Szervezők:
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Felvidéki Tehetségsegítő Tanács
Sportgimnázium, Dunaszerdahely
Magán Szabadiődközpont, Dunaszerdahely
Vámbéry Ármin Alapiskola, Dunaszerdahely
Körzeti versenyek (versenyzők, eredménylisták)
(Ide kerülhetnek a hiányzó tények a körzeti versenyekről)
Öt sportágban versenyeztek, először sakkoztak
2014. október 3–4-én zajlott Dunaszerdahelyen a 2. Diákolimpia országos döntője az alapiskolák felső tagozatos diákjai számára. Mintegy háromszáz iskolás versenyzett öt sportágban. Atlétikai négytusában az 5. és 6. osztályosok, valamint a 7. és 8. osztályosok külön csatáztak az elsőségért, külön versenyük volt a lányoknak és a fiúknak. Versenyszámok: 100 m-es és 300 m-es futás, távolugrás és krikettlabdadobás. Korhatárok nélkül játszottak az asztaliteniszezők és a sakkozók, külön rangsorolták a lányokat és a fiúkat. Csak a lányok kézilabdáztak, csak a fiúk futballoztak (műfüves kispályán). Újdonság volt a sakk megjelenése, s először rendeztek két focitornát: a körzeti győztesek versengése mellett a körzeti válogatottak is játszottak egy mérkőzéssorozatot.
Az öt sportág döntőinek eredményeit itt olvashatják.
Az alábbiakban interjúkat olvashatnak a Diákolimpia szervezőivel, résztvevőivel.
Szabó László: „Meggyőződésem, hogy a döntőnek Dunaszerdahelyen kell lennie”
Szabó László, a házigazda dunaszerdahelyi sportgimnázium igazgatója, a 2. Diákolimpia döntőjének főszervezője a versenyek után nyilatkozott honlapunknak.
Milyen érzések kavarognak Önben az utolsó eredményhirdetés után?
Ugyanazt tudom mondani, mint két évvel ezelőtt: érdemes volt belevágni. Igaz, hogy vannak nehézségek a szervezésnél, de mégis megérte. Óriási munka van benne. Lépes György kollégám ötven iskolával tartotta a kapcsolatot, az utolsó pillanatokig formálódott a névsor, egymást érték az apró változások. Többhónapos szervezőmunka előzte meg a kétnapos finálét. Közben a háttérben rengeteg apró mozaikkockából állt össze a döntő előkészítése. És amikor elkezdődik az ünnepélyes megnyitó, akkor már megkönnyebbülök. Akkor már minden sínen van, a szakmai stáb bekapcsolódik, és fut az egész. Sokat merítettünk az első Diákolimpia tapasztalataiból. Két éve még átcsúszott szombatra egy-két sportág döntője. Idén optimalizáltuk a lebonyolítást, és mindegyik sportág versenyeit pénteken lebonyolítottuk. Másnapra mindössze a körzeti fociválogatottak tornája maradt. Fokozatosan értek véget a versenyek, így helyszínről helyszínre jártunk, és sorra zajlottak az eredményhirdetések. Végül a kézilabdával zártuk a díjkiosztást. Nagyon elégedett voltam a szervező gárdával.
Mennyi ember kapcsolódott be a szervezésbe?
Minden sportágra voltak embereink, akikhez diákok is csatlakoztak. Hetekkel előtte egyeztettünk, elosztottuk a feladatokat. Minden apróságra odafigyeltünk.
Hányan segítettek?
Az iskola egész vezetése plusz a testnevelők. Összesen tizenöt–húsz ember. És a diákok.
Említette, hogy az olimpia megkezdése után megkönnyebbült, mikor beindult a jól előkészített gépezet. Milyen állapotba került a Diákolimpia befejezése után?
