Második évszázadában jár Füleken a labdarúgás. 1908 óta sok nyomot hagyott maga után, s ráadásul Vladimír Cirbus pontos és alapos gyűjtése nyomán hatalmas tényanyag került elő az eltelt évtizedekről. Az FTC jelenlegi futballklubmenedzsere, aki korábban számos beosztásban tevékenykedett a szakosztályban, a megalapítás 110. évfordulójára közre adta szlovák nyelvű összefoglalóját a füleki foci elmúlt évtizedeiről Jubilejné vydanie z príležitosti 110. výročia existencie futbalovej hry vo Fiľakove (Ünnepi kiadvány a füleki futball létezésének 110. évfordulója alkalmából) címmel. Honlapunknak is elküldte, főleg abból szemezgettünk összeállításunkban. Tizenegy évtized, tizenegy megállóval, tizenegy képpel.
I. Körvonalak labdával, mérkőzésekkel
Diákok kezdték játszani a futballt Füleken is, mint térségünkben több helyen. 1908-ban feltűnik a Haladás Atlétikai és Torna Club csapata, de erről csak közvetett nyomok vannak.
A legrégebbi előkerült felvétel a Füleki Football Club 1912-es csapatával
Az első levéltári bejegyzés 1910-be vezet vissza. Addigra befejezték a zománcedénygyár építését, s az első játékszert a Mészáros Ádám gyárigazgató fiai vitték Fülekre, egy évvel később pedig már a Losoncon tanuló füleki gimnazisták is összedobták a pénzt egy újabb labdára.
Az első komolyabb mérkőzés 1911. november elsején zajlott, a salgótarjáni polgári iskola volt az ellenfél, de veszekedés miatt félbeszakadt a játék. És aztán már egymást követték a végigjátszott barátságos találkozók, a hazaiak a helyi marhalegelőn.
Kialakult a csapat gerince, a zománcedénygyár is beszállt a fociba, Kuruc József lett az első klubelnök.
Az I. világháború végett vetett a reményteljes kibontakozásnak, amíg tartott, nem létezett futball a városban.
II. Haladás helyett FTC
Füleken volt az I. világháború utáni évtizedben a térség egyetlen csapata, amíg Ragyolcon 1928-ban nem indult be a labdarúgás.
Az 1919-ben keletkezett Haladás munkásklubot elsöpörte a rendszerváltás, s Hulita Vilmosnak, a zománcedénygyár igazgatójának hathatós támogatásával 1920. január 11-én megszületett a Füleki Torna Club (FTC), amely 1920 és 1941 között szlovák és országos viszonylatban is ismertté vált. Több mint két évtizedes léte alatt országszerte öregbítette a füleki futball hírnevét. Külföldi fizetett játékosai is voltak. „A diósgyőri Posztainer Árpád volt az egyik közülük. Ő füleki távozása után az olasz Fiorentina első külföldi labdarúgója lett” – árulta el a hallgatóságnak Vladimír Cirbus klubmúltat méltató ismertetőjében az FTC 110. évfordulójára tartott ünnepségen.
Először 1921-ben nyerte meg a kerületi bajnokságot a nógrádi alakulat. Ebben az évben feltűnt a Füleki Munkás Torna Egylet (FMTE).
Az FTC 1920. április 18-án. Állnak, balról: Duboviczky Pál, Tóth Barna, Benyovits Lajos, Mihók József, Lakatos László, Szabó Gyula, Kalmár János, Hulita Vilmos gyárigazgató, Siegert Rezső, Mihalik László, Soráll János, Fehér László, Ádám József, Havas Béla, dr. Mihalik Béla titkár.
Az 1926/27-es bajnoki évad volt először ősz-tavasz lebonyolítású. A losonci kerületiben azonban félbeszakadt a küzdelemsorozat, mert nagy ellentét támadt a losonci és rimaszombati futballcsapatok között.
