Véletlenül bukkantam rá. Országos viszonylatban talán már feledésbe merült pályafutása, bár megjárta az élvonalat is, de a csallóközi, különösen a csilizközi és bősi focikedvelők minden bizonnyal tudják, kiről van szó. Hosszan tartó és nagy nyomok maradtak utána a Dunaszerdahelyi járás labdarúgóéletében. És ennek még nincs is vége. Csicsay Kornél (szül. 1976) ma klubelnök szülőfalujában, Csiliznyáradon. Egy térségbeli kupasorozat évtizedeinek böngészése közben érdeklődtem nála is, hátha valamivel hozzájárulhat a településüket is érintő tornasorozat előző évtizedeinek alaposabb megismeréséhez. Végül ő került a középpontba, s elkészült ez az interjú.
Mi maradt meg emlékezetében a kezdetekről?
Szüleim elbeszélése alapján is tudom, már kiskoromtól minden gondolatom a foci körül mozgott. Öt-hatéves lehettem, amikor ráharaptam erre a labdajátékra. Szüleim csak a focival tudtak motiválni és büntetni is. Ezzel mindent elértek nálam. Ha rossz jegyet kaptam az iskolában, nem mehettem edzésre. Esetemben ez volt a legnagyobb büntetés. Hiszen első számú és egyetlen hobbimról, szinte mindenemről volt szó.
Mivel kerítette annyira hatalmába futball?
Magától jött. Belülről fakadt szeretetként, imádatként. Megmagyarázhatatlan. Ez vagy megszületik az emberben, vagy nem.
Példaképei is voltak?
Kiskoromban Marco van Basten volt az ideálom. Meg egyik emlékezetes kapásgólja. Rijkaard, Gullit és a többi holland válogatottbeli társa is nagy hatással volt rám. Tele volt képeikkel a szobám.
Kezdeti játékoséveiből mire emlékszik?
A bősi ificsapatban 1991-ben Horváth József edzővel, balról a felső sorban az első Csicsay Kornél
Már gyerekkoromban rettentő meghatározó volt pályafutásomban, amikor ötödikesként Bősre kerültem alapiskolába. Kilenc-tízéves lehettem. Akkoriban Horváth Józsi bácsi vezetésével egészen más ifjúsági képzésben részesültem, mint korábban. Akadémiaszerű edzésmunka folyt, legmagasabb szinten. Különösen megmaradt emlékezetben, mikor az egyik tornaóra után odajött hozzám, mint a bősi alapiskola testnevelő tanára, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni délután a többiekhez az edzésen. Nagyon izgatottan léptem be az öltözőbe, teljesen idegen környezetbe… És azzal kezdődött az utánpótlásban töltött bősi időszakom. Végigjártuk az összes korosztályt, s mindvégig Horváth József, a környék legképzettebb edzője vezetésével készülhettem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Magas színvonalú foci volt akkoriban Bősön, hiszen a felnőttek II. ligát játszottak. Magától értetődő, hogy az ifjúsági képzés is magas szinten mozgott. Nemzetközi tornákra jártunk, Győrbe is. Hatalmas dolog volt ez akkoriban egy hétköznapi falusi srác számára. Szinte elképzelhetetlen! Egy életre szóló élményekkel gazdagodtam.
Hogyan lett ebből bemutatkozás a felnőttek között?
A középiskolai évek után közgazdasági egyetemre jelentkeztem Pozsonyba, fel is vettek. Ekkor fél évet kimaradt a foci az életemből, pedig nagy álmom volt, hogy profi labdarúgó legyek. Történetem azonban egészen más kanyart vett.
Mi vezetett vissza a focihoz, meg utána egészen az élvonalba?
Falubelim, Miklós Béla bácsi, aki a szlovák futball legmagasabb köreiben mozgott akkoriban, eljött hozzánk, és elmondta, hogy ősszel lesz játékosválogatás a ligetfalui Artmediában, és nincs-e kedvem kipróbálni. Ez volt a következő meghatározó pillanat az életemben, ha az öt legboldogabbat keresném, ez biztosan köztük volna. Végül kiderült, hogy jól szerepeltem, és profi szerződést kapok. Hároméveset. Hát az volt a csoda!
Ez mikor történt?
1998-ban.
Mit élt át az Artmediában? Mennyi játéklehetőséget kapott?
Rettentő sokat adott nekem az ott eltöltött időszak, mind mentálisan, mind sportszakmai szempontból. A fejlődésem szempontjából mindenképpen. Nem volt egyszerű beépülni abba a közösségbe, de különösebb gondom nem támadt. Sem lélektani, sem fizikai téren. Egyik napról a másikra azokkal kerültem egy öltözőbe, akiket korábban a tévéből meg az újságból ismertem. Napi szinten találkoztunk, velük edzettem. Egész hetet együtt töltöttük. Jobbára mindenkivel megtaláltam a közös hangot.
