Kalandos játékos-pályafutást hagyott maga mögött a krasznahorkaváraljai Gáspár József (szül. 1977). Középhátvádként bajnok és kupagyőztes volt a pozsonyi Interrel, nagyon megbecsülték Diósgyőrött és a Bp. Vasasban, fél évadot játszott a fuldokló pozsonyi Slovanban is, eljutott Japánba, és Görögországban három csapatnál is futballozott. Nem utazhatott ki azonban a szlovák válogatottal a sydney-i olimpiára, ami pályafutását más irányba is vihette volna a sérülésekkel tarkított évek során. Az Új Szó részletesen követte Gáspár József útját a profi fociban. Az ott megjelent, többnyire Szabó Zoltán tollából megjelent írásokból csemegézett honlapunk.
Ami az élvonalat megelőzte
„Meg sem fordult a fejemben, hogy futballistaként bejárom majd a fél világot, amikor a rozsnyói ifjúsági együttesben elkezdtem játszani. Tizenhét évesen már a III. ligás felnőttcsapatban futballoztam és nagy örömömre kiharcoltuk a feljutást. Eleinte középpályásként szerepeltem, majd a védelem tengelyébe kerültem. A második vonalban kevés meccset játszottam, mert a téli felkészülés során a jeges pályán lábtörést szenvedtem, és 8 hónapot ki kellett hagynom. Ráadásul a csapat is kiesett. Felépülésem után állandó helyem volt az együttesben, s az is jól jött, hogy a klubvezetők elintézték, Rozsnyón tölthessem az egyéves katonai szolgálatot.”
Irány az Inter
„Ladislav Petráš, a pozsonyiak másodedzője állandó látogatója volt a meccseinknek, amikor a II. ligás Licsérden játszottam. Az egykori gólkirály nem tagadta, hogy elsősorban engem figyel. Miután a klubok megegyeztek, 2000-ben örömmel érkeztem a fővárosi együtteshez, amelyben olyan ászok voltak, mint Németh Szili, Pinte Ati, Homyák Zsolti... Azt hittem, Jozef Bubenko vezetőedzőnél, a védelem tengelyében Šuchančok és Chrenko mellett csak statisztaszerep jut számomra. Szerencsére tévedtem, 12 bajnokit végigjátszottam tavasszal, s megnyertük a bajnokságot és a Szlovák Kupát is.”
Fantasztikus ajánlat Japánból
„Hosszas sérülés után csak 2001 őszén kezdtem el játszani az Interben. A következő bajnokságban Pecze Károly ült a kispadra, s vele remek viszonyba kerültem, állandó helyem volt az együttesben. 2003 nyarán Jozef Barmoš váltotta fel Peczét, s ő csak statisztaszerepet szánt nekem. Megegyeztem a vezetőkkel, hogy felbontjuk a szerződést, és szimbolikus összegért a télen távozhatok. Ekkor fantasztikus ajánlatot kaptam a japán Szendaitól, amelyre nem lehetett nemet mondani. Erre az Inter vezérkara szinte az egekig felsrófolta a vételáramat, már úgy volt, hogy az ázsiaiak lemondanak rólam. Szerencsémre végül mégis létrejött az üzlet… Fantasztikus élményekben volt részem az egymillió lakosú városban, hazai meccseinkre 20 ezren jártak ki. Nagyon tetszett az ottani élet. Egy évre köteleztem el magam az élvonalból akkor kiesett együtteshez, amelynek célja a feljutás volt. Minden csapatban csak három idegenlégiós szerepelhetett, rajtam kívül két brazil töltötte ki ezt a kvótát.”
Egy idény a Slovanban
„Az ősz elején 2004-ben az akkor még csőd szélén álló Slovan tett ajánlatot, amelyre rábólintottam. Februártól új tulajdonosa lett az égszínkékeknek, de nálam addigra már betelt a pohár, elegem lett az ígérgetésekből. Štefan Zaťko edző kezdettől fogva éreztette velem, hogy nem az ő kérésére igazoltak le. Ha betett is a csapatba, nem a posztomon, hanem a középpályán játszottam. Fizetést hónapokig nem láttunk, ráadásul kikapcsolták a villanyt a stadionban... Ezek után nem csoda, hogy télen vettem a kalapom. Igaz, Černák úr, az új tulajdonos rendezte a tartozást, és marasztalt.”
Diósgyőri találó jellemzés
Amikor 2005-ben Miskolcra a DVTK-hoz került, Gálhidi György vezetőedző így mutatta be a 27 éves hátvédet: „Gáspár rutinos labdarúgó, különösen erős a párharcokban. A földön és a levegőben is labdabiztos, sőt a légtérben korlátlan úr. Határozott, erőteljes belső védő. Technikailag is képzett, az ellenfél sohasem lehet nyugodt, ha a szöglet-, avagy szabadrúgások során feltűnik a vetélytárs kapuja előtt, ugyanis roppant gólveszélyes. Óriási nyereség, hogy hozzánk került! Természetesen kezdőként számítok rá.”