Fülek a kerületi bajnokság központja lett 1929-ben. Ismeretlen okokból Rimaszombat kerületi székhelyként mostohán kezdett bánni az egyesületekkel, sőt a szövetséggel szemben sem teljesítette kötelességét, nem intézte az egyesületek ügyeit, valamint a központtal való állandó összeköttetést is megszakította. Ennek az egyesületek azzal vélték elejét venni, hogy az évi közgyűlésen 1929 decemberében megegyeztek, miszerint a kerület Rimaszombatból Fülekre helyeztessék át. A közgyűlés szavazatai 2:2 arányban oszlottak meg, Márkus elnök döntő szava folytán azonban a kerületi irányítás Fülekre került át. Eredményes volt a kerületi bajnokság irányítása Fülekről, nyolcra emelkedett a csapatok száma. Egy évvel később a rimaszombatiak mindent megtettek azért, hogy visszakerüljön hozzájuk a kerületi foci irányítása, de a szavazáson kisebbségben maradtak.
Nagy ünnepség keretében tartották meg 1930 augusztusában az FTC létezésének tizedik évfordulóját. Beszédek, énekkari fellépés, ebéd, majd a zománcgyártól a városon keresztül a futballpályára tartó menet, ahol a futball következett, a főmérkőzést az FTC a budapesti BAK ellen játszotta.
III. Magaslatokon a füleki foci
1931 elindította az FTC virágkorát. Lukács Gedeon budapesti edző tanácsai vitték előre a helyi futballistákat, második lett a csapat a kerületi bajnokságban, az 1932/33-as évadot pedig megnyerte a Csehszlovákiai Magyar Labdarúgó-szövetség középső, losonci csoportjában, immár Kalmár János irányításával. Története során másodszor lett első az FTC. A szlovákiai bajnoki címért folyó selejtezőben azonban alulmaradt. Ebben az évadban a keleti csoportot a Kassai AC, a kárpátjait az ungvári MTE nyerte. Az FTC-vel eyütt ez a három csapat találkozott az országos elődöntőben, melynek sorrendje: 1. UMTE 5, 2. KAC 4, 3. FTC 3. Tehát a szlovenszkói magyar bajnokság döntőjében az UMTE és a pozsonyi Donaustadt (a nyugati csoport győztese) játszott.
Az 1936/1937-es szlovákiai bajnokcsapat, balról jobbra: Uram János, Braun József edző, Josef Pilát, Gleisza István, Egri Béla, Viliam Vanák, Pavol Mihók, Csukás Dezső, Lukács Gedeon segédedző. Alul: Zupko Jenő, Bőhm László, Jozef Hudec és Galbács Imre.
1934-ben ismét kerületi bajnok volt az FTC, majd bejutott a magyar szövetség országos bajnoki döntőjébe, ahol két mérkőzésen (3:3, 4:3) jobbnak bizonyult a Munkácsi SE ellen. Aztán tovább folytatta diadalmenetét az országos bajnoki elődöntőben, majd döntőben, azokat is megnyerte, s először lett bajnok (1933/1934). Három évvel később (1936/1937) ezt a sikerét megismételte, igaz, akkorra már megváltozott a bajnokságok szerkezeti felépítése. 1938-ban is az országos bajnoki döntőbe jutott az FTC, ott azonban alulmaradt a Kassai AC ellen (0:0, 1:3). Először fordult elő, hogy a szlovák bajnoki címért a magyar szövetség két csapata játszott a döntőben.
Akkoriban ugyanis a szlovenszkói magyar szövetség legjobbjai a többi szlovákiai szövetség (német, zsidó, szlovák...) legjobbjaival harcolva jutottak el a döntőbe, és sikerük esetén szlovákiai bajnokok lettek. Ez a diadal tehát kétszer (1934, 1937) sikerült a nógrádiaknak.
1934-ben az FTC mellett megjelent a Füleki Vasas SC, amely 1936-ig létezett, s játékosainak többsége a Füleki Munkás Torna Egyletből (FMTE) igazolt a Vasasba.
Az 1938/1939-es bajnoki évad félbeszakadt, ugyanis a bécsi döntés nyomán 1938. november 10-től Füleket Magyarországhoz csatolták, a sportklubok pedig az Országos Testnevelési Tanács hatáskörébe kerültek.
