Dunaszerdahelyen születtek a Gergely fivérek, István és Mihály. Édesanyjuk egyedül nevelte őket, s egy napon bekoptatott velük a komáromi uszodába. A két virgonc srác megszerette a vízilabdát, s máig hálásak édesanyjuknak azért, hogy jó helyre vitte őket. S azért is, hogy kibírta velük. Mihály, aki a mezőnyben játszott, két országban ötször volt bajnokcsapat tagja. Bátyja, István többre vitte, hiszen közel tíz évnyi szlovák válogatottság után magyar állampolgár is lett, és két olimpián védett az olimpiai bajnok kapujában.
Hogyan dolgozta ezt fel magában az ifjabb testvér, Mihály? „Ezzel nekem soha nem volt semmilyen gondom, soha nem volt bennem féltékenység. Mindig hozzátett a teljesítményemhez. Örülök, hogy a családban egyikünknek sikerült olimpiai bajnoknak lenni. Bátyám fantasztikus ember, büszke vagyok rá. Még többet is elérhet a sportmenedzselés terén. Sikeressége mindig előrevitt, nagyon sokat profitáltam belőle az élet bármely területén. Mindig büszke voltam rá, hogy egészségileg is bírta a nagy megterhelést, miközben nagyon sokat tanultam tőle. Rávezetett arra, hogy legyenek céljaim. Jött, és mondta, hogy muszáj, különben elkallódom az életben. Neki köszönhetem, hogy ez nem következett be” – nyilatkozta közös visszavonulásuk alkalmából 2015-ben Gergely Mihály.
Bátyja, István kilenc évig, 1993-tól 2002-ig volt szlovák válogatott, ami megfelelő alapot nyújtott a magyarországi folytatáshoz. Nem volt könnyű az átállás. Nem a kötelező győzelmek világából ment Magyarországra, más volt a taktika, s le kellett küzdenie azt a korlátot is, ami abból adódott, hogy kapusként megszerezze a már akkor olimpiai bajnok játékosainak, szakvezetőjének bizalmát. Szerencsére hamar elfogadták. Ebben sokat segített, hogy a Honvédban több akkori válogatottal játszott együtt. „A 2008-as pekingi olimpia előtt már az a magabiztos kapus voltam, aki érezte, hogy amit mond, azt meg is csinálja a csapat. Ekkor már voltam olyan bátor, hogy akár szembemenjek a játékosokkal, és elmondjam, hogy mit gondolok a védekezésről” – jelentette ki két olimpiai diadala között.
Gergely István előbb 2004-ben Athénban, majd 2008-ban Pekingben volt részese a magyar póló ötkarikás aranymenetelésének. Magyar színekben előtte 2003-ban volt világbajnok. Volt egy korábbi olimpiája is, mégpedig a szlovák válogatottal, melynek kapuját védte a 2000-es sydneyi játékokon. Tizenkettedikek lettek, s ezután érett meg benne az elhatározás, hogy ha olimpiai dicsőségre akar törni, akkor be kell jutnia a magyar válogatottba. A többi már csak idő kérdése volt. Athén és Peking után Londonba is vágyott, de mikor kiderült, hogy nem kerülhet az olimpiai keretbe, inkább Máltára igazolt. Utólag is a legjobb döntésnek tartja, hogy a szigetországba ment légióskodni. Ott rengeteg olyan dolgot tanult meg és olyan kapcsolatot épített ki, amely ha az olimpiára megy, nem sikerült volna. Volt még egy élményekben teli szereplése a budapesti medencében: 2017-ben: az olimpiai bajnokokból álló Millennium csapat óriási fölénnyel nyerte meg a 40+ korosztályban a masters-világbajnokságot. És Gergely István ennek a gárdának is a kapuját védte.
Az ötkarikás győzelmek nagyban megváltoztatták az életét. „Megbecsültséget hoztak a sporton belül. A barátaim szemében nem változtam, de másokéban igen. Az olimpiai bajnoki cím a legmagasabb elismerés, amit elérhettem a sportban. Ennek megduplázása meg dupla elismerést jelentett. Én azonban nem feledkeztem meg arról, hogy honnan indultam, hogy ötkarikás győzelmeim előtt már a szlovák válogatottal is jártam az olimpián. Komáromban kezdtem, köszönet anyunak is, aki kézen fogott, és bevitt bennünket az uszodába” – pillantott vissza a világsiker csúcsairól Gergely István.
2011 után kapusként már nem került vissza a magyar válogatottba, mégsem távozott, mert Benedek Tibor érájában kapusedző és csapatvezető volt a szakmai stábban. 2013-ban jött egy újabb siker, világbajnoki cím a válogatottal. Ezt az eredményt nem tartotta kárpótlásnak a londoni olimpiai szereplésért. „Egész más játékosként olimpiát nyerni, mint a győztes stábban részt venni” – mutatott rá a különbségre.
Gergely István közben a Magyar Vízilabda-szövetség elnöki posztját is megpályázta, de Kemény Dénes volt sikerkapitánnyal szemben nem sokkal, de alulmaradt. 2017 januárjától napjainkig a budapesti Honvéd egyesület ügyvezető elnöke. Felsőfokú sportmenedzsere képzettségével már a jövőjét alapozta meg. „Nekem életem a vízilabda. Szeretek ebben a közegben lenni, már életformámmá vált, nehezen tudnék lemondani róla. Ez azonban nem olyan sportág, hogy csak belőle meg lehessen élni az aktív pályafutás után, ezért tudatosan kezdtem felépíteni azt, hogyan tovább. Jelenleg sportgazdaságtanból vagyok vendégelőadó két magyarországi egyetemen. Van elfoglaltságom bőven, a Honvédban, a szövetségben, de rendszerbe foglalva ezek nem ütköznek egymással” – nyilatkozta a Vasárnapnak.
Gergely István másodszor nős, családjával Budapesten él. Levente fia két és féléves, előző házasságából Melinda huszonhárom, Márton tizenöt. Marci pólózik is, de őt nem a kapusposzt vonzza, hanem a mezőnyben jeleskedik.
Nagybátyja nyomdokaiba lépve.
J. Mészáros Károly