Állok a MOL Aréna díszpáholya fölötti ablaknál. Lenn, a pályán a hirtelen támadt hózápor vékony fehér szőnyeget borít a zöld gyepre. Kapuk sehol, a lelátók üresen. A februári hétköznapi délelőtt nem a játék ideje. Csend honol a DAC-stadionban, legfeljebb csak a lelátó háttérvilágában szorgoskodnak az alkalmazottak.
A szivarteremben szakemberek ülnek egy asztalhoz, hogy Kukkónia, azaz a Csallóköz varázsáról értekezzenek. Vízellátási, mezőgazdasági, szociológiai, idegenforgalmi és oktatási szempontból sorolják a tájegységről alkotott észrevételieket. Már vagy másfél órája tart a beszélgetés, amikor a sok tény, háttér-információ, összefüggés említése közben a nyilatkozók egyike a sport szerepét is felhozza.
Naná, hogy ide kívánkozik, ráadásul duplán, hiszen a csallóközi futball szentélyében vagyunk. Abban a térségben, ahol a DAC-hangulat születik a lelátón, a mérkőzésekre kijáró szurkolókban. Ők a sárga-kék varázs előteremtői.
Eszembe jut a két éve készült DAC-film, a fociemlékezet dunaszerdahelyi áradata. Hazaérve másodszor is végignézem, -hallgatom (a klub Youtube-oldalán máig elérhető), hogy újra merítsek belőle. A többnyire szurkolók szájából elhangzó kijelentésekből, találó mondatokból össze is áll az a kép, amely elárulja, milyen életérzés a DAC-családjába tartozni. Olvasztótégelyként létezni az itteni magyarok körében, sárga-kék vérűként élni a tündérkertben, tudni, hogy hol a helyünk, a magyarság jelképeként létezni, hogy tudjanak rólunk, hogy közösségi élményben legyen részünk, hogy őrizzük identitáserősítő szerepét a focinak az elképesztő hangulatban, élvezve annak vonzerejét. És egy szurkolónak kicsúszik a száján a mondat: „A DAC a lelátónak köszönheti, hogy DAC lett.” Aztán egy másik hiányérzetében kijelenti: „Éhezünk a bajnoki címre, kupagyőzelemre.” A borlátóbb hang kerek-perec állítja: „Sose leszünk bajnokok, legfeljebb majd a magyar bajnokságban.” A reménykedő egy „kicsinkó valami”-re gondol, a bátrabb előbb-utóbb nagy sikert vár. Micsoda mámorban úszna akkor a MOL Aréna! Messzire elhallatszana a Nélküled.
J. Mészáros Károly