A kezdés előtti feszültség olyan, mint a vihar előtti légnyomás. Amint beindul minden, sínen vagyunk. Már a szombati eredményhirdetés előtt fájni kezdett a fejem. És most is fáj. Ilyenkor jön a sok feszültség utóhatása. Ugyanakkor jönnek a megnyugvás órái is, ez egyfajta elégtétel. A munka után jutalmazom magamat ezzel a jó érzéssel, mert úgy érzem, valóban jó munkát végeztünk. Jó érzés látni az elégedett embereket. Legutóbb éppen a nagykaposiaktól búcsúztam el. Mindannyian kiszálltak az autóbuszból, külön elköszöntek. Aztán mikor indult a busz, egy lány intett, visszaintettem, s erre az egész busz elkezdett integetni. Ez a jó érzés!
Ezek szerint jó dolog, hogy van diákolimpia…
Több szempont létezik a megítélésében. Annak idején a nagyszombati megyei diákolimpián megfogott valami, ami után úgy éreztem, nekünk is kell ilyen verseny. Az is felmerült, hogy középiskola vagyunk, s ez hogyan fér a hatáskörünkbe. Hát úgy, hogy az alapiskolák a célintézményeink. Már több mint húsz éve létezik a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága. Az is szóba jött már, hogy összekapcsolnánk a két sportversengést. Csak megfelelő anyagi háttér kellene hozzá. Az idei diákolimpia sportszálai Lépes György kezében futottak össze. Ha lenne egy csapat a két verseny mögött, megfelelő anyagi háttérrel, az már előrelépést jelentene. Mert lelkesedésből néhány ember összehoz egy ilyen sporteseményt, de több embert már motiválni kell, más vonalon is érdekeltté kell tenni őket.
Két év múlva lesz újra Diákolimpia?
Meggyőződésem, hogy igen.
A kétéves ciklus is marad?
Igen.
Tehát 2016-ban újra találkoznak a diákok a dunaszerdahelyi döntőben?
Remélem, hogy igen. Lehet az ember a sok pofon hatására lehangolt, meg csalódott, de csak tíz percig. Vagy egy éjszakán át. Reggel felkelek, és megint tele vagyok tervekkel, elánnal. A jól sikerült Diákolimpia is feledtet mindent, ami előtte volt. Teljesen mindent. Új erővel tölt fel. Legalább is engem. Szerintem ez a többi, szervezésbe bekapcsolódott társamra is érvényes. Még hozzátennék egy információt: a képzőművészetben is volt verseny, immár másodszor. Elgondolkozunk azon is, hogy rotációt vezetnénk be a lebonyolításban. Felvetődött, hogy mindig más helyszínen valósuljon meg a Diákolimpia döntője. Ellenérveim súlyosak lehettek, mert elég volt felsorolnom őket. Máshol aligha vannak olyan feltételek, mint nálunk, ahol kétszáz méteres körzetben kollégium, edzőpályák, minden megvan. Itt van a szervezőgárda, kvalifikált edzőkkel, megfelelő motivációval. Nem utolsó sorban, s ez a legfontosabb, itt van a szív. Ha máshova vinnénk ezt, nem biztos, hogy hajlandó lenne valaki megszervezni az adott volumenben. Ezek után már fel sem merült, hogy hol legyen a folytatás. Meggyőződésem, hogy ennek a döntőnek Dunaszerdahelyen kell lennie. Az iskolánkra kötődve, mert nálunk minden feltétel adott a megvalósításához.
Lépes György: „Igazi olimpiai hangulat uralkodott”
Lépes György a DAC egykori kiváló labdarúgója, ismert fociedző a Csallóközben. Jelenleg a DAC 1914 futballklub ifjúsági igazgatója. A Diákolimpia kezdetétől a sportversenyek főszervezője. Vele arról beszélgettem, mi történt a dunaszerdahelyi sportpályákon.
Öt sportágban folytak a versenyek, először volt két tornájuk a labdarúgóknak. Milyen benyomásokkal hagyta el az elcsendesedett pályákat?