Előtte már játszott valahol felnőtt csapatban?
Csak Csiliznyáradon fél évet. Akkor készültem az érettségire és a egyetemi felvételire.
Meddig folytatta az Artmediában?
Sikerült bennragadnunk az élvonalban, és maradtam tovább. Ősszel is jobbára csereként léptem pályára, tavasztól számítva tíz bajnokin. Aztán Vladimír Weiss edző Végh-et akarta elvinni a DAC-ból a ligeti csapatba, és azon a télen Gostič meg én kerültünk helyette Dunaszerdahelyre. Weiss szerint több játékpercre lett volna szükségem, amit ő nem tudott megadni. És ezért javasolta, hogy menjek a DAC-ba.
1999-ben Csicsay Kornéllal együtt ismét feljutott a DAC az I. ligába. Mennyi játéklehetőséghez jutott?
A DAC-ba kerülését így jelezte a Csallóköz hetilap
Ha jól emlékszem, tíz meccsen játszottam. Sima feljutás volt. Iksszel kezdtünk Szencen, és a többiek sorra lemaradtak. Egyértelmű siker volt. Ez megmaradt bennem. Másfél évet töltöttem Dunaszerdahelyen, utána vendégjátékra mentem a cseh III. ligába, Kyjovba.
Évekig a DAC futballistája volt, de vendégjátékon. Arra emlékszik, mennyi ideig volt a dunaszerdahelyi csapat igazolt labdarúgója?
Ha összeadnám, hét esztendő biztosan meglenne.
Az élvonalon kívül Bősön, Somorján és Bacsfán is megfordult. Mind II. ligás állomás volt akkoriban?
Bacsfán és Bősön IV. liga volt. Mindkét helyen bajnokságot nyertünk. Somorjával a III. ligában szerepeltem.
Említette, hogy a cseh III. ligás Kyjovban is futballozott. Oda hogyan került?
Kicsalogattak. Kezdőember voltam. Közel tíz gólt is szereztem. Fél év alatt. Nagyon jól éreztem magam.
Akkor miért nem maradt tovább?
Megnősültem, és a következő évtől már nem terveztem messzire menni futballozni. Feleségem munkája végett sem tudott kiköltözni velem, azért nem maradtam. Amúgy rettentő jól éreztem magam Kyjovban. Morvaországban is nagyon él még a foci, nincs nagyon más szórakozásuk az embereknek. A sör és a foci.
Más klubokban is futballozott a Dunaszerdahelyi járásban, nem csak a DAC-ban meg a III. ligás együttesekben, hanem Nyárasdon, Csallóközkürtön, Csiliznyáradon és Csilizpatason is. Milyen emlékeket őriz ebből az időszakból?
Bajnokságot egyik helyen sem nyertem csapatommal. Magas színvonalú V. ligát rúgtunk. Ádáz csata volt akkoriban minden évben a bajnoki címért Baka, Dióspatony, Nyárasd és Kürt között. Presztízscsaták sorát játszottuk le.
Fél évet Nyárasdon töltött, aztán Dióspatony helyett Csallóközkürte igazolt. Ott mennyit futballozott?
Négy-öt évre ott ragadtam. Ez volt játékos-pályafutásom utolsó érdemleges állomása. Megsérültem, elszakadt a körszalagom. Megműttettem, aztán megint elszakadt. És innen már csak Patason volt folytatás, levezetős, öregfiús történetként. De ott inkább csak edző voltam.
Csiliznyáradi lévén, mennyit futballozott szülőfalujában?
A csiliznyáradi futballcsapatról az 2024/2025-ös évadban készült felvételen. Balról a hátsó sorban: Csicsay Kornél klubelnök, Darnai Tamás vezetőedző, Szabó Zsolt vezetőségi tag, Nagy Imre vezetőségi tag, Rákóczi Balázs, Madi Gábor, Vida Dominik, Fekete Gergely, Lukács József polgármester, az alsó sorban: Erdős István, Sebő Ádám csapatkapitány, Rákóczi János, Ferencz Gábor, Csomor Richárd, Hodosi László, Bodó Barnabás, Jancsó Zsolt, Szamaránszky Alexander.
Mint említettem, gyerekként kezdtem, fél évet a felnőtt csapatban játszottam, utána többször már nem. Mikor Pozsonyban voltam, Csiliznyáraddal teljesen megszakadt a kapcsolatom. Amint visszakerültem, önkormányzati tevékenységem vitt újra a helyi fociba. Legelején még fúzióban voltunk Szappal, utána megszüntettük ezt az összefonódást, és saját csapatot alakítottunk ki az akkori bajnok ifigárdából, kiegészítve felnőttekkel. Azóta is sportelnök vagyok.
Hogyan fejezte be pályafutását?
