Nevetőgörcsöt kaptam. Elég volt néhány gondolatot elolvasni a minapi indoklásokból, meg a kulisszák mögé betekinteni. Elhiszem, a hullámzó vízen nehéz a hajót kormányozni, különösen akkor, ha belül is könyöklések vannak, és a parton is értelmetlen döntéseket hoznak.
Azon csodálkozik a kívülálló, hogy megint együtt evez a komáromi kajaknégyes, pedig néhány hete még a sportszaklap is arról cikkezett, hogy vége, nincs tovább. Holott már akkor is ez volt az egyedüli jó megoldás. Csak az ember hajlamos arra, hogy mellőzze a legjobbat.
Voltak már korábban is viharok a kajaknégyesben. Nem a saját akaratukból szálltak ki emberek belőle, de nem néhány hónappal az olimpia előtt, hanem egy-egy kudarc után. Ez a belső felfrissülés, amely előre vihette volna a csapatot, hangsúlyozva benne az esély lehetőségét (azt viszont senki nem tudja megmondani, milyen valós eredményeket hozott volna), 2010-ben volt időszerű. Akkor azonban a fiúk erről hallani sem akartak. Megerősít ez bennünket, még jobban összefogunk, tanultunk belőle, mondták különböző változatokban.
Tavaly sem lett volna még későn, de inkább az edzőt áldozták be, és mentek tovább. Nem volt jobb kajaknégyese az országnak, s ez ma is így van. Ezt a szegedi világbajnokság előtt szerencsére megértették a fiúk, és közvetlen környezetük is. Két olimpiai kvóta lett belőle, meg egy váratlan vb-arany. Vlček Erik kéthajós szereplése szárnyakat adott mindenkinek. Még azoknak is, akik már lassan belenyugodtak abba, hogy nem ülhetnek hajóba, amíg a Riszdorfer-éra tart a szlovák kajak-kenuban. Hogy ez így van, az csak a legutóbbi hullámcsapás után kezd világossá válni mindenkinek. Ha egyáltalán gondolkoznak ilyesmin.
Ami Račicétől Račicéig a két válogatón meg közte történt, az a fölösleges hullámcsapások sora volt. Esélyt sem adtak az eredeti négyesnek, s helyette kipróbálták azt, amire később maguk is rájöttek: kivitelezhetetlen. Érdekharcok fogságában hajtották egymást a kajakosok, a kimondott szónak csak addig volt súlya, amíg nem mondtak ki egy újabbat. Megszámlálhatatlan rendkívüli futam, rendkívüli tanácskozás… Éppen a rend hiányzik mindebből.
Mikor áll már ki egy négyes a komáromiak ellen? Az lenne az igazi, ha férfias harcban döntenék el egymás között, ki a legjobb az országban. Bár ez is csak azokat szolgálná, akik élvezik a kialakult helyzetet. Mert valójában tudjuk, melyik az a kajaknégyes, csak nem akarjuk beismerni. Inkább mesterséges hullámokat gerjesztünk a vízen, a hajóban meg a parton is. Sajnos, még nincs vége ennek a játéknak. Van viszont egy örömteli vonulata is, hogy rájöttek az érintettek: újra együtt kell kajakozniuk a komáromiaknak. Sokadszor írom le, de most valóban van súlya: Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik és Tarr György együtt készül. Mert egy hajóban a helyük. A többit meg hagyjuk a fiúkra. Eddig sem mások harcoltak helyettük a világversenyeken.
J. Mészáros Károly