Jótékonysági pólógálán 2015. június 6-án búcsúztak rajongóiktól Gergely István és öccse, Mihály, a komáromi vízilabda utóbbi másfél évtizedének kiválóságai. Velük készültek alábbi interjúink.
Gergely István: „Kisebb meglepetésre készülök”
Gergely István kétszeres olimpiai bajnok: 2004-ban Athénban és 2008-ban Pekingben védte a magyar válogatott kapuját. Ez sikereinek a csúcsa, ő azonban a sydney-i olimpiát is emlegeti, ott még szlovák színekben lett tizenkettdik. Jelenleg Budapesten él, a Honvéd szakosztályelnöke, a magyar férfiválogatott kapusedzője és menedzsere. Kérdéseimre válaszolt:
Hosszú sikerlistája két olimpiai arannyal van ékesítve. Az olimpiai győzelmek életét is más kerékvágásba vitték?
Persze hogy. Nagyban megváltoztatták az életemet. Megbecsültséget hoztak a sporton belül. A barátaim szemében nem változtam, de másokéban igen. Az olimpiai bajnoki cím a legmagasabb elismerés, amit elérhettem a sportban.
Ennek megduplázása meg dupla elismerést jelent...
Igen. Én azonban nem feledkeztem meg arról, hogy honnan indultam, és ötkarikás győzelmeim előtt már a szlovák válogatottal is jártam az olimpián: 2000-ben Sydneyben védtem a kapuját, tizenkettedikek lettünk. És az is eszembe jut a búcsúzáskor, hogy Komáromból indultam, köszönet anyunak, aki kézen fogott, és bevitt bennünket az uszodába.
Mivel akar elbúcsúzni a komáromi közönségtől? Valami különleges dologgal is kedveskedik nekik?
Külön semmivel nem készülök. Nem előadás lesz a vízben, hanem baráti, szurkolói összejövetel, mérkőzéssel fűszerezve. Annak jeléül, hogy nem felejtettem el, hol kezdtem. Találkozó lesz az edzőkkel, társaimmal. Mert ahhoz, hogy felérjek a sportág csúcsaira, valahol el kellett kezdenem, s az Komárom volt. Kisebb meglepetésre készülök a gálán. Mivel meglepetés, ezért egyelőre titok, hogy miről van szó.
Magyarországi, budapesti ténykedése mellett hogyan kötődik napjainkban Komáromhoz, az ottani vízilabdához?
Egyre erősebben, mert fiam, Marci is egykori klubomban kezdett vízilabdázni. Valójában soha sem szakadtam el klubtársaimtól, azoktól, akikhez egyfajta kapocs köt. Valamikor a vízilabda, valamikor egyéb területen, de ezzel a pólósközeggel tartom a kapcsolatot.
Gergely Mihály: „Nem a bajnoki címeimre vagyok a legbüszkébb”
Gergely Mihály öt országban vízilabdázott, két ország összesen ötszörös bajnoka, 1993 óta játszott a szlovák válogatottban. Két éve fejezte be sportolói pályafutását, azóta visszatalált a komáromi klubba. Áradnak belőle a mondatok.
Két ország – Szlovákia és Franciaország – különböző csapataival ötször volt országos bajnok. Erre a legbüszkébb pályafutásából, vagy valami másra?
Talán a Marseille színeiben szerzett bajnoki címre, sorrendben az ötödikre emlékszem a legszívesebben. Jó kis csapat jött össze, nagykoponya szerb edzővel. Előtte Szlovákiában a Slávia UK-val, majd kétszer a Novákyval voltan bajnok, külföldön először Nizzában, 2003-ban. A következő évben már a Marseilles csapatával nyertünk bajnoki aranyat. De én nem a bajnoki címeimre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy sikerült kiváló játékosokkal jó csapatokban vízilabdáznom. Így volt kerek a pályafutásom. Mert a mi sportágunk nem hoki, se nem foci, mégis Komáromból is eljutottam a világ kiválóságai közé. Nagyon sokat tanultam tőlük. Kicsit példakép is lehet ez a fiataloknak. Hogy aki akar, hajt, el tudja érni céljait. Bejárhatja a világot, nyelveket tanulhat, embereket ismerhet meg.
Azt hogyan dolgozta fel magában, hogy nem futott be olyan nagyívű és látványos sportolói pályát, mint bátyja, István?
