Legszívesebben elhallgatta volna. Nem azok közé tartozik, akik tombolnak örömükben, ha bekerülnek az újságba. Neki többet ér a nyugalom, a kertjében, családja körében eltöltött órák. Megszámlálhatatlan volt, van belőlük, akárcsak a páston eltöltöttekből. Csendes beleegyezésével az alábbi írással gratuláltam Forgács Krisztiánnak 70. születésnapja alkalmából. Sokan elolvasták, ezért honlapomon is közreadom.

A geográfus vívóvénája

Nem ő vitte a családjába a vívást, szeretetét nagyapjától és édesapjától örökölte. Beleszületett, magával ragadta, átszőtte egész életét. Szépen nyomon követhető a családfából a Forgách Mihály-Forgács Oszkár-Forgách Krisztián-vonulat, melynek már további két nemzedékben vannak követői a páston.
Forgách Krisztián az öt lépcsőfokos leágazás közepén található. Időrendi sorrendben. Sportvezetői tevékenységét nézve pedig a somorjai vívás szinte örökös elnöke. Ténylegesen több mint öt évtizede. Lassan a tanácsadói szerepkörbe vonul, hogy átadja helyét volt tanítványának, Nagy József vezetőedzőnek. Ám edzőként továbbra is foglalkozik a fiatalokkal, pengeforgatásukat csiszolja. Nem tudom, előhozza-e valaha védenceinek, hogyan kezdődött somorjai történetük 1962-ben, amelynek a kezdetektől ő is részese volt. Ha nem is teszi, a krónikás odalopja a sorokba, hogy a geográfus végzettségű mesterük versenyzőként is belekóstolt a siker ízébe. Mégpedig a kardban, amit már azóta nem űznek a városban (csak tőröznek), de a klubelnök ma is csupa legekkel illeti ezt a fegyvernemet, kihangsúlyozva, benne van a vívás minden szépsége. Kardozóként lett hétszeres szlovák bajnok, egyszeres csehszlovák csapatbajnok az olomouci Duklával, és ezzel a fegyverrel robbant be korosztálya legjobbjai közé, mikor juniorként megnyerte a pozsonyi nagydíjat. Ennyit mai születésnapján megérdemel a sportvezetői énje mellett kevésbé látható versenyzői múltja is. Amikor vívóvénájában hét évtized örömei, terhei sorakoznak.

J. Mészáros Károly

Megjelent az Új Szó 2020. április 3-ai számában