IV. Éldegélés, megszűnés, majd vasutasklub születése
Az 1939 és 1944 közötti időszak nem tartozik a füleki futball emlékezetes évei közé. Elmentek a játékosok, a zománcgyár termelést váltott, ami megakadályozta a támogatás folytatását. Miután a vezetők és a játékosok is kikerültek a frontra, fokozatosan befejeződött a klubtevékenység. Az FTC utolsó szereplését az 1939/1940-es évadban jegyzik, ám annak eredményeit végül törölték.
1941-ben a Füleki VKSE csapata, balról állnak: Tóvizi István, Szabó Gyula, Futó Béla, Jozef Riecky, Pokorny Antal, Mihók Pál, Magyar István, Kómár László, Czinege. Alul: Galbács Imre, Koronczi Béla, Koronczi András.
Csehszlovákiában színvonalas focit játszottak a gömöri városban, a magyarországi érában azonban csak éldegélt, létéért küzdött, s hiába kapott 100 pengőt a községtől, végül megszűnt.
1940-ben új egyesület született, a Füleki Vasutas Kultur Sport Egyesület (FVKSE). Mindez a vasútállomás főnökének, Zelei Barnának a kezdeményezésére történt. A csapat az 1941/1942-es évadban indult a felvidéki terület mátrai csoportjában, és azt megnyerte.
1943-ban Füleki Vasutas Sport Club (FVSC) lett az egyesület új neve, új edzőként pedig Szeder-Seidl István érkezett. Ő később a lengyel válogatottat is irányította.
V. Újjáéledés utáni köntösváltások, tízezren a lelátón
A második világégés után újra Csehszlovákiához került Fülek, s vele együtt a futballélet is más rendszerben éledt újjá. A háború mindent tönkretett, újra kellett kezdeni.
A füleki Spartak ajnácskői mérkőzése előtt 1958. szeptember 28-án a vendégek, álló sorban balról: Keller Béla edző, Molnár Tibor (Négus), Jozef Zliechovský, Mihók Sándor, Perencsei Gyula, Bozó Gyula, Danyi László, Tőre János, Jozef Klinda csapatvezető. Alsó sorban: Tóth Béla, Stefanik Lajos, Danyi Gyula, Kertész Béla, Molnár Tibor (Fölényi), Danyi Ferenc.
1945 júniusában megalakult az ŠK Závody Fiľakovo (1945–1948), amely az 1945/1946-os évadtól benevezett a rendszeres bajnokságba. A következő évtizedekben egymást követték a köntösváltások, jöttek az újabbnál újabb klubnevek. Íme: Sokol Kovosmalt Fiľakovo (1948–1950), Sokol Drevoindustria és Železničiar (mindkettő 1949), rövid időn belül egyesültek Sokol Kovosmalt Fiľakovo néven (1949), Závodná Sokolská Jednota (1950–1953), ZSJ Kovosmalt Fiľakovo (1952), DŠO Spartak (1953–1960), Kovomier Fiľakovo (1960–1991), Voltak időszakok, amikor Füleken feltűntek más klubok is az FTC és utódszervezetei mellett: a két háború között volt Vasas és FVKSE, a második világégés után Železničiar, Sokol, Drevoindustria, Tatran, Slávia és Szlovákiában az elsők között született Roma futballcsapat.
1949 júliusában Szlovákiában első alkalommal játszottak futballt villanyfénynél. A füleki pályán a hazai csapat a magyar élvonalbeli MTK-t fogadta. Több mint tízezren tolongtak a lelátón, élvezték a fényben úszó játékot. Kevesebb örömük volt a szurkolóknak az eredményből, mert a füleki tizenegy 1:12-re alulmaradt.
Bajnoki elsőségek 1945-től 1960-ig: 1948/1949 (közép-szlovákiai I. osztály), később az átszervezések után 1952/1953 (Besztercebányai kerület, középső csoport) – két vereség a II. ligás osztályozón, 1958/1959 (Besztercebányai kerület, területi bajnokság, I. B osztály).
