Mikor Európa tetején járt, s a földrész legjobb balhátvédjei között emlegették, jobbára csak a beavatottak gondoltak arra, hogy Gútáról indult pályafutása, annyira a pozsonyi Slovan és a csehszlovák válogatott repítette a magasba. Gőgh Kálmán (1948–1995) azonban szülővárosában is elismert és felejthetetlen labdarúgó. Nevét viseli a helyi futballstadion, s a helybeliek büszkék arra, hogy onnan indult futballkarrierje. Kevesen tudják, hogy nem egyenesen Gútáról, hanem kitérővel kötött ki a fővárosi égszínkékeknél. Fördős Ferenc, a mezőváros futballmúltjának élő lexikona készségesen felvázolta honlapunknak az egykori neves játékos útját a nagy fociba.
„Gútán a kölyökcsapatban voltam, amikor Kalmi már az ifiben futballozott. Csicsó Pali bácsi volt az edzője. Szegény családból származott – meséli az egykori kapus. – Nagyon jó barátunk volt, nagyon jól ismertem, felesége, Boros Valika osztálytársaként is. Felidézném játékos-pályafutását, helyére téve az itt-ott felbukkanó pontatlanságokat. Gútáról indult, aztán Szercsík Pali bácsi elvitte a komáromi ifibe, onnan katonacsapatba, az I. A osztályú holešovi Duklába került. Meg is nyerték a bajnokságot, és az ottani együttes – annak apropóján, hogy a Kalmi gútai – eljött hozzánk egy mérkőzésre. Utána Kalmi elment Poprádra, nem egyenesen a Slovanba. A Tátrában edzőtáborozott a pozsonyi együttes, és a Popráddal játszottak felkészülési mérkőzést. Ott figyeltek fel rá. Majdnem baja is lett ebből, mert feketén ment el próbajátékra. Egy ideig a Slovan B-ben játszott, utána került az A csapatba. Aztán már felfelé ívelt a pályafutása, egészen az Európa-bajnoki címig. Kiváló játékos volt, büszkék vagyunk rá. Amikor annak idején télen hazajött, ólommellénybe öltözött, és edzett, akár a havas pályán is, pedig szabadjuk volt. Nagy játékosnak tartottam!”
Ki volt?
Gőgh Kálmán Kladnóban született 1948-ban, miután szüleit négy testvérével a II. világháború után kitelepítették a közép-csehországi Čičovicébe, ott dolgozott az apja napszámosként, ezért Kálmán a legközelebbi szülészeten jött a világra. Zsinórban 48 alkalommal játszott a csehszlovák válogatottban, ami ebben a minőségben csúcsnak számít. Először 1975. október 15-én Magyarország (1:1), utoljára 1980. március 26-án Svájc (0:2) ellen. Összes válogatott mérkőzéseinek száma: 55. 226 bajnokin lépett pályára az I. ligában, háromszor volt eredményes. Tizenhárom Európa-kupa-mérkőzést játszott (11-et a Slovan, 2-őt a Vöest Linz színeiben). Legnagyobb sikerei: Európa-bajnok (1976), Eb-bronzérmes (1980); Csehszlovák Kupa-győztes (1974); Csehszlovák bajnok (1974, 1975). Játékos-pályafutása: Družstevník Kolárovo (1958–1963), Spartak Komárno (1963–1967), Dukla Holešov (1967–1968), LVS Poprad (1969–1970), Slovan Bratislava (1970–1980), SSV Vöest Linz (1980–1982), DAC (1982–1984), SV Gols (1987–1994). Edzői évei: játékos-másodedző a DAC-ban (1983/1984), másodedző a Slovanban (1984–1986), játékosedző és edző az SV Golsban (1987–1995), Tatran Devín (1994–1995). Tisztázatlan körülmények között lelte halálát az ausztriai Gattendorf és Kitsee között 1995 novemberében.
Pályafutásáról megjelent egy szlovák nyelvű könyv is, ismertetését ITT olvashatja honlapunkon.