Ami még sehol nincs meg együtt feldolgozva, csak honlapunkon. 2019-ben százéves a labdarúgás a Komáromi járásban fekvő Bátorkeszin. Ott már akkor futballoztak, amikor a környező falvakban még nem, csak a városokban. Történetünk 1919-ben kezdődik. Szerzői pedig Kovács Imre (alapanyag A bátorkeszi labdarúgás hetven éve – 1919–1989 című füzetecske) és Száraz Tamás (jelenlegi klubelnök jegyzetei). A képanyagot a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás gyűjtötte, majd a helyi futballklubnak ajándékozta. Szerkesztő: J. Mészáros Károly.
Négy időszakra bontottuk a bátorkeszi labdarúgás történetét. Az első 1919-től 1938-ig tartott. A második azokat az éveket foglalja magába, amikor Bátorkeszi a horthysta Magyarországhoz tartozott. A harmadik Csehszlovákia 1945 utáni éveibe kalauzol egészen 1989-ig. Az utóbbi három évtizedet foglalja magába a negyedik időszak, amely 2019-ig tart. És ehhez csatlakozik a százéves jubileum, amit falunap keretében ünnepeltek meg Bátorkeszin.
A kezdeti évtizedek (1919–1938)
A Csehszlovák Köztársaság megalakulását követő első években labdarúgásról csak a környék jelentősebb városaiban beszélhetünk. Csupán Párkányban, Érsekújvárban, Komáromban, s távolabbi Pozsonyban létezett futballcsapat. Ezekhez a központokhoz zárkózott fel Bátorkeszi 1919-ben, amikor megalakult a faluban a labdarúgócsapat. A környékbeli falvakban – Köbölkút, Perbete, Kürt vagy Marcelháza – a labdarúgás fogalom volt csupán.
Bátorkeszi ebben az időben jelentőségével kiemelkedett a környék települései közül. Főleg iparosainak jelentős számával, kisebb üzemeivel és jelentékeny zsidó vallású lakosságával.
A Bátorkeszi gárda az 1931-es pályaavatón. Ez a felvétel Magyarországról került vissza az áttelepített bátorkesziektől. (A képet a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás gyűjtötte, majd a helyi futballklubnak ajándékozta)
A bátorkeszi labdarúgás bölcsőjét is két zsidó lakos – mindketten tehetős emberek – dr. Taubner Gyula és Wetzler Márk ringatta. A játékosok főleg helybeli iparosok, segédek, inasok, diákok és zsidó fiatalok sorából kerültek ki.
A csapat a Bátorkeszi Sport Egyesület nevet kapta. A klubszínek a zöld és a fehér voltak. Az első futballpálya az Eresztényi laposon, a Galambos dűlőben volt, az erdő sarkán. A falu elöljárósága szintén támogatta a gondolatot, s a községi legelők egy részét bocsátotta a lelkes fiatalok rendelkezésére. Megkezdődhetett tehát a komoly munka.
Bátorkeszin abban az időben több sportággal is foglalkoztak a sportkedvelők, Népszerű volt a teke és a tenisz. A szellemi játékok – sakk, kártya – fellegvára a kaszinó volt. A labdarúgás azonban fokozatosan teret hódított, és első számú sporttá nőtte ki magát. Az első csapattagok közül a következőket kell megemlítenünk: Wetzler Márk, Tauber Gyula, Antal Pál (kapus), Bartonek Árpád, Zajtner Mihály, Dubány János, Sterk István és Buday János.
A klub ügyeit Tauber Gyula intézte. Az első felszerelést a labdarúgók által befizetett tagdíjakból vásárolták. Cipőt mindenki saját magának vett. A tehetősebb lakosok szintén támogatták anyagilag a csapatot. Különböző zárt körű rendezvények bevételei az egyesület pénztárába folytak be. A csapattagok minden edzésre és mérkőzésre úgy vitték magukkal a kapufákat. A csapat első edzője Nagy János kádármester volt. Voltak időszakok, amikor szinte naponta edzettek a játékosok, sokszor sötétedésig. Télen szünetelt a játék.
A Prágai Magyar Szó 1931. augusztus 8-ai száma is írt a pályaavatóról (A másolatot a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás gyűjtötte, majd a helyi futballklubnak ajándékozta)
Rendszeres bajnokság azonban még ebben az időben nem folyt. Alkalomszerűen találkoztak egymással a csapatok. A mérkőzéseket a csapatvezetők kötötték le. A labdarúgó-mérkőzés így is fokozatosan jelentős társadalmi eseménnyé vált. A lakosság – elejével csupán 50–60 érdeklődő – szívesen bámészkodott a pálya szélén. Később aztán már az is előfordult, hogy vasárnap délben befejezték a munkát a szurkolók, és siettek ki a mérkőzésre.