Legtöbb időt a focisták világában töltöttem. Ehhez állok legközelebb. A kézilabdát, a sakkot, az asztaliteniszt szakemberek felügyelték. A focira és az atlétikára jelentkezett a legtöbb iskola. Azért hívtuk meg fociban a körzeti válogatottakat is, hogy bizonyítási lehetőséget adjunk a tehetségeknek. A komáromi és a dunaszerdahelyi körzeti fordulóban például tizenhárom iskola indult, mindkét helyről csak a győztes került a döntőbe. Célunk az, hogy a lássuk a legtehetségesebb gyerekeket. Két nap alatt tapasztaltuk, tényleg sok a tehetség. Ez a lebonyolítási modell életképesnek mutatkozik, vagyis az, hogy meghívjuk a körzeti döntő győztesét és emellett behozzuk az országos döntő mezőnyébe a körzet legtehetségesebb labdarúgóiból összehozott válogatottakat. Mintakörzet volt a nagykaposi és királyhelmeci. Három, egymástól aránylag távol eső iskolából hozták össze a fiúkat.
Mit szolgál a fociválogatottak megjelenése a Diákolimpián?
Volt a Diákolimpiának egy előélete. Kétezer-héttől szerveztük a Magyar Iskolák Diákbajnokságát kispályás futballban. Négyszer volt, egészen a Diákolimpia 2012-es rajtjáig. Előbb a DAC-ban, majd az SK 2007-ben végeztük ezt, a sportgimnázium csak akkor indult. Olyan jövőképpel, hogy megpróbáljuk idecsalogatni a legtehetségesebb fiatalokat. És ez működött is, és ma is működik. Nagyon sok gyereket behoztunk így a sportgimnáziumba. Tényleg tehetségesek voltak, később a sportgimnáziumon keresztül lehetőséget kaptak a DAC-ban is. Legtöbben a komáromi vagy a dunaszerdahelyi körzetből voltak. A sportgimnáziumban olyan lehetőségeket kaptak a diákok, amilyeneket az élklubok sem tudnak mindenhol biztosítani. Csak az iskolában délelőtt heti nyolc edzésen vettek részt. Odáig fejlődtek ezek a gyerekek, hogy már az élvonal közelében vannak. Jelenleg legtöbben Komáromot, Bőst, Nagymegyert képviselik a harmadik vonalban, ami már komoly szint a szlovák fociban. És máshol, alacsonyabb osztályokban is többen fociznak azok közül, akik a sportgimnáziumból indultak. Nagy központ lettünk. Életképesnek mutatkozik a körzeti válogatottak felkarolása, és a kéttornás focidöntő. Az atlétikáról is sokat töprengtünk, s végül jól választottunk. A négytusa bevált.
Ezt bizonyította az idei döntő is?
Igen. Már két éve színvonalas versenyek voltak, a légi Józan Réka, az ekeli Gacsal Zsolt, a dunaszerdahelyi Juhos Ákos és az ipolysági Kelkó Zoltán nevére még ma is emlékszem. Kitűnő eredmények születtek. Idén a fiúknál három óriási tehetség versenyzett: a bősi Világi Máté, az ógyallai Ďuráč Patrik és a nagykaposi Kiss Máté. Ők külön versenyt vívtak, mindhárman őstehetségek. Én csak a 300 méteres futásban láttam őket. Mind a hárman fociznak, és úgy néz ki, ezen a területen sportolnak tovább. De az atlétikában is tudnának boldogulni. Most azon töprengünk, milyen csatornán tudnánk eljutni a magyar Diákolimpiára, mert az már valóban komoly verseny.
A fociról és az atlétikáról, vagyis a két legfontosabb sportágról már volt szó. Mit mondhatunk el a többiről. Kezdjük az asztalitenisz versenyeivel…
Tapasztaltuk a körzetekben is, hogy nagyon tanárfüggő sportág. Voltak körzetek, ahol meg sem szervezték a fordulókat. Nagyon erős Komárom, Galánta és Dunaszerdahely és környékük. Szepsi térségéből is két iskola érkezett. Nagyon szűk csoport, de szeretnénk megőrizni a műsorban, mert szinte mindenhol lehet űzni. Falun is a foci téli alternatívája.
Hogyan mutatkozott be a sakk?
Jó ötlet volt besorolása. Tizennyolc alapiskola jelentkezett már a körzeti versenyekre. A színvonal emelése végett a döntőre a közelből további versenyzőket hívtunk meg. A sakk nem az iskolákban zajlik, szervezett klubélet folyik mindenfelé. Diákolimpiánkon is lesz létjogosultsága a sportágnak.
