Hosszú évek óta Nagy Ferenc nevével kezdődik a somorjai kosárlabda-hierarchia. Csak egészen fiatalon játszott, később edzőként nevelte az utánpótlást, a múlt század nyolcvanas éveiben pedig klubelnök lett. S máig az maradt, bár már szívesen letenné a lantot. A sportág somorjai hatvanadik születésnapja kapcsán ő sem maradhatott ki honlapunk interjú-sorozatából.

Kosarazott is a szinte örökös klubelnök?
Mikor kezdtük, télen kosaraztam, nyáron futballoztam. Hosszú ideig így volt.

Években is kifejezhető?
Tizenhárom évesen az ificsapatban kezdtem, majd folytattam, a férfiakkal már nem kosaraztam, főiskolás koromban átvettem a női csapat edzői munkáját. Gyerekekkel, kislányokkal kezdtük, és évről évre vittem őket tovább. És a játékra már nem maradt időm, ezért abbahagytam. A női csapat akkor még a pozsonyi bajnokságban játszott, vagy féltucatnyi együttes volt akkor a fővárosban. Nem kellett sokat utaznunk az idegenbeli mérkőzésekre.

Hány éve vezeti a klubot?
Először titkárként dolgoztam. Méry Lajos bácsit kértük meg, hogy vállalja a klubelnökséget. Neki köszönhettük aztán az egykori T18-as csarnok megszületését is. Mikor ő befejezte, én lettem az utóda.

Ez mikor történt?
A múlt század nyolcvanas éveiben, s azóta folyamatosan ezt a funkciót töltöm be. Mikor építkeztem, edzői pályafutásomat megszakítottam, de klubelnökként azalatt is tevékenykedtem. Aztán edzőként is visszatértem, s azóta húzzuk a szekeret.

Napjainkig bő negyven évről van szó…
Hát igen. Közben koromban is jócskán előreléptem, betöltöttem már a hetvenhatot, s készülök átadni a klubvezetést. Egykorú vagyok Diósi Albert vezetőedzőnkkel, ő májusi, én novemberi.

Ismert, hogy férfi kosárlabdával kezdtek. Hogyan lett ebből női?
Egy ponton döntenünk kellett, hogy a női vonalra váltunk. A lánysportolókkal kevesebb klubban foglalkoztak Somorján, és így nagyobb lett a merítési lehetőség. A kezdet kezdetén mind a két vonalat vittük, de azt hosszú távon nem lehetett csinálni, és főleg annyi csapattal, ahány most is létezik.

Ha már szóba került, hány együttese van a klubnak?
Hét utánpótláscsapatunk van versenyben: U10, U11, U12, U13, U14, U15 és U17. És efölött található a női extraligás alakulat.

Mit tart a legnagyobb fegyverténynek, amit irányítása alatt elért a klub?
Amikor a női csapattal bronzérmet nyertünk a szlovák élvonalban, az volt a csúcs. Ez kétszer fordult elő. Az se volt akármi, amikor országos viszonylatban aranyérmesek voltak utánpótlás-együtteseink, akárcsak idén is kettő. Olyan évek is előfordultak, amikor a somorjai nevelésű kosarasok voltak a legtöbben a szlovák női válogatottban.

Klubelnökként mit tart(ott) a legfontosabbnak a somorjai kosárlabdában?
Azt, hogy megtanítottuk a gyerekeket becsületesen sportolni, behúztuk őket az iskolából a tornaterembe, és megszerettettük velük ezt a gyönyörű sportágat, miközben nem volt idejük csavarogni. A legnagyobb dolognak ezt tartom. Lányoknak a kosárlabda a legmegfelelőbb, nagyon szép, nem durva játék.

Hat évtizedből négyet átélt a klubban. Mit szól ahhoz, hogy létezésükben idáig jutottak?
Fantasztikus fegyvertény, hogy kibírtuk. Diósi Alberttel ott voltunk a kezdetektől, aztán jöttek a többiek, a neveltjeink, és itt sorolhatnám a hosszú névsort. Elég csak visszatekinteni, és rögtön kimondja az ember, hogy megöregedtünk. Már az egykori játékosaink unokáival foglalkozunk. Az én családom is a kosárlabda világában élt. Mikor edzősködtem, feleségem volt a segítőm. Lányunk a csapatunkban kezdett s a fiunk is ott volt minden edzésen, ő egy kijelölt sarokban négykézláb mászott.

Kérdezett: J. Mészáros Károly