A lelkesedés és később a futballtudás a játékosokból sem hiányzott. Nem vesztek el a városok konkurenciájában. Az idegenbeli mérkőzésekre gyalog, kerékpárral, jobb esetekben lovaskocsival vagy teherautóval jártak. Nem egyszer előfordult, hogy délelőtt tizenegykor indultak, és este tízre értek haza. A falu lakossága körében fokozatosan nagy népszerűségre és megbecsülésre tettek szert a játékosok. Az úttörőévek legjobb játékosaiként Buday Jánost és Sterk Istvánt említhetjük. A játékosok lelkesedésére jellemző volt, hogy sokszor elsírták magukat, ha nem kerültek be a csapatba. Az ügyes fiatalok már tizenöt éves korukban is bekerülhettek, s általában harmincöt éves korig – a kapusok tovább is – játszottak. Ifjúsági csapat ebben az időben még nem létezett. A harmincas évek legjelentősebb sportvezetője, aki a legtöbbet tett a bátorkeszi labdarúgás felvirágoztatásáért, Szalai József volt.
A következő – közvetlen háború előtti játékosgenerációt – Lebocz Ferenc, Tóth János, Tóth Béla, Hajabács Gazsi, Pintér Dodó, Szász Dodó, Vidra Tibor, Varga János és Renczés Boldi alkotta. Ez a csapat – 1931-től – már az új futballpályán játszott, a későbbi óvodával szemben, a mai Szövetkezeti utcában. Ekkor kezdtek fokozatosan a környéken is megalakulni a futballcsapatok: Köbölkúton, Kürtön, Perbetén, Muzslán. Rendszeres bajnoki küzdelmek azonban még mindig nem folytak.
Magyarországhoz csatolva (1939–1945)
Ebben az időben a bátorkesziek a székesfehérvári körzeti bajnokságban folytatták a küzdelmeket, már a levente sportegyesület futballcsapataként. Ebben a bajnokságban együtt játszottak Lévával, Nagykálnával, Doroggal, Muzslával, Győrrel, Ebeddel és Székesfehérvárral. Itt azonban csak hivatalosan leigazolt labdarúgók futballozhattak. Az igazolványokat központilag – Budapesten – nyomták ki. A bátorkesziek általában Léva és Dorog után foglaltak helyet a táblázaton. Ezt a csapatot alkotta Miriák Ferenc (kapus), Töröttő József, Marusinyec János, Tóth András, Markó Pál, Hajabács József, Hajabács Ignác, Pintér József, Matusek József, Szász Béla, Nagy József. A szakvezetői tisztet Nagy József töltötte be. A front közeledtével a csapat nagy része bevonult katonának. A háború ellenére ebben az időszakban sokszor 800–1000 ember is végigszurkolt egy-egy izgalmas futballcsatát.
Fénykor a kerületi bajnokságban (1945–1989)
1945 őszén gyorsan magukra találtak a bátorkeszi labdarúgók. Először a kilőtt harcképtelen 1ankoktól kellett megszabadítani a pályát. Miután ez sikerült, a találékony játékosok a megrongálódott szeszgyár tetőgerendáiból fabrikáltak kapufákat. A háború alatt a felszerelés megsemmisült. Kényszermegoldásként egyforma – zöld katonaingekben és bakancsokban indult be a háború utáni labdarúgóélet. Az első bevételekből és a támogatók jóindulatából aztán hamarosan „beöltözött” a csapat. A cipőket például Szalai József és Pintér János cipészek készítették el.
A csapat elnevezése is megváltozott. A bátorkesziek már a Sokol Vojnice néven szerepeltek. A csapatot Binetter József, helyi fakereskedő irányította, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a háború utáni gyors talpra állásban. Az együttest Soóky Lajos, Nemes János, Hajabács Ignác, Tóth János, Szász Béla, Kovács István, Matusek József, Miriák Gyula és Tóth Béla alkotta. A felszabadulás után is legkedvesebb szórakozásukként űzték a bőrgolyót, s ezzel sok kellemes órát szereztek a háborúban sokat szenvedett lakosságnak.
A szervezett járási bajnokság – a Csehszlovák Testnevelési Szövetség szervezésében – az 1946/47-es évadban indult meg. A bátorkesziek a következő csapatokkal mérkőztek, immár a bajnoki pontokért: Köbölkút, Kürt, Párkány, Muzsla, Ebed. A sikeres szereplés után – majd a selejtezők sikeres megvívása következtében – felkerültek a kerületi bajnokság I. B osztályába, ahol többek között már Gútával, Tardoskeddel, Komjáttal, Zselízzel mérték össze erejüket. A sikersorozat azonban még ekkor sem szakadt meg. A bátorkeszi csapat 1953-ban felkerült a kerületi bajnokság I. A osztályába. Akkoriban kerítették be a futballpályát. Az ifjúsági csapat még ennél a szintnél is egy osztállyal magasabban játszott.