Mit mutatott a lányok kézilabdatornája, amelyet a csallóközaranyosiak nyertek?
Csallóközi különlegesség. Csallóközaranyos, Nyárasd, Dunaszerdahely és más települések éltetik. Négy éve a szabadidőközpont közreműködésével a nádszegiek és csilizradványiak is megjelentek a kézilabdatérképen. Ez volt a legszínvonalasabb torna a döntőben. Szlovákiában diákszinten egyedülálló a maga nemében, elég sok játékos előtt a jövőben megnyílhat az élvonal.
Két év múlva is marad az öt sportágas Diákolimpia?
Kevesebb sportágat nem szeretnénk. A jelenlegi modell szervezés szempontjából ideális. Háromszáz méteres körzetben zajlanak a versenyek, ami szintén rendkívül jó. Remek ötlet volt a megnyitó, melyen az összes iskola csapata egy helyen volt, bevonult a sportcsarnokba. Az is nagyon jó volt, hogy a krikettlabdadobást végignézhették a focisták, vagy a focistákat az asztaliteniszezők, akiknek csak száz métert kellett kisétálniuk a szabadidőparkba. A körzetek képviselői is figyelték egymást, szurkoltak társaiknak. Igazi olimpiai hangulat uralkodott.
Kis Berta László: „Hat éremmel térünk haza”
Legtávolabbról a nagykaposiak és a királyhelmeciek jöttek Dunaszerdahelyre. Hazaindulásuk előtt Kis Berta László, a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola tornaszakos pedagógusa szívesen nyilatkozott honlapunknak.
Mit tapasztalt a 2. Diákolimpia döntőjében?
Mivel másodszor vagyok itt a gyerekekkel, látom, milyen munkát végeztek a szervezők. Csak dicsérni tudom őket. Mi örömmel vettük a meghívást. Négyszáz kilométert utaztunk, tíz órát voltunk úton autóbusszal. Harminc gyerekkel jöttünk három iskolából.
Mondjuk el az intézmények nevét is, hadd legyenek büszkék küldötteikre…
A nagykaposi, a királyhelmeci és a nagyszelmenci iskola jött, út közben még felvettük a tornaiakat, így megtelt a busz. Több sportágban indultunk: atlétikában, kispályás futballban két csapatot hoztunk, asztaliteniszben és sakkban is versenyeztünk.
Miben szerepeltek a legeredményesebben?
Nagyon büszkék vagyunk mi, nagykaposiak, ugyanis hat éremmel térünk haza. Atlétikában három első helyet szereztünk: Kiss Máté, aki másodszor indult a Diákolimpián, megnyerte a 60 méteres síkfutást, a távolugrást és a 300 méteres síkfutásban megosztva lett első. Négytusában pedig a második helyen végzett.
Hát ő egy igazi atlétikai tehetség…
Az. Negyedikes korától foglalkozom vele, s csak megerősíthetem felvetését. Sakkban a hetedikes kisfiú, Tóbiás Gergő harmadik lett. Háromszáz méteren Gáspár Viktória pedig másodikként ért célba. Ők valamennyien nagykaposiak.
Szerzett még érmet a kelet-szlovákiai küldöttség?
A nagyszelmenci iskolából Dudás Lili sakkozó végzett a harmadik helyen.
Milyennek tűnik Kelet-Szlovákiából a Diákolimpia?
Azokban az iskolákban, ahol kicsit komolyabban foglalkozunk a sporttal, nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk. Ugyanis a gyerekek eljutnak olyan helyre, ahol talán még életükben nem voltak. Dunaszerdahely az itteni magyarság sportjában a központ. Negyed órával ezelőtt a gyerekekkel a DAC stadionjában voltunk, beengedtek bennünket, lefényképezkedtünk. Nagy öröm volt számunkra, hogy ilyen sportlétesítményben lehettünk. Nagyon elégedettek vagyunk a szervezők munkájával, a szállással, az étkeztetéssel, a fogadtatással. Eljövünk a folytatásra is.