VI. A hanyatlástól a nemzeti ligás évadokig
Közös klubba (Kovomier Fiľakovo) olvadt 1960-ban a füleki futball. Új vezetés foglalta el a helyét, de a felemelkedés helyett a mélybe kerülés jött a következő másfél évtizedben. A kevés kedvező esemény közé tartozott, hogy a 1962-ben elkészült a 700 férőhelyes új tribün, miután a tartóoszlopok elhasználódása miatt felszámolták a stadionban az esti világítást. És a járási pontvadászatban feltűnt a füleki TJ Roma. A kerületi bajnokságban szereplő Kovomier az átszervezés következtében a közép-szlovákiai divízióban találta magát, ahol 1968-ig vergődött. A visszaesés időszakára az jellemző, hogy a vezetők félvállról vették a futballt, a játékosokat pedig nem érdekelte. Visszaesett a nézőszám is. És akik maradtak, fegyelmezettlenek voltak a lelátón. A Hulita Vilmos által megálmodott és létező FTC feledésbe merült, a Kovomier akkori hétköznapjai még az árnyékába sem érhettek a dicső időszaknak. Szinte évente változott a klubvezetés, de javulás nem érkezett vele. A hatvanas évek végén annyira hanyatlásnak indult a futball Füleken, hogy az egyesületben a birkózás és a teke került előtérbe a legnépszerűbb labdajáték rovására. Tekepálya épült, teherautót vásároltak, büfé és vendéglő nyílt, hogy az egyesületnek legyenek újabb pénzforrásai. De mindhiába...
A füleki TJ Kovomier 1987-ben az osztályozó alsókubíni mérkőzése után. Balról, állnak: Tóth Károly segédedző, Tőre László, Vladimír Juhás, Július Zdechovan, Ivan Ivanič, Dezider Karako, Jozef Soľanka, Wágner Zoltán gyúró, František Zadrobilek, a futballszakosztály alelnöke, Ján Jackuliak, Milan Magera csapatkapitány, Vladimír Lukáč csapatorvos, Jaroslav Michalík edző. Alul balról: Rácz Gábor, Vladimír Sýkora, Miroslav Gallo, Jaroslav Kališ, Gáspár Béla, Mag Gyula, Bodor Miklós, Tibor Tomaškovič, Ľubor Zvoda.
A hetvenes évek eleje sem hozott jelentős változást. Legfeljebb az volt más, hogy hazai meccseit Fülekpüspökin játszotta a csapat, míg készült a klub sporttelepe. Az 1973/1974-es évadot a járások közti I. B osztályban töltötte a füleki tizenegy, ennél lejjebb fennállása óta nem szerepelt. Ekkor a klubvezetés úgy döntött, hogy a sok idegen mellett saját nevelésű játékosokat épít a csapatba. Helyesnek bizonyult ez a lépés, mert a füleki futball elindult a felemelkedés útján. Rögtön bajnokok lettek. Négy évvel később fiatalok kerültek a klub élére, s a csapat újra magasabb osztályba, a kerületi bajnokságba jutott. Kiváló focit játszott, emelkedett a nézőszám, amely a rangadókra kétezer fölé nőtt az egyébként négyszáz fölöttiről.
A nyolcvanas évek kezdetén háromszor is megpróbáltak a fülekiek a II. Szlovák Nemzeti Ligába (II. SNFL) kerüléssel. 1985-ben voltak hozzá a legközelebb, megnyerték csoportjukat, de az osztályozón alulmaradtak az alsókubíniakkal szemben (0:1, 0:0). Két évvel később aztán már ők múlták felül korábbi ellenfelüket (3:0, 2:2), és ötödik kísérletre nemzeti ligások lettek. Sok nézőt vonzott a II. SNFL a reményteljes nyitány után, aztán kétszer is edzőcsere történt. Idővel kiderült, hogy a II. Szlovák Nemzeti Ligába kerülés sokat kivett a fülekiekből, tartalékaik mindössze három évadra voltak elegendőek, és 1990 őszén a kerületi bajnokságba csúszva búcsút intettek a nemzeti ligának.