A sikerek kovácsa a szakvezető, Tóth Gyula volt. Sok tehetséges játékost nevelt ki. Ekkor már megalakult a tartalékcsapat is. Volt tehát miből válogatni.
A hatvanas évek elejétől az együttes már TJ Družstevník Vojnice néven szerepelt. A csapat a magas látogatottság és a támogató magánszemélyek jóvoltából már a játékosok útiköltségét is meg tudta téríteni, főleg a tanulni járó diákokét. Jobb mérkőzéseken ugyanis 1500–2000 szurkoló is biztatta a bátorkeszieket. A mérkőzésekre a malom és a szövetkezet járműveivel jártak a játékosok.
A hivatalos edzésnap kedd és csütörtök volt. A csapatot 1955-től Décsi Károly edzette. A bátorkesziek ekkor már olyan csapatokkal játszottak, mint Léva, Bánovce, Aranyosmarót, Tolmács. Az aranycsapat tagjai voltak abban az időben: Matusek József, Vlčko Károly, Marusinyec János, Szász Béla, Miriák Gyula, Tóth Béla, Laczkó János, Szegi Győző, Bottyán Pál, Szegi Dénes, Mácsodi Ferenc, Dubány János, Soóky Lajos Búcsról, Török Ervin Karváról és Szabó Miklós Madarról. A játékosok az egész faluban nagy tiszteletnek örvendhettek.
Első nemzetközi mérkőzésüket a magyarországi Dorogon játszották le a bátorkesziek, de jelentősebb külföldi kapcsolataik nem alakultak ki.
A bátorkeszi csapat 1970-ben megnyerte a kerületi I. B osztályt (A képet a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás gyűjtötte, majd a helyi futballklubnak ajándékozta)
A hatvanas évek közepén a felnőtt csapat kiesett az I. B osztályba, ahonnan Décsi Károly vezetése alatt az 1969/70-es szezon után ismét visszakerült az I. A osztályba. Ez volt a bátorkeszi labdarúgócsapat utolsó nagy fellángolása. A Fónod János, Bitter Béla, Labancz Gyula, Szegi György, Szegi András, Tóth Sándor, Diószegi Gyula,, Süttő József, Bohos Tibor, Laczkó Dezső, Dubány Árpád és Péntek Ernő összetételű gárda 1973-ban kiesett az I. A osztályból. A csapat fokozatosan szétesett, több kulcsjátékos el is ment Bátorkesziről. Ennek eredményeként 1974-ben az I. B osztályból is kiestek a bátorkesziek. A hetvenes évek második felében még ugyan felkerültek, de a kiesést nem kerülték el.
A mélypont azonban a nyolcvanas években következett be. A valamikor sikeres bátorkeszi labdarúgók egy szezont a járási bajnokság III. osztályában kínlódtak végig, Innen sikerült ugyan felkerülniük, de a kerületi bajnokságba nem tudtak feljutni, miután egy osztályozót elbuktak.
Egyszer a V. ligában, Németh Zsolt a DAC-ban (1989–2019)
A kilencvenes évek folyamán kialakult egy járási szinten ütőképes gárda, szinte minden évben a feljutásért harcoltak a bátorkesziek, végül 2000-ben beérett kitartó munka gyümölcse, amikor sikerült megnyerni a járási bajnokságot, és felkerülni az V. ligába (2019-ig ez volt az utolsó alkalom, amikor feljutott a csapat a kerületi bajnokságba). Sajnos a következő évadban épp átszervezés zajlott a ligákban, ami azt hozta magával, hogy 16-ból 8 csapat kiesett az V. ligából, így az elért tizedik helyezés nem jelentett bennmaradást. Azóta a bátorkeszi focicsapat a járási legfelsőbb osztályban (VI. liga) ragadt. A legjobb eredmény a dobogós helyezés volt, a bajnoki címért folyó küzdelmekbe egyszer sem tudtak beleszólni.
A bátorkeszi együttes 2019-ben (A képet a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás gyűjtötte, majd a helyi futballklubnak ajándékozta)
Fontos kiemelni, hogy Bátorkeszin mindig is túlnyomó részben csak hazai játékosok szerepeltek, ez 2019-ben sincs másképp, mindössze egy vendégjátékos van a keretben. „Büszkék vagyunk azon keszi játékosokra is, akik más csapat színeiben futballoznak, magasabb osztályban. A még aktívak közül Németh Zsolt a legnagyobb saját nevelésű büszkeség, akit 2009-ben leigazolt a DAC, 2019-ben a III. ligás nagyölvedieket erősíti. Utóbbi klubban már jó néhány szezont eltöltött, és gólt is szerzett bajnoki mérkőzésen a legfelsőbb osztályban” – vezet be a kétezer-tizes évek végén kialakult helyzetükbe Száraz Tamás. a mindössze harmincegy éves klubelnök és játékos.
