Kalandozzunk egyet az ökölvívásban. Rajcsányi Patrik (szül. 1993) esete is jelzi, szinte tehetetlen a versenyző, ha a klubérdek mást kíván.
A nagymagyari egykori bokszoló harmadik döntős szereplése vezetett első felnőtt bajnoki címéhez: 2012-ben, tizenkilenc évesen megnyerte a 64 kilós súlycsoportot. Az Új Szónak adott interjújában szóba kerültek korábbi bajnoki aranyérmei is, s ekkor bújt ki a szög a zsákból.
„Hétszer lettem egyéni bajnok a diákok, majd a kadettok és az ifik között. De voltam már kétszer második a férfiak között is. Mindkétszer nagyon fura körülmények között. Az elsőt eleveníteném fel. Tizenhat évesen kivételt kaptam, hogy indulhassak a felnőttek között, mert abban az évben megnyertem a kadett- és az ifibajnokságot. Az elődöntőben fölényesen nyertem, s a döntőben újra Tomi Vaňóval találtam magam szemben. Ez úgy zajlott le, hogy az első menetben vezettem négy ponttal, utána edzőm levetette a kesztyűmet, és azt mondta, hogy most Tominak kell nyerni, mert ő megy a világversenyre, és nem kaphat ki egy tizenhat éves sráctól, így lettem második. Nem tehettem mást, mert ezt mondta a vezetőség. Én előtte kerültem Nyitrára, most már bánom, mert akkor lehettem volna egy évben háromszoros szlovák bajnok, három különböző korosztályban.”
Nem lett, mert saját nyitrai klubjában sem akarták.
Ki ő?
A 31 éves nagymagyari fiatalember egykori válogatott bokszoló, nyolcszoros szlovák bajnok, akinek több mint 300 meccs van az öklében. 2017-ben fejezte be élversenyzői pályafutását. Edzőtermet üzemeltet Nagymagyaron, fiatal ökölvívókkal is foglalkozik.
(Forrás: Új Szó, Új Nő, szlomasport-archívum)