1988. július 5-én ünnepelték a szervezett futball születésének nyolcvanadik évfordulóját Füleken. Jelképesen, éppen nyolcvan volt játékos, edző és sportvezető vett át emléklapot. Az ünnepi összejövetel nemzetközi mérkőzéssel ért véget: a Kovomier 0:0-ra végzett az algériai Asco Orannal.
Kellemetlen eset is történt ezután: 1991. május negyedikére virradóan leégett a fatribün egy része, a kárt nyolcvanezer koronára becsülték. Az A csapat pedig a kerületi bajnokság élmezőnyében tartózkodva folytatta a kilencvenes évek elején.
VII. Visszatért az FTC, önállósult a futball
Kovomierből újra FTC lett a füleki egyesület 1992 februárjában tartott közgyűlésén. Továbbra is Szántó István maradt a fociegyüttes edzője (1991 óta ült a kispadon), a bajnokság előtt egy csapatnyi (11) játékos távozott. Ekkor tűnt fel a keretben Bari Jenő, aki később az élvonalban is futballozott, s napjainkig edzőként tevékenykedik.
Az FTC 1994-es csapata, állnak, balról: Ján Vilhan, Igor Saxa, Tibor Cvacho, Ľubomír. Šimkovič, Július Schmidt, Martin Faško, Potocsni Gyula, Tóth Róbert, Tóth Ferenc, Mihaly Zoltán csapatvezető, Felső Zoltán. Alul: Zoltán Zvarík edző, Csomor Csaba, Trizna Gábor, Miroslav Gallo, Vladimír Václavík, Telek Béla, Róbert Slovák, Bari Sándor.
Júliusban újra edzőváltás volt. Nagyobb érvágást jelentett, hogy csődbe ment a Kovosmalt zománcedénygyár: állás nélkül maradt néhány játékos, nem maradt pénz a klubban, a csapat pedig az utolsó helyen fejezte be, s kiesett a IV. ligába. Öt forduló után az újabb edzőcsere sem segített. És bekövetkezett a válás, a futballszakosztály 1993 novemberében kilépett az egyesületből, 1995-ben a városi hivatal vette szárnyai alá a fociklubot, cége karban tartotta a stadiont. Vezetői és edzőváltások után az 1997/1998-as évad téli felkészülését már a magyarországi Sisa Tibor irányította. Egy év múlva tavasszal újabb megmentő (ismét Hronec edző) érkezett a kispadra. Ősszel, már az 1999/2000-es évadban mindössze hét pontot gyűjtött a csapat, ráadásul az utolsó fordulóban 1:2-es állásnál a Kalinovo ellen a fülekiek bántalmazták a bírót, a zöld asztalnál 0:3 lett a vége. Három mérkőzésre lezárták a pályát, hat pontot elvettek a csapattól.
VIII. Bari Jenővel a III. ligába
Mentőakció indult 2000 tavaszán a IV. liga megőrzéséért, de sikertelenül végződött. Pontosan annyi pontja lett a Hriňovának is, mind a fülekieknek (26), és az egymás elleni mérkőzések döntöttek a rivális javára (otthon: 2:1, idegenben 0:1).
A V. ligában is szertefoszlottak a feljutási remények, mert a III. ligából fegyelmi okokból a mezőnybe sorolták a Revúca csapatát, amely minden téren jobban felkészült volt a bajnoki címre.
Ami nem sikerült 2001-ben, összejött 2002-ben, s újra IV. ligára járhattak a fülekiek. Ez az öröm mindössze 2004-ig tartott, amikor a csapat utolsó helye megint az V. ligába landolást jelentette.
A IV. liga déli csoportjában bajnok füleki csapat (2006/2007). Állnak balról: Esztergomi István, az FTC elnőke, Bari Jenő edző, Sáfrány Péter, Felső Zoltán, Bodor Miklós, Végh Zoltán, Varga Gergely, Magyar Attila, Bobák László, Nagy Attila, Erik Adamec, Rapi Zsolt, Mihályi Sándor. Alul: Vladimír Cirbus klubtitkár, Vršánsky Csaba, Czene István, Balázs Ádám, Rácz László, Marek Molnár, Tóth Csaba, Marián Mikloš, Segeč Péter, Juraj Lipták, Bari Sándor. Legalul: Milan Bella, Ján Bahleda.