Milyen az érdeklődés az Ung-vidéken és Kelet-Szlovákia déli részén a Diákolimpia iránt. Mennyi diákot mozgattak meg a körzeti versenyek?
Bodrogköz és Ung-vidék iskolai sportélete nagyon jó. Mégis négy-öt iskolán kívül több nem kapcsolódott be, nagyobb odafigyelést igényelnének a hiányzók, talán a versenyek vonzóbb népszerűsítésével. Mert tájainkon is vannak tehetségek. Több iskolának kellene bekapcsolódnia. Nem mindenhol egyformák az anyagi feltételek, s a hozzáállás is eltérő. Kevés a tornaszakos pedagógus a bodrogközi és az Ung-vidéki alapiskolákban. De vannak fiatalok, akikkel érdemes lenne foglalkozni, velük jobb eredményeket is elérhetnénk.
Kovács Zsolt: „Az év versenye címet elvihetné a Diákolimpia”
Felső-Csallóköz nyerte a körzeti válogatottak először megrendezett kispályás labdarúgótornáját a Diákolimpián. A díjátadás után nyilatkozott honlapunknak Kovács Zsolt, a bősi Amadé László Alapiskola testnevelője, aki a nagymagyari Illés Attilával együtt irányította a győztes csapatot.
Felvázolná a körzeti válogatott diadalútját?
A lehetséges tizenöt pontból tizenhármat szereztek a srácok. Nagyon hozzászoktak a kispályás focihoz, rengeteget játszunk az iskolák között, különféle bajnokságokban szerepelünk. Tanítványaim szinte rutinszerűen művelik a labdarúgásnak ezt a válfaját. Ennek tudható be a sikerük. Rengeteg kispályás mérkőzés van a lábukban. Tapasztalatuk sokat jelent.
Szinte végignyargaltak a mezőnyön, csak két pontot vesztettek…
Egy döntetlenjük volt, a többi meccset hozták a fiúk. Három mérkőzésüket kapott gól nélkül nyerték, ami kispályás fociban ritkaságnak számít. Nagyon kevés gólt kaptunk, ami kapusunkat, Bénes Krisztián dicséri. Ő egy bősi kapuscsaládból való, édesapja is nagy hálóőr volt, s bátyja Győrben véd, és szlovák korosztályos válogatott. Krisztián védései ötven százalékban hozzájárultak a körzeti válogatott elsőségéhez.
A bősi Amadé László Alapiskola fociban nem indult a körzeti győztesek országos döntőjében. Akkor miben voltak érdekeltek?
Főleg atlétikában. Három kategóriában indítottunk versenyzőt, s mindhárman dobogóra állhattak, összetettben pedig harmadikok voltak. Világi Máté, aki focizott is a győztes körzeti válogatottban, a fiatalabb fiúk között megnyerte a 300 méteres síkfutást és a krikettlabda-dobást, valamint a négytusában harmadik lett. A további két számban alig maradt le a dobogóról. Nagyon ügyes, sokoldalú srác. Ez a többiekről is elmondható. Nálunk, a bősi iskolában, aki sportol, az futballista, atléta, kézilabdázó, szinte minden sportban megállja a helyét. Hála Istennek nincs kevés van belőlük.
Kik lettek még érmesek atlétikában?
Vida Gergely az idősebb fiúk kategóriájában távolugrásban második, 300 méteren és négytusában a harmadik helyen végzett. Ugyanitt a lányoknál Varga Barbara megnyerte a távolugrást, és négytusában bronzérmet szerzett.
Fociban miért nem indultak?
Adminisztrációs hiba miatt későn kaptunk értesítést, de helyette itt vagyunk a körzeti válogatottban, melynek a gerincét a bősi iskola adta, hat játékos volt tőlünk. Rajtunk kívül három dunaszerdahelyi érkezett a Szabó Gyula Alapiskolából és ugyancsak három a nagymagyari magyar alapiskolából.
Másodszor volt jelen a Diákolimpián. Mi a véleménye a rendezvényről?