Öt hónap, egy fizetés
Gáspár Jószef akkor még nem sejtette, hogy hasonló gondokkal kell szembenéznie, mint a Slovannál... „Elégedett vagyok az edzővel, a rendkívül lelkes közönséggel és a csapattal. Nagyon jó ez a társaság. Sajnos, a klub pénzügyi helyzete közel sem ilyen rózsás. Ezt bizonyítja, hogy öt hónap alatt mindössze egyszer kaptam fizetést. Már többször sztrájkolni akartunk, de aztán meggondoltuk magunkat -- árulta el egy interjúban – A szurkolók fantasztikusak, tényleg tizenkettedik emberként támogatnak bennünket, öröm ott focizni. Néhányszor megtörtént, hogy meccs közben egy hatalmas dobba gyűjtöttek pénzt, s a hármas sípszó után átadták nekünk, játékosoknak. Meg is háláltuk a bizalmat, és a 15. helyről indulva kilencedikként zártunk. Aztán az utolsó mérkőzést követően mi, játékosok megrohamoztuk a pénztárat, és elvittük az Újpest elleni bevételt. Megtudtuk, hogy a tulajdonos embereket küldött a pénzért, végső elkeseredésünkben tényleg ilyen szokatlan eszközhöz folyamodtunk. Fejenként csupán 150 ezer forint jutott nekünk, mert a fennmaradó összeget elvitték a biztonságiak, akik fél éve nem kapták meg a bérüket.
A Panioniosz védelmének tengelyében
„2006 januárjában szólt a menedzserem, hogy a görög Panioniosz érdeklődik irántam, ahol Jozef Bubenko volt a vezetőedző, segítője pedig Farkas Géza. Örömmel szerződtem Athénbe, ahol a hírhedt Akhileosz Beosz volt a teljhatalmú klubelnök. Állandó helyem volt a védelem tengelyében. A bennmaradásért küzdöttünk, eléggé nyögvenyelősen fociztunk, ezt megunta Beosz, és kirúgta a szlovákiai edzőpárost. A helyette érkezett görög tréner is számított rám, és simán bennmaradtunk. Annak is örültünk, hogy Beosz eladta a klubot. Az új tulajdonosok átrendezték a sorokat, német mester ült a kispadra, aki sok játékost hozott magával, és őket is favorizálta. Mivel az ősszel keveset játszottam, tovább akartam állni. Erre az edző arra kért, hogy maradjak, és azzal biztatott, hogy tavasszal lehetőséget kapok. Sajnos, az első bajnokin talpcsonttörést szenvedtem, és hosszú kényszerpihenőre szorultam. Meglepett, hogy végül szerződéshosszabbítást ajánlott a Panioniosz, de a sok mellőzés miatt a távozás mellett döntöttem.”
A korrupció melegágyában
Az Európai Labdarúgó-szövetés (UEFA) szerint a 2000 első évtizedében a görög bajnokság volt a korrupció melegágya. „A színvonalasabb európai bajnokságok közül biztosan itt fordul elő a leggyakrabban, bár bizonyítani szinte lehetetlen – jelezte nyilatkozatában Gáspár. – A nagy hármas élklubot egyértelműen segítik a játékvezetők, az idény hajrája is hozott furcsa meccseket. A bajnokság végén, amikor a bennmaradásért küzdöttünk, volt olyan találkozó, hogy nem veszíthettünk. Persze nekünk, játékosoknak ezt senki nem mondta meg, de valahogy végül mindig kitudódik. Az ellenfél játékán, hozzáállásán is megérzi az ember, hogy valami nincsen rendben.”
Két parádés bólintás a kapuba
Onnan klubváltások után visszajött Magyarországra. „2010-ben az angyalföldi csapat játékosaként a Vasas Honvéd elleni 3:2-es sikeréből két góllal vette ki a részét az 32 éves középső védő. A fejesgólok mérkőzésén (az öt közül négy így esett) kétszer talált a hálóba. Mindkét alkalommal Lázok szöglete után parádésan bólintott a kispestiek kapujába. Főleg a második találatánál volt nehéz dolga, mert a hosszú labdát nyakatekert mozdulattal fejelte a bal alsó sarokba. Gáspár szombaton játszotta a tizenharmadik élvonalbeli bajnoki mérkőzését a Vasasban – összesen negyvenegynél tart – , s most törte meg a piros-kékeknél a gólcsendet. Igaz, korábban a diósgyőri csapat játékosaként négy ízben volt eredményes” – írta az érintett bajnoki után az Új Szó.
Elégedett a pályafutásával
„Nincs okom panaszra, de ha nem jönnek közbe a legrosszabbkor a sérülések, nagyobb karriert is befuthattam volna. Szép emlékeim vannak Diósgyőrből, ahol hihetetlenül lelkes szurkolóink voltak, a Vasasnál eltöltött időszak is sikeresnek mondható. Azt viszont utólag nagyon sajnálom, hogy a Panioniosznál elutasítottam a német Ewald Lienen edző szerződéshosszabbítási ajánlatát. Fantasztikus volt a Japánban eltöltött félév, mai eszemmel mindent elkövetnék, hogy tovább maradhassak ott.”
Ki ő?
Született: 1977. augusztus 23-án Rozsnyón
Klubjai: Kakit Rožňava, Ličartovce, Inter Bratislava, Vagalta Szendaj, Diósgyőr, Slovan Bratislava, Panioniosz Athén, AO Kerkira, Ethnikosz Aszterasz, Vasas
Sikerei: a pozsonyi Interrel bajnokságot és Szlovák Kupát nyert (1999/2000, 2000/2001)