Huszonnyolc évesen lett nemzetközi mester, a szlovákiai sakkozók közül ő volt az első, aki ezt a nemzetközi minősítést kiérdemelte. Kozma Gyula (1929–2009) 75. születésnapja alkalmából a Pátria Rádiónak adott interjújában versenyzői pályafutásának három csúcsáról beszélt.
Húzóember Oslóban
Az elsőre 1954-ben jutott, amikor a csehszlovák csapattal főiskolai világbajnoki címet szerzett Oslóban. Ő volt az együttes húzóembere, az összes résztvevő közül a legjobb eredményeket érte el, hiszen kilenc partiból nyolc pontot szerzett. Másik kiemelkedő éve 1957 volt, amikor a Bécs melletti Bádenben rendezett I. csapat Európa-bajnokságon bronzérmes lett Csehszlovákia, és Kozma Gyula két későbbi szovjet sakkvilágbajnok ellen is remekül helytállt: Szpaszkijjal döntetlenezett, Talt pedig legyőzte. Utóbbi partija bejárta fél Európát.
Ráfizetett a világbajnok a tisztáldozatra
„Kétfordulós torna lévén cseh csapattársamnak már másodszor kellett volna sötéttel játszania. Vezetőnk azt mondta, ő nem lehet préda, játsszon inkább Kozma – mesélte az említett interjúban. – Gyorsan kiegyenlítettem az állást, és békés döntetlen felé haladtunk. Ekkor Tal váratlanul tisztet áldozott. Az első pillanatban sokkolt vele, de aztán kezdtem megnyugtatni magamat, s gondoltam, ő sem engedhet meg magának mindent. Megtaláltam a helyes ellenlépéseket, és később én áldoztam tisztet. Amikor már reménytelen állásban volt Tal, odajött hozzám Szpaszkij, megveregette a vállamat, és azt mondta: Július, jó hogy megvered ezt a fiatalt, mert azt hinné, hogy már mindent megengedhet magának. Végeredményben Tal nem akarta feladni, inkább túllépte a játékidőt, de már teljesen reménytelen állásban.” Kozma Gyula ugyanebben az évben lett nemzetközi mester, és megnyerte a pozsonyi nemzetközi versenyt. Sakkozói pályafutása harmadik csúcsa 1967-re esik, amikor megnyerte Csehszlovákia egyéni bajnokságát.
Karácsonyra Maróczy-könyv
Azt állította, hogy az ember sorsát a véletlenek irányítják. Ő is így került a sakkhoz, mikor tizenéves korában egyszer karácsonyra egy Maróczy Géza-művet, A modern sakk vezérkönyvét választotta ajándékba a szomszéd könyvespolcáról. Betanulta az ünnepek alatt, és ezután sorra verni kezdte azonos képességű társait. Később versenyszerűen játszott. A II. világháború után, a kitelepítés éveiben abbahagyta a sakkozást. Egyszer egy lapban véletlenül bukkant rá arra, hogy kiírták a pozsonyi bajnokságot. Kíváncsi volt arra, tud-e még játszani. Elindult, és megnyerte a B tornát, így lett ismert szlovákiai sakkozó.
Hosszú pályafutás, bagdadi véggel
Kozma később két sakkolimpián (1958, 1960), három csapat Európa-bajnokságon (1957, 3. – Báden, 1961, 1970) és öt főiskolai világbajnokságon (1954 – Oslo, 1., 1955 – Lyon, 1956 – Upsala, 1957 – Reykjavik, 3., 1958 – Várna, 3.) ült asztalhoz. Hosszú versenyzői pályafutása 1979-ben egy bagdadi versenyen ért véget. „Az életemben nagyon fontos szerepet játszott a sakk, mert az ötvenes években, amikor senki nem került ki ebből a bezárt világból, én végigutaztam egész Európát. S mivel a sakkversenyek három-négy hétig tartottak, másképpen láttam a világot, mint azok, akik el voltak zárva” – vázolta fel versenyzése előnyeit.
Három útlevele volt
Később sakkozói pályája mégsem bontakozhatott ki teljesen egyes cseh sakkozók intrikái és 1968-as szerepvállalása miatt. Külföldre azonban a hetvenes években is kijutott, mivel akkoriban három útlevele is volt: polgári, újságírói és sportolói. Polgári útlevelét bevonták, mert feketelistán volt, az újságíróival csak a Varsói Szerződés tagállamaiba járhatott, de a sportolóival sakkozóként egész Európába eljutott, sőt még Iránban is megfordult. Egyszer, mikor a családjával készült volna nyaralni a mai Horvátországba, arra hivatkozva nem engedték ki őket, hogy nincs kiutazási engedélye, pedig abban az évben több nyugat-európai városban is járt – sakkozóként.
Tipikus közép-európai ember
Kozma Gyula származását tekintve tipikus közép-európai. Apja magyar és evangélikus, anyja félig habán, félig szlovák és katolikus volt. „Már ez főbenjáró bűnnek számított akkoriban, ha ilyen emberek egybekeltek – folytatta az interjúban. – Ráadásul feleségem apja cseh mérnök volt. Tehát családunkban minden keveredett. Ennek hatására kiskoromtól kezdve gyűlöltem minden nacionalista megnyilvánulást, intoleranciát. Nagy bűn, hogy 1945 után Pozsonyban megszűnt a korábbi sokszínűség, ezért is élesen elítélem a Beneš-dekrétumokat.”
A pozsonyi magyar gimitől az Új Szóig
Kozma Gyula a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett, utána jogot végzett, de aktív jogász soha nem volt. „Jogászságom csak az Új Szónak írt bírósági jegyzeteimben nyilvánult meg. Rövid ideig, de nagy kedvvel csináltam” – árulta el az interjúban.
Rádiós és sportújságíró
Egy évvel az egyetem befejezése előtt beutalót kapott a belügybe, oda viszont nem volt kedve menni, ezért elintézte a rádióban, hogy ott kapjon állást. Előtte már bemondóként dolgozott az intézményben, és Nagy Jenő, a magyar adás akkori vezetője felvette őt munkaviszonyba is, még mielőtt esti tagozaton befejezte volna az egyetemet. 1968-ban a Gabonaváros rádióműsor vezetőjeként tájékoztatott a katonai megszállásról, az akkori történésekről, amiért később elbocsátották a rádióból. 1971-től a szlovák Šport napilapba került, és haláláig (2009) annak hasábjain publikált. Közben a sakkal kapcsolatos könyvei is megjelentek.
J. Mészáros Károly
(Megjelent 2011-ben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 című kiadványában)
Lexikonsorok róla
KOZMA GYULA, sakkozó, sportújságíró (1929. 6. 1., Pozsony–2009. 11. 26., Pozsony). Szlovákia első nemzetközi mestere. Egyszeres csehszlovák bajnok, két sakkolimpián, három csapat Európa-bajnokságon és öt főiskolai világbajnokságon indult, utóbbikon egyszer az első és kétszer a harmadik helyen végzett együttes tagja. Sakk-könyveket írt, és sportújságíró volt a Šport napilapban.