2008 nyara és 2016 tavasza nagy vérveszteséget hozott a szenci futballnak. A (fennállásától számtalanszor) pénzhiánnyal küzdő klub mindkétszer eladta játékjogát a Csallóközbe.
Az első eset akkor történt, amikor mélyponton volt a DAC. Miután kiesett a második vonalból, a harmadikban rögtön magára talált, és megnyerte azt. A nyári szünetben azonban fuzionált a szenci Kobával, és ősztől nem egy osztállyal feljebb, az I. ligában, hanem kettővel magasabban, újra az élvonalban folytathatta, a szenciek rajtjogával. Az eladók nem szenciek voltak, hanem a klub akkori német tulajdonosa, Daniel Jammer és jobb keze, Jozef Valovič. Miután a külföldi befektető meghátrált, egy idő után fogytán volt a pénz Szencen. Ekkor jött a Mohseni, Antal duó, amely először utaztatta a Csallóközbe a szenciek élvonalbeli játékjogát. „Erről az időszakról mesélni Szencen nem népszerű mindmáig, az itteni focinak ebből nem volt semmi haszna. Máig nem nyelték le az emberek. Ha előkerül a téma, akkor egyet káromkodnak” – jegyezte a Pozsony közelében fekvő város futballjának 100 éves fennállásának évében Széher Mátyás, az ottani labdarúgás múltjának legjobb ismerője.
A nagy űr után magára talált a szenci futball, előjött a hátországból a SFM Senec, amely eleinte az utánpótlásra fókuszált, később azonban a felnőttek között is feltűnt csapatával. Mozgatója, Alexander Matlák 2013-ban lemondott az elnöki posztjáról, és megindult a visszaesés, 2016 tavaszán már Bősön futballozott a szenci csapat. Hogyan lehetséges ez? Az azóta várossá vált csallóközi településen nem tudtak futball nélkül létezni, s mivel a helyi klub magánosítása zsákutcába vezetett, jól jött egy másik csapat Bősön.
„Akkor már annyira nem volt pénzük a szencieknek, hogy mindenáron fenn akarták tartani a csapatot, hajlandók voltak lejjebb menni a bajnokságokban, de még ahhoz is pénz kellett. És akkor a Bőstől kaptak egy kis pénzt. Ez az összeg már a szencieknek ment. A nagyobb pénz, ami Szerdahelyről jött, az nem a szencieké lett” – fejtette ki tömören Széher Mátyás, aki szenci létére nem kíván belebonyolódni a háttérbeli összefüggések boncolgatásába.
A tény azonban tény marad: az utóbbi két évtizedben kétszer is a Csallóközben kötött ki a szenci futball játékjoga. Bősre távozása után az amatőr világ mélységeiben találta magát a mezőváros labdarúgása.
