Nagy ünnep volt 2014. június 7-én. Kék-fehérbe öltöztek a somorjai focirajongók az STK 100. születésnapjára. Honlapunk is ott járt. Olvassa el az exkluzív interjúkat.
Jegyzőkönyv őrzi az alakuló ülést legfontosabb tényeit: 1914. június elsején a helyi Korona vendéglőben negyven sportbarát elhatározta, hogy létrehozza a Somorjai Testgyakorlók Körét (STK). Száz évvel és hat nappal később az utódok egész napos ünnepséget tartottak. A foci ünnepéről készült J. Mészáros Károly összeállítása.
Délelőtt a főtérről indult menettel kezdődött az események sora. Ötszázan vonultak kék-fehérbe öltözve a pomléi stadionba. Két csúcspontja volt az ottani történéseknek: az STK méltatása és egykori kiválóságainak kitüntetése. A www.szlomasport.sk közli a névsort.
A somorjai STK centenáriumi ünnepségén több volt elnököt, elnökségi tagot, edzőt, játékost, gondnokot, szponzort is kitüntettek.
Jubileumi emlékplakettel jutalmazták a somorjai labdarúgásért végzett munkájukért a következő 16 legendás estékást:
Bugár Miklós (1931)– egykori sikeres labdarúgó, vezetőségi tag
Vízy László (1932)– egykori sikeres labdarúgó, edző, vezetőségi tag
Farkas Sándor (1933)– egykori vezetőségi tag, műsorközlő, az újonnan megalakult FC STK 1914 Somorja alapító tagja
Szabó Tibor (1935)– egykori sikeres labdarúgó, csapatvezető
Nagy István – Pihi (1936)– egykori sikeres labdarúgó, a klub törzs szurkolója
Szudor György (1937)– egykori labdarúgó, csapatvezető
Horváth István (1937)– egykori labdarúgó, ifjúsági edző
Gyulai Lajos (1938)– egykori vezetőségi tag, pénztáros
Balog István (1938)– egykori edző, titkár, az újonnan megalakult FC STK 1914 Somorja alapító tagja
Husvéth Szilveszter (1940)– egykori vezetőségi tag, csapatvezető, a klub törzsszurkolója
Kovács József (1940)– egykori ifjúsági edző
Ürge András mérnök (1941)– egykori sikeres labdarúgó, vezetőségi tag, a klub egykori kiemelkedő támogatója
Fehér Ferenc(1943) – egykori klubelnök, a klub egykori kiemelkedő támogatója
Školek Gustav – Gusztó (1944)– egykori labdarúgó, a felnőtt csapat volt edzője
Szilvássy József (1946)– egykori labdarúgó, edző, vezetőségi tag
Vízy Lajos – Menotti (1950)– a labdarúgó egyesület egykori elnöke
Emléklappal jutalmazták a somorjai labdarúgásért végzett munkájukért a következő 29 sportembert:
Debreceni János (1936)– egykori sikeres labdarúgó
Almásy Gyula (1940)– egykori sikeres labdarúgó
Péder Oszkár (1940)– egykori sikeres labdarúgó
Csenkey László (1943)– egykori sikeres labdarúgó, edző
Školek Pavel (1943)– egykori sikeres labdarúgó
Bucsuházy Lajos (1945)– egykori sikeres labdarúgó
Ciprusz László (1945)– egykori vezetőségi tag, az újonnan megalakult FC STK 1914 Somorja alapító tagja
Markotán Lajos (1945)– egykori vezetőségi tag, gyúró, mindenes
Štefek Jozef (1946)– a nagycsapat egykori gyúrója
Bartal Tibor mérnök (1951) – egykori vezetőségi tag, pénztáros, a klub egykori kiemelkedő támogatója
Farkas József (1951)– egykori sikeres labdarúgó, vezetőségi tagja, az újonnan megalakult FC STK 1914 Somorja alapító tagja
Vágó György (1951)– egykori sikeres labdarúgó
Czédli János (Jani bá) (1952)– egykori labdarúgó, edző, az újonnan megalakult FC STK 1914 Somorja alapító tagja
Fehér Ilonka néni (1954)– klubunk leghűségesebb hölgyszurkolója
Soós Eduard – Edi (1954)– egykori sikeres labdarúgó, a felnőttcsapat volt edzője
Fehér László mérnök (1956)– egykori labdarúgó, vezetőségi tag, a klub egykori kiemelkedő támogatója
Sánka László – Páncsics (1957)– egykori sikeres labdarúgó, aki ma is a felnőttek csapatvezetője
Kosnáč Jozef (1957)– egykori sikeres labdarúgó, volt ifjúsági edző
Végh József – Dodi (1958)– egykori sikeres labdarúgó, volt ifjúsági edző
Horváth Béla (1959)– a felnőttcsapat egykori edzője
Méry Zoltán (1959)– egykori vezetőségi tag, volt támogató
Zalka Ferenc (1964) – egykori sikeres labdarúgó, volt ifjúsági edző
Góber Péter – Góbi (1965)– egykori sikeres labdarúgó, ifjúsági edző, volt vezetőségi tag
Mezzei József (1965)– egykori labdarúgó, volt ifjúsági edző
Németh László mérnök (1965)– vezetőségi tag, ma is a klub kiemelkedő támogatója
Horváth László (1968)– egykori sikeres labdarúgó, edző
Pinte Attila (1971)– egykori sikeres labdarúgó, volt szlovák válogatott, somorjai ifjúsági és felnőttcsapatok volt edzője, a somorjai labdarúgás kiemelkedő alakja
Czvedler Ferenc – Ceki(1972) – egykori labdarúgó, volt ifjúsági edző, pályagondnok
Szabados József – Csökös (1973)– egykori labdarúgó (kapus), vezetőségi tag, pályagondnok, mindenes
Utána lejátszották az évszázad mérkőzésének kikiáltott STK öregfiúk–szlovák öregfiúk válogatott találkozót. Íme az összecsapás statisztikája:
STK öregfiúk–szlovák öregfiúk válogatott 2:6 (0:3), góllövők: Csápai Zoltán, Sánka Zoltán, ill. Jozef Majoroš 2, Róbert Semeník, Pinte Attila, ifj. Pinte Attila, Martin Obšitník.
STK öregfiúk:Szabados József, Süke Attila–Duducz József, Soós Ede, ifj.Valacsay István, id. Valacsay István, Kiss Béla, Csápai Zoltán, Jozef Kosnáč, Zalka Ferenc, Góber Péter, Malcsák Marián, Mikuš Péter, Duhaj Péter, Ambrus Róbert, Végh Róbert, Végh József, Matlaha József, Szabó József, Vladimír Matejov, Sánka László. Edzők: Sánka, Czédli
Szlovák öregfiúk válogatott: Stanislav Fišan–Vladimír Kinder, Ladislav Pecko, Bartolomej Juraško, Pinte Attila, ifj. Pinte Attila, Ladislav Petráš, Jozef Adamec, Róbert Semeník, Karol Praženica, Jozef Majoroš, Martin Obšitník