2005-ben Bari Jenő, az élvonalat is megjárt egykori füleki játékos lett a vezetőedző, több tapasztalt labdarúgó visszatért. Nem csoda, hogy megnyerték az V. ligát, igaz, a feljebb lépésre elég lett volna az első három hely valamelyike. Sporttörténeti siker volt abban az évben az idősebb, s vele együtt a fiatalabb diákcsapat feljutása az I. liga középső csoportjába, ahol két évadot töltött. A játékosok közül kitűnt Emil Le Giang, aki rögtön meghívót kapott a válogatottba. 2006 azért is emlékezetes volt, mert augusztus 13-án átadták az FTC stadionjának új, 624 férőhelyes lelátóját.
2007 júniusa újra nagy ünneplést hozott, hiszen a Ružiná 6:0-ás legyőzése egyben azt eredményezte, hogy a fülekiek feljutottak a III. ligába, miután a IV. liga élén végeztek.
Egy év múlva már fennállásának századik születésnapját tartotta a füleki futball, melynek keretében lejátszották az FTC–Afrique Internationale Team (4:0) nemzetközi mérkőzést is. 2008. június 20-án megnyílt A füleki labdarúgás 100 éve című kiállítás a városi honismereti múzeumban. A nyári felkészülés során feltűnt a keretben az első szerb labdarúgó, Darko Arandelovics, akit a Podbrezová adta kölcsönbe a fülekieknek. Pontosan az FTC 90. születési évfordulójának napján, 2010. január 11-én indult a csapat tavaszi felkészülése, soraiban a később élvonalban is megfordult Domik Attilával.
IX. Egzotikus játékosok, Pisár és Vízteleki a kispadon
2011 februárjában Visnyai Attila került az FTC élére, utána a futballszakosztály elnöki posztját is átvette, a csapat azonban tavasszal a III. liga utolsó helyén zárt, és lecsúszott a IV. ligába. Az első évad egy szinttel lejjebb sem sikerült, ami öröm volt 2012-ben, hogy hosszú idő után újra létezett B csapat, amely Fülekpüspökin, majd Füleken játszotta hazai mérkőzéseit, megnyerte a járási II. osztályt, és feljutott az I. osztályba. A IV. ligás A együttes kétszer másodikként zárt csoportjában. Sporttörténeti tény, hogy 2014 júliusában három brazil labdarúgót igazolt a füleki egyesület. Nem indult jól a bajnokság, télen elment a három brazil, és helyettük három magyarországi játékos érkezett, végül az alsóházban végzett a csapat.
A III. ligába feljutott füleki csapat, fenn, balról: Botoš Attila, Szókis Ottó, Radovan Démuth, Juraj Lipták, Michal Albert, Lucas Boratos, Pavol Štengl, Nagy Attila. Középső sor: Miroslav Gálik, Telek Kornél. Richard Kasza, Peter Iskra, Leandro Silva, Sebestyén Sándor masszőr, Juhász Róbert, Ján Halaj, Patrik Husaník, Tomáš Antal. Alsó sor: Marek Drak, Stanislav Villányi csapatvezető, Visnyai Attila, az FTC futballszakosztályának elnöke, Agócs Attila polgármester, Vladimír Cirbus ISSF-menedzser, Tóth Csaba edző és Varga Gergely.
Öt év után 2016-ban újra visszaverekedte magát az FTC a III. ligába, de a folytatás halványra sikerült, mert az őszi idény után az utolsó előtti helyen voltak a fülekiek. Télen a megmenekülés jegyében nagy vérátömlesztés volt a keretben, a kispadra a rimaszombati Pisár József ült, és az egzotikus játékosok egész sora érkezett a nógrádi városba: Chibueze (Nigéria), Borowski (Kanada), Hattori (Japán), Vujosevics (Montenegró), Kosztyics és Zsivics (Szerbia). Nekik is köszönhetően megmenekült az FTC a III. ligában. Mivel az őszi idény sem kezdődött valami fényesen, Pisár József edzőtől már szeptemberben megvált a klubvezetés. Novemberben az előtte Losoncon tevékenykedő magyarországi Vízteleki János ült a kispadra, Télen ismét jött az erősítés, az FTC megnyerte utolsó hat bajnokiját, és csodálatos módon megmenekült.
