Két olimpián (2004: Athén, 2008: Peking) dzsúdózott, de nem sokat, mert az 1. fordulóban búcsúzott. Pálkovács Zoltán (1981–2010) már készült a londoni játékokra (2012) is, amikor Bécs mellett autóbalesetben életét vesztette. A rimaszombati fiú a besztercebányai Dukla színeiben versenyzett, és így módja nyílt indulni a sportág katonai világbajnokságán. És nemcsak indult, 2006-ban a horvátországi Vinkovecben meg is nyerte a 100 kilósok számát. Nem akármilyen mezőnyben, hiszen a sportág 32. katonai világbajnokságán 35 ország dzsúdósa harcolt, és az akkori legjobbak nyolcvan százaléka tatamira lépett.
Pálkovács erőnyerőként kezdett (osztrák ellenfele túlsúlyos volt), majd olasz, üzbég, azeri riválisán felülkerekedve az olimpiai bronzérmes brazil Mario Sabinóval találta magát szemben. Egy jukóval (azóta 2016-ban megszűnt az ilyen értékű akció) győzte le, és lett súlycsoportja katonai világbajnoka. „Az edzőkkel megbeszéltük, hogy nem bóbiskolhatok el a csata elején, és végül az első tizenöt másodperc döntött. Sikerült az első akcióm, ami jukót ért, aztán már taktikusan végigharcoltam a mérkőzést. Sabino idős, tapasztalt harcos, egyáltalán nem volt könnyű ellene. Minden bizonnyal a felnőttek között ez a legértékesebb érmem – nyilatkozta a Sme napilapnak – Megfontoltabban cselgáncsozom. Azelőtt saját hibáim után vesztettem, de azóta már tanultam belőlük. Bővítettem technikai repertoáromat, mindent tökéletesítenem kell, hogy megközelítsem a sokoldalúságot. Nagyon jól ismerjük egymást a mezőnyben, gyakran a szerencsén és azon műlik is múlik a siker, hogy milyen napot fog ki valaki, és hogyan tudja végrehajtani a mindent eldöntő technikát.”