Ezzel nekem soha nem volt semmilyen gondom, soha nem volt bennem féltékenység. Mindig hozzátett a teljesítményemhez. Örülök, hogy a családban egyikünknek sikerült olimpiai bajnoknak lenni. Bátyám fantasztikus ember, büszke vagyok rá. Még többet is elérhet a sportmenedzselés terén. Sikeressége mindig előrevitt, nagyon sokat profitáltam belőle az élet bármely területén. Mindig büszke voltam rá, hogy egészségileg is bírta a nagy megterhelést, miközben nagyon sokat tanultam tőle. Rávezetett arra, hogy legyenek céljaim. Jött, és mondta, hogy muszáj, különben elkallódóm az életben. Neki köszönhetem, hogy ez nem következett be.
Elindítójuk, édesanyjuk is ott lesz a gálán? Mit kíván neki mondani?
Persze hogy ott lesz a búcsúmeccsünkön. Neki köszönhetjük, hogy eljutottunk az uszodába. Mielőtt megszülettem, elváltak a szüleim. Édesanyánk egyedül nevelt bennünket. A két srácot. És mintha előre meg lett volna írva, hogy így lesz. Megszerettük a vízilabdát. Soha nem gondoltuk volna, hogy idáig jutunk vele. Ezért hálásak vagyunk édesanyánknak is, aki jó helyre vitt bennünket. Nagyon köszönjük, meg azt is, hogy kibírta velünk.
Sportolói pályafutása befejeztével sem szakadt el a vízilabdától, úgy tudom, edző a komáromi klubban. Kiket edz? Miből él, mivel telnek hétköznapjai?
Tagja vagyok a komáromi KVP új vezetőségének, szakmai tanácsadóként az edzői munkáért vagyok felelős, a felnőtteket fogom edzeni. Másfél hónapja egy holland hajótársaságnál dolgozom. Mindig érdekelt a hajózás, most megtaláltam a számításomat.
Kik ők?
Gergely István (1976. augusztus 20., Dunaszerdahely) kétszeres olimpia bajnok kapus. A magyar válogatottal 2004-ban (Athén) és 2008-ban (Peking) nyert aranyérmet. Örökös magyar, sokszoros szlovák bajnok. Komáromban kezdett pólózni. További klubjai: Slávia UK Bratislava, Nováky, Cagliari, Terrassa, Honvéd, Sliema. Százharmincszor védett a szlovák válogatottban, színeiben bronzérmes volt a junior vb-n (1995), a felnőttek között az Eb-n nyolcadik (1997) és kilencedik (1999), a vb-n tizenegyedik (2001), az olimpián (2000, Sydney) tizenkettedik helyezett válogatottban védett. 2003-tól magyar állampolgár. Magyar színekben olimpiai diadalai mellett vb-t nyert (2003), vb-ezüstöt (2005) és Világkupát (2003/2004). Jelenleg a Honvéd szakosztályelnöke, a magyar férfiválogatott kapusedzője és menedzsere.
Gergely Mihály (1977. szeptember 14., Dunaszerdahely) két országban összesen ötször volt vízilabdabajnok valamelyik klubcsapatban. Szlovákiában egyszer a pozsonyi Slávia UK-val (1997-98), kétszer a Novákyval (1999, 2001-02), Franciaországban egyszer a Olympic Nice (2002-03), egyszer a Marseilles (2003-04) csapatával. Klubjai: KVP Komárno, ŠKP Košice (1996), Slávia UK Bratislava (1997-98), Nováky (1999), Kooper (szlovén, 2000), Maribor (2000-01), Nováky (2001-02), Olympic Nice (2002-03), Marseilles (2003-05), UTE Budapest (2005-06), Panioniosz (2006-08), Honvéd (2008-09), PAOK (2009-11), RCA Arras (francia, 2011-13). sokszoros szlovák válogatott, tagja volt a junior vb-bronzérmes csapatnak (Dunquerque, 1995), az Eb-n hetedik (Kranj, 2003) és vb-n nyolcadik (Barcelona, 2003) felnőttegyüttesnek. 2006-ban a belgrádi Eb-n játszott utoljára a válogatottban. Jelenleg szakmai tanácsadó a komáromi klubban, és egy holland hajótársaságnál dolgozik.
Írta: J. Mészáros Károly