X. Vezettek is a III. ligában...
A kiváló forma a III. liga élére vitte a fülekieket 2018 őszén: tíz forduló után vezették a táblázatot, és az idény nagy részében az élen tanyáztak. Közben három ellenfelet (Hajnáčka, Dukla Banská Bystrica, Medzibrod) búcsúztattak a Szlovák Kupából.
„Nem csak az ősz, hanem az egész naptári év sikeres volt, a legjobbak közé tartozott a füleki futball történetében. 2018-ban 56 pontot gyűjtöttünk a 49 lejátszott mérkőzésen, beleértve a felkészülési és kupameccseket is – nyilatkozta a MY Novohradské novinynak Visnyai Attila klub- és szakosztályelnök. S azt is hozzátette: a siker az egész csapat érdeme, Vízteleki János edzővel az élen. A tapasztalt szakember új vért és stratégiát hozott a klubba, s erre az ősz folyamán csak négy csapat talált ellenszert. A huszonkilenc gyűjtött pont is erről árulkodik.
Végül a fülekiek az ötödik helyen zárták a 2018/2019-es évadot. „Ha valaki a bajnokság előtt megkérdezte volna tőlem, hogy elégedett lennék-e az ötödik hellyel, igennel válaszoltam volna. De amikor látom, hogy csak három pont választott el bennünket a harmadik helytől, akkor nem vagyok elégedett – mérlegelt a My Novohradské novinynak Visnyai Attila, aki kiemelte a csapat teljesítményét, és azt a kellemes változást, amit az hozott magával, hogy nem a kiesés elkerüléséért harcoltak, mint a korábbi évadokban. Közben az edzőcserével is megbirkózott a klub, mert januárban Vízteleki János távozott, s helyét az utolsó pillanatban Tomáš Boháčik foglalta el.
Az FTC–DAC kupameccsen a füleki csapat, balról állnak: Marko Püspöky, Michal Kovanič, Rubint István, Fajd Máté, Marcel Jass, Niko Páriš. Alul: Dejan Sztrnisa, Ilija Jankovics, Köböl Máté, Miroslav Daško, Erik Urbančok.
És ezután következett az, amire senki sem számított. Az őszi mérkőzéseket (15) ugyan még lejátszották, de tavasszal a koronavírus világméretű elterjedése már a közép-szlovákiai III. ligában is megálljt parancsolt. Később törölték a bajnokságot, amelyben az őszi idény után a nyolcadik helyen álltak a fülekiek.
De pillantsunk vissza még egyszer 2019 őszére, amikor olyasmi történt Füleken, amire korábban 31 évig nem volt példa: élvonalbeli klub játszott az FTC stadionjában, mégpedig a Slovnaft Cup harmadik fordulójában a nógrádi városban is nagyon tisztelt másik dél-szlovákiai sárga-kék mezű együttes, a dunaszerdahelyi DAC. Váratlanul nagy és kiegyensúlyozott csatát hozott a mérkőzés, gól nem született, s büntetőkkel (6:5) a DAC jutott tovább a több mint kétezres közönség előtt. Füleken egyesek az évszázad mérkőzésének nevezték a kupatalálkozót.
„Nem voltunk messze a továbbjutástól. Éreztem, hogy megszorongatjuk a DAC-ot. A fiúk mindent kiadtak magukból, kiváló focit játszottak. Nem vagyunk szomorúak, de bánt bennünket, hogy tizenegyesekkel estünk ki” – idézte a Šport napilap a 2019 nyarán Fülekre visszatért 48 éves Bari Jenőt, aki edzőként vezette védenceit egykori klubja (1994-ben és 1995-ben tizenkét góljáért a dunaszerdahelyi szurkolók éltették) ellen.