Tényleges játékosként harmincnyolc évesen Kürtön hagytam abba, majd nyolc évvel később szülőfalumban volt a búcsúmeccsem. Annak idején kedves emlékekkel mentem el Csiliznyáradról. Éreztem, hogy az itteni emberek igazán szurkolnak nekem, büszkék rám. A foci mellett falum amúgy is szívem csücske. Bárhol voltam játékos-pályafutásom alatt, mindig csiliznyáradinak éreztem magam. Óriási lokálpatrióta vagyok, soha nem fordult meg a fejemben, hogy máshol lakjak. Az akkori vezetőknek, egykori csapattársaimnak és magamnak is megígértem, hogy egyszer visszatérek, és a karrieremet itthon fogom befejezni. Végül sikerült is. Egy megnyert bajnoki meccsen. Tejfalu ellen 3:2-re győztünk. Szabálytalankodtak velem szemben, szabadrúgást ítéltek a javunkra, s abból lőttük a győztes gólt. Tehát volt némi szerepem benne. Csak csereként álltam be, mert fizikai állapotom rendben van, de a térdem már kilőtte magát. Óriási elégtétel volt a szívemnek, hogy Nyáradon kezdtem, itt nőttem fel, és itt is búcsúztam el a pályafutásomtól. Sikeres, szép, boldog focikarriert futottam be. Sok helyen jártam, rengeteg embert megismertem a futballnak köszönhetően. Életre szóló barátságok születtek, belekóstoltam különböző kultúrákba.
Szokatlanul búcsúzott, hiszen legtöbbször valaki pályafutása befejezéseként szokott elköszönni búcsúmeccsen. Ön pedig nyolc évvel később tette mindezt. Miért?
Klubelnök voltam már, mikor sorra került. Így jött össze.
Az öregfiúkkal is futballozott? Bár tudom, negyven közelében járt, mikor abbahagyta...
Máig hívnak rengetegen játszani, de a munkám és a klubelnökség lefoglal, ki is élem magam benne, így nincs egyszerűen időm, hogy az öregfiúkkal is futballozzak.
Hogyan lett klubelnök Csiliznyáradon?
Magától értetődő módon jött össze a történet. Éppen fúzióban volt a csiliznyáradi foci a szapival, ami nem éppen vált be. Olyan helyzet állt elő, hogy megszűnik a nyáradi sport, vagy az ifiből összehozunk egy felnőtt csapatot. Hála Istennek, utóbbi sikerült. Ráadásul az U19-es bajnok együttesből egy teljes korosztálynyi játékos felnőtté vált, rájuk már nem számíthattunk az ifjúsági kategóriában. Ha nem a folytatás mellett döntünk, leállt volna a sportélet a faluban, focistáink pedig szétszéledtek volna a környező településekre. Az akkori edzővel, Nagy Lászlóval úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Lukács József polgármester (segítségére azóta is lehet számítani) támogatásával létrehoztunk egy felnőttcsapatot.
Mi adta a lökést ahhoz, hogy így döntsenek, vagyis hogy jobb játszani, mint abbahagyni a focit a faluban?
Nem tudok mást erre válaszolni, mint azt, hogy a foci iránti fanatizmus, őrület munkált bennünk. Ha az ember futball-labdát lát, elfelejt mindent, elfelejt józanul gondolkodni. Ilyen szempontból nem is volt kérdés, hogy veszni, futni, összeomlani hagyjuk az egészet, vagy pedig kezünkbe vesszük a focitörténéseket. Nem is gondolkodtunk a döntésen, szinte adta magát, hogy ne hagyjuk teljesen megszűnni a focit Nyáradon. Azon nyomban Szapon belejelentettük, hogy vége a fúziónak, kilépünk, ami nagyon nem tetszett nekik, de hát a helyzet adott volt. Kígyót-békát kiabáltak ránk, de nekünk a saját utunkon kellett tovább menni. Ez már hét éve történt, és azóta talpon maradtunk, jelenleg is a VIII. ligában szerepelünk.
Klubelnöki álma?
A csiliznyáradi öltöző falán olvasható a A foci 11 parancsolata
Nagyon nehéz álmokról, célokról beszélni. Manapság egy klubelnök álma az lehet, hogy még sokáig ebben a sportvezetői szerepkörben álmodhasson. Annyira nehéz helyzetben van az amatőr foci, és nemcsak az utolsó osztályban, hanem mindenfelé, hogy arról álmodunk, továbbra is klubelnökként álmodhassunk. A feljutási célkitűzés jelentéktelen, az a lényeg, hogy minél tovább működjünk. Filozófiánk is nyilvánvaló: az amatőr foci valóban amatőr legyen. Arról szóljon, hogy srácok jól érezzék magukat, s ehhez kell nekik megteremteni a körülményeket. Kikerült az öltözőnk falára egy táblára A foci 11 parancsolata is. Elkészítettük, mindenki megnézheti. És igazodhat hozzá.
J. Mészáros Károly