Diószeg tőszomszédságában fekszik Kismácséd. Apró település, de a helyi focicsapat az utóbbi években teljesítménye csúcsán jár. És a múlt nagyjai emlékeznek. Van sztori a múltból is. Az egyik 1959-ben játszódott, amikor két kismácsédi focistát soroztak be a faluból katonának a Galánta Katonai Parancsnokságon. Két 1940-ben született fiatalembert: Sárkány Imrét és Kenyeres Vendelt.
„A sorozás után Galánta főutcáján bandukoltunk a vonatállomás felé – elevenítette fel a történetet honlapunknak az egyik érintett, Sárkány Imre, az évtizedek óta Bakán élő nyugalmazott pedagógus. – Találkoztunk Gáspár János régi focistával aki annak idején a kismácsédi levente- és az aranycsapat kapitánya volt. Jani bácsi megkérdezte tőlünk, mi járatban vagyunk Galántán. Megtudta, hogy sorozáson voltunk, és szeretnénk hazamenni. Fiúk, azonnal végzek és hazaviszlek benneteket, közölte velünk. Ugyanis akkor már a Diószegi Kendergyár igazgatójának volt a személyi sofőrje. Elfogadtuk az ajánlatát, hazavitt bennünket Kismácsédra, de megálltunk a falu kocsmája előtt. Fiúk, elfogadok tőletek egy felest a besorolás alkalmából, de nektek is fogyasztani kell velem, közölte. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen mi nem nagyon fogyasztottunk még alkoholos italokat. A mérkőzések után málnás üdítőt, nálunk malinovkának hívott krakedlival szoktuk oltani szomjúságunkat, az idősebb játékosok pedig hetes sörrel. Jani bácsi kedvéért azonban elfogyasztottunk egy-egy fél deci narancslikőrt, míg ő a szokásos felesét itta. Mi pedig büszkék voltunk arra, hogy vele beszélgethettünk. A kismácsédi labdarúgás egyik kiváló játékosával, aki a Diószegi Cukorgyár csapatában is futballozott.”