Az új bajnoki kihívás 2020 augusztusában kezdődött, három és fél évad után újra a III. ligában. A mezőnyben legjobbnak tartott füleki szurkolók örömére.
XI. A Danyi-dinasztia
Danyiék kihagyhatatlanok a füleki futballmúltból, főleg a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben bukkant fel gyakran a nevük a nógrádi klubcsapat összeállításaiban. 1979. június 15-én a helyi labdarúgás fennállásának 60. évfordulójára rendezett mérkőzésen a Kovomier egykori játékosai futballoztak a csupa Danyi vezetéknevűekből álló tizenegy ellen. A múltkutató Vladimír Cirbus klubmenedzser összegyűjtötte a Danyi-nyomokat a füleki futballkrónikában. Ebből merítünk.
Kiderült, hogy öt Danyi-testvér is játszott Füleken: Danyi I László (Öreg), Danyi II Gyula (Babus), Danyi III Ferenc (Kigyó), Danyi IV Emil (Gadus), Danyi V Béla (Kobra).
1979. június 15-én a helyi labdarúgás fennállásának 60. évfordulójára rendezett mérkőzésen a Kovomier egykori játékosai léptek pályára a csupa Danyi vezetéknevűekből álló tizenegy ellen. Danyiék megmutatták, hogy a pályán is nagyon megértik egymást, mert 2:1-es győzelmükkel zárult a jubileumi mérkőzés.
Mit tudni pályafutásukról? „Először Danyi László tűnt fel a füleki Kovo csapatában, mégpedig 1946-ban. Középtermetű, jókötésű játékos volt. Senki sem ismerte, amikor szinte egyik napról a másikra került az első csapatba. Csatárként kezdte, majd felbukkant a hátvéd- és a fedezetsor valamennyi posztján is. Remek fizikum és lendület párosult a lelkes focistában. Sok-sok siker fűződik a nevéhez, s nagyon népszerű volt Füleken” – írja az Öregről gyűjtésében Vladimír Cirbus, majd így folytatja: – 1955-től már Danyi Gyula is a nagycsapatba került, de ő nem ért el olyan sikereket, mint testvérei. Két évvel később a rimaszombatiak elleni bajnokin mutatkozott be a füleki labdarúgás nagy reménysége, Danyi III. Ferenc, aki tagja volt a besztercebányai kerületi válogatottnak, majd Ausztriában és a következő évben Luxemburgban is futballozott a csehszlovák ifjúsági csapatban.”
Mindhárom Danyi-testvér 1959-ben tagja volt a kerületi bajnokságban győztes és divízióba jutott füleki gárdának. Újabb Danyi bukkant fel a helyi tizenegyben 1961-ben, Emil érkezése már négyre növelte a testvérek számát, de csak rövid ideig játszhattak együtt, mert 1962–ben az együttes addigi legjobbja, Danyi III Handlovára igazolt, Danyi I és Danyi II pedig a B-csapatban folytatta. De ez még nem volt a roma családi dinasztia játékosalkonya, mert a Losonci járás ifjúsági válogatottjában feltűnt Danyi V Béla, és 1963 őszétől ismét két Danyi futballozott a felnőtt csapatban – Emil és Béla.
Később a testvérek füleki focivilága az edzői pályán folytatódott. Danyi László irányította az A csapatot 1968-tól 1972-ig. Ennek színeiben két öccse, Emil és Béla, valamint fia, László is futballozott. „A többi Danyi nem volt edző, Ferenc talán igen, de ő Handlován lakott haláláig, és nincsenek pontos adataim róla. Ami viszont tény, hogy 1969-ben már csak ifj. Danyi László focizott. A hetvenes évek kezdete egyben a Danyi-dinasztia végét is jelentette Füleken, igaz, tagjai a környék csapataiban még olykor fel-felbukkantak játékosként vagy edzőként” – fejezte be Danyiék nagyívű füleki pályafutásáról írt sorait Vladimír Cirbus.
Igazi csattanóval juttatott el bennünket a füleki focimúltban tett kalandozásunk végére.
Feldolgozta: J. Mészáros Károly
(Felvételek: Vladimír Cirbus archívuma)