2019-ben a felnőttekén kívül két utánpótláscsapatuk van a bátorkeszieknek, ami bizakodásra ad okot a jövőt illetően. Az ifigárda az V. ligában, a kezdők (U11) a járási bajnokságban futballoznak.
Tíz évtized megünneplése (2019. szeptember 15.)
Bátorkeszin a falunap keretében ünnepelték meg a helyi focicentenáriumot. Fénypontja a DAC vendégjátéka volt, azé a klubcsapaté, amely újra lázba hozta a dél-szlovákiai futballbarátokat, és amelyben a falu legmagasabb szintre jutott labdarúgója, Németh Zsolt is játszott. A csallóköziek mezében azok a labdarúgók szerepeltek, akik egy nappal korábban nem léptek pályára a bajnokin, vagyis a bővebb keret és az U19-es csapat tagjai. De velük tartott a mai DAC néhány húzóembere is, akikkel a mérkőzés után fényképezkedni lehetett, és aláírásokat is osztogattak az érdeklődőknek. Járt Bátokeszin Vida Christopher, Vida Máté, Martin Jedlička, Abdulrahman Taiwo, Connor Ronan és Danylo Beskorovainyi is.
A DAC ellenfele a vendéglátók VI. ligás együttes volt. Tagjai egy kivétellel mindannyian saját nevelésű játékosok. Barton Norbert, Bachorecz Zoltán, Dobai László, Tóth Tibor, Szigeti Zoltán és Száraz Tamás másfél évtizede viseli a bátorkeszi mezt, minden korosztályos csapatban futballozott. Mikor befejeződött DAC vendégjátéka: 1:9-et mutatott az eredményjelző. Több mint nyolcszázan voltak kíváncsiak az barátságos találkozóra.
Nem csak ebből a mérkőzésből állt a futballjubileum. Délelőtt apák és fiaik játszottak, volt tizenegyesrúgó verseny is. Győztesei: a felnőttek között Szegi Zoltán, az ifjúságiak korosztályában Czinke Bence, az ügyességi erőpróbában Juhász Ádám. Közben egész nap megnézhették a jelenlévők a százéves focimúltat felidéző kiállítást, amely régi ereklyéket, korabeli újságcikkeket és százötven fényképet gyűjtött össze.
Az alkalmi kiállítást, melyet a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás készített, is sokan megnézték. Három hónapi gyűjtőmunka eredménye..
Félidőben oklevet, serleget és zászlót kaptak a bátorkeszi futballért elvégzett munkájukért azok a régi és jelenlegi játékosok, sportvezetők, akik már betöltötték ötvenedik életévüket. A kivétel a 28 éves Németh Zsolt volt, aki egyetlen bátorkesziként jutott a legmagasabb szintig, s játszott a szlovák és magyar élvonalban. A díjazottak névsora: Szegi Győző, id. Szegi Győző, Szegi István, Szegi György, Száraz Béla, Cséplő Zoltán, Dobai László, Szalai Péter, Németh Zsolt, Labancz Gyula, Mellék Ferenc, Varga Béla, Szalay Gábor, Kelemen László, Dubán István, Ján Trenčík, Süttő József, Sipos József, Kajtár János, Bitter Béla és Miholics Zoltán.
Ők kerültek reflektorfénybe. Azokat is képviselve, akik bármilyen lépést tettek a bátorkeszi labdarúgás százéves története során.
Mi Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás?
Az 2014 óta létező helyi társulás tevékenységébe Bátorkeszi történelmének kutatása, a hozzá kapcsolódó fényképek, dokumentumok és tárgyak gyűjtése, feldolgozása, kiállításokon, kiadványokban és kulturális rendezvényeken való bemutatása tartozik. Mint honlapunknak Zsok Gizella, a PT vezetője elmondta, a bátorkeszi foci centenáriumára készült alkalmi kiállításon 150 felvételt láttak az érdeklődők, 15 embertől gyűltek össze a kordokumentumok. Ez volt a PT 17. kiállítása. Jelen voltak már tárlatukkal a hagyományos Borfesztiválon, s ők készítették a tanösvényt a Galambos dűlőben is. 2018-ban megvették a helyi tájházat, amelyet 2020 tavaszán felújítanak. Egy szobában múzeum lesz, a többi helyiségben rendezvényeiket tartják majd.
Elérhetőségeik a Facebookon: Tájház Bátorkeszi – Bátorove Kosihy (FB-oldal) és BÁTOROVE KOSIHY - BÁTORKESZI - OZ PRO FUTURO VILLA KEZW PT (zárt csoport).