Csapatban szép az élet, abban a legszebb – terjedhetne az új dallam a hétvége után Dél-Szlovákia nyugati felében. Különösen két meghatározó városában: a 32 ezer lakosú Komáromban és a 23 ezer lelket számláló Dunaszerdahelyen. És a vonzáskörzetükben találkozó településeken. Az ország többi pontján – hegyekben, völgyekben, államnyelven beszélő falvakban-városokban, de a keleti irányban magyarok lakta tájakon is – csak kapkodják a fejüket, és nem tudnak mit kezdeni a két csallóközi város csapatsportjainak sikereivel. Mert magaslatokra, vagy azok közelébe értek.
Sporttörténeti tett, hogy a komáromi futball, a kedvenc KFC feljutott a szlovák élvonalba. Jócskán szásznál több éve, amióta kergetik a labdát a Duna-parti városban nem volt erre példa. Még véget sem ért a II. liga, és már ünnepelhettek. Úgy vezetik ősztől a bajnoki táblázatot, hogy jóformán közelükbe sem engedték üldözőiket a táblázaton. Van tartása a csapatnak, írtam e rovatban Radványi Miklós vezetőedző novemberi születésnapja alkalmából. És ez a tavaszi folytatásban is beigazolódott. Ha vezetéshez jutnak a lilák, nehéz őket kizökkentetni sajátot játékukból.
Múltkor az épülő komáromi stadion mellett járva pozsonyi ismerősöm mások felé is fordulva megjegyezte: készítik az I. ligára. Akkor még volt bennünk némi félsz, nem kell, hogy sikerüljön, meg nem mindenki akarhatja ezt az országban, mert más is vadászik az elsőségre... Szombattól már nem lehet kilőni a komáromiakat, örömmel elhagyják a második vonal mezőnyét. Gejzírként tört fel a csapat játékosaiból, a szakmai stáb tagjaiból az öröm a tőketerebesi hármas sípszó után. Utána úgy rázendített a szlovák-magyar-mongol-kameruni és nem tudom még milyen összetételű focitársaság a magyar nótára, minthogyha az gyakorolta volna az edzéseken. És olyan hangosan, hogy Pozsonyban is lehetett hallani – interneten.
Nyártól új párharccal gazdagodik a szlovák fociélvonal, a KFC–DAC rangadóval. Nem is olyan régen még gondolni sem mertünk arra, hogy ez bekövetkezik, Baráth György klubelnök, aki időközben a nyolcvanat is betöltötte, színre lépésekor sem erre számított a sportág dél-szlovákiai figyelője. Szombat óta van mivel megbarátkozni mindenkinek. A csapat idő előtt I. ligás lett, már csak a stadionnak kell elkészülnie.
A hétvégi fociáramlat annyira magával sodort, hogy majdnem megfeledkeztem, hogy öt nappal korábban a komáromi Rieker UJS férfi-röplabdacsapata Pozsonyban teremtett rendet a felújított sportcsarnokban, letaszítva a trónról a fővárosi VKP, és az utóbbi fél évtizedben már harmadszor jutva a bajnoki csúcsra. De nem csupán egynemű ez a sportág Komáromban, mert a nők is hallattak magukról. Ők is megnyerték a saját bajnokságukat – a második vonalnak tartott I. ligát – és bekopogtattak az élvonalba. A sportág városi történetében immár hatodszor.
És van még egy ütőkártyájuk a komáromi csapatsportoknak, mert a férfi kosárlabdás BK még harcol a bajnoki elődöntőben, nem lefutott párharcban a lévaiakkal.
Azt hittem már nem érek Dunaszerdahelyre, de megérkeztem. Időközben a DAC focicsapata is hazaért Podbrezováról. Három lőtt góllal és három ponttal. A kételkedőknek csak annyit, volt ellenfél is a pályán, ráadásul győzni is akart. De a java még hátra van. Ha európai kupában való szereplésre vágyik a Munoz-gárda, márpedig arra vágyik, a következő, jóval keményebb akadályokon is túl kell jutnia. Pontgyűjtéssel.
Van még min izgulni a dunaszerdahelyi hetesek világában: a nők pontot hoztak Nagymihályról, nem esélyesként az európai kupa döntőjébe jutott helyiekkel szemben, és címvédőként lépéselőnyhöz jutottak a szlovákiai minibajnokságban. Eggyel közelebb a bajnoki címhez. A DAC férfialakulata már majdnem odaért, mert második lett e az I. ligában, és újra megjelenhet a szlovák élvonalban, ha az osztályozót is sikerrel veszi Pogány Dávid vezetésével.
A végére a legnyugodtabbnak tűnő sport, a sakk maradt. Talán a korábbi sikerek fényében kezdeni is lehetett volna vele, mert az extraligának nevezett csapatbajnokságban megint izgalmak sora várt a dunaszerdahelyi bajnokra. A hármas zárófordulóban pontra pontosan teljesített a vezető házigazda Modrával, és miután tavaly fél segédponttal bajnok lett, idén másfél segédponttal második. Azonos pontszám esetén. És ötödik bajnoki címe helyett hatodik ezüstérmét szerezte a Petényi György és Ráchela József vezette együttes.
Hát ezért volt szokatlanul hangos Komárom és Dunaszerdahely sporthétvégéje a csapatsportokban (az egyéniket most tudatosan mellőztem). Még Pozsonyt is lepipálta, Kassán szintén csak álmélkodtak rajta, a tátrai csúcsok meg mogorván nézték, milyen csapatsportmagaslatok nyomulnak felfelé Dél-Szlovákiában. Megbillent valami az országos erőviszonyokban.
J. Mészáros Károly