A magyar szív mondatja velem, hogy nagyon jó próbálkozásnak tartom a magyar tehetségek megmutatására. Óriási rendezvény, az év versenye címet elvihetné a Diákolimpia. Felkészült gyerekek érkeztek az ország különböző pontjairól. Nagyon jó a szervezés, nagyon elégedettek vagyunk. Ha lehet, mindig itt leszünk. Tökéletes rendezés, színvonalas versenyek, kiváló eredmények, még országos szinten is megállnák a helyüket.
Fördős Gyula: Kétszer a második helyen végeztünk
A mátyusföldiek képviseletében a negyedi Pongrácz Ágoston Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola is jelen volt. Fördős Gyula pedagógus beszélt honlapunknak diákjaik dunaszerdahelyi sikereiről.
Most fejezték be a szereplést a körzeti fociválogatottak tornáján. Hogyan sikerült helytállniuk a mátyusföldieknek?
Először indulhattak a válogatottak a Diákolimpián. A mátyusföldieket negyedi iskolánk és a sókszelőcei Osztényi Leander Alapiskola képviselte. Fele-fele arányban. Mészáros Mariann kollégámmal összegyűjtöttük a legtehetségesebb gyerekeket, és végül a második helyen végeztünk, ami számunkra is egy kicsit meglepően jó helyezés. A fiúk magukévá tették az olimpiai eszmét, a pályán elfelejtették, hogy korán kellett kelni, kialvatlanok, szívüket, lelküket beleadták, nagyon elégedettek vagyunk velük.
A negyedi iskola milyen sportágakban indult?
Másodszor volt nálunk a körzeti forduló, igazgatónőnk hathatós segítségével. Két éve is itt voltunk Dunaszerdahelyen, a döntőben, idén pedig az idősebb lányok között atlétikában Bujkó Zsanett szerepelt Szőcs Gábor tanár úr kíséretében, asztaliteniszben pedig kijutott Nagy Róbert, aki a második helyen végzett. A döntőben nagyon nagy ellenfele volt. Az ő és a fociválogatott ezüstérme a legnagyobb eredményünk a 2014-es Diákolimpián. Két éve asztaliteniszben olimpiai bajnokunk volt.
Mi a véleménye a Diákolimpiáról, mint versenyzési lehetőségről?
Fantasztikus alkalomnak tartom, mert a magyar alapiskoláknak nagyon kevés lehetőségük van kitűnni. Mi is járunk a Vágsellyei járásban asztalitenisz-versenyekre, de rajtunk kívül csak egy magyar iskola szokott jönni, a többi szlovák. Nagyon nagy érték, hogy egymás között is meg tudjuk mérettetni magunkat Pozsonytól Kassáig, vagyis a keleti régiók versenyzőivel is. Velük igazán ritkán találkozunk. Örülök, hogy a sport területén is barátságok szövődnek, kölcsönösen elmondjuk gondjainkat. Nagy jó ötlet volt életre hívni a Diákolimpiát. Jómagam is a szervezőbizottság tagja vagyok, megpróbálunk minél többet tenni azért, hogy felhívásunk egyre több helyre eljusson, és egyre többen kapcsolódjanak be a versenyekbe. Nemcsak a diákok és tanárok, hanem a szülők is. Idén nagyon örültem annak, hogy rengeteg szülő kilátogatott a versenyekre. Nagyon bízom benne, hogy a jövőben is lesznek olyan emberek, akik nem hagyják kifulladni a Diákolimpiát.
Pint Katalin: Mind a hat meccset megnyertük
Pint Katalin volt a lányok kézilabdatornáját megnyerő csallóközaranyosiak csapatvezetője a Diákolimpia országos döntőjében. Hogyan látta a csallóközi alapiskolások diadalmenetét?
„Egyértelműen a legjobbak voltak, nagyon magabiztos játékkal lettek elsők a tornán. Mind a hat meccsüket megnyerték, volt, amelyiket fölényesen, volt, amelyiket szorosabb összecsapáson. Úgy láttam, könnyedén megbirkóztak a feladattal” – summázott az olimpiai bajnok csapatvezetője.
Az összeállítást készítette és az interjúkat, riportokat írta: J. Mészáros Károly