobb baj volt, hogy a bírók sem tudtak zöld ágra vergődni, mert a magyar bíró szerint Halmay, a többiek úgy vélték, hogy Leary volt a győztes. Végül ráadásképpen még úsztak egyet, s a szétúszást Halmay nyerte hattized másodperces előnnyel.
Érdekes a maga módján, és Halmay Zoltán tekintélyéről árulkodik: 1908-ban a londoni olimpián nemcsak kétszeres olimpiai bajnokként versenyzett, hanem a magyar küldöttség vezetője is volt. A sor folytatható lenne más sportágbeli ténykedéséből kiragadottakkal is. Például azzal, hogy a labdarúgásban ballábas bombaerős lövései nagy vihart keltettek a pályán, a kapusok rémévé vált, hogy tanácsára a gyárilag készített futballcipőket utcaira cserélték, majd stoplival látták el. Vagy arról, hogy 1900-ban elindult az első magyar gyorskorcsolya-bajnokságon, és második lett, akárcsak 1901-ben. Előbb Erdőtelky, egy évvel később Csorbai néven jegyezte szereplését a Sportvilág, olvasható a Nemzeti Sport online 2021. június 18-án közölt visszaemlékezésben. Ugyanitt Halmay vízilabdás ténykedését is felhozzák: a kétszeres olimpiai bajnok úszó 1899-ben játszott az első magyar nyilvános mérkőzésen, majd bő két évvel később magyar szempontból az első nemzetközi találkozón is.
Úszópályafutása végét (1910) versenyzési jogának ideiglenes felfüggesztése, majd egy gőzfürdőbeli balesete is befolyásolta. Hónapokra kidőlt, versenyzőként már nem talált vissza a medencébe.
Halmay három olimpiája
1900 (Párizs)
Halmay Zoltán (1881, Magasfalu, Vysoká pri Morave–1956, Budapest) – magyar színekben a monarchia alatt
Úszás – 200 m gyors: 2. (2:31,4), 4000 m gyors: 2. (1:08:55,4), 1000 m gyors: 3. (15:16,4), 100 m gyors: 3. (idő nélkül)
1904 (St. Louis)
Halmay Zoltán (1881, Magasfalu, Vysoká–1956, Budapest) – magyar színekben a monarchia alatt
Úszás – 50 yard gyors: 1. (28,0), 100 yard gyors: 1. (1:02,8)
1908 (London)
Halmay Zoltán (1881, Magasfalu, Vysoká–1956, Budapest) – magyar színekben a monarchia alatt
Úszás – 4x200 m gyors: 2., 100 m gyors: 2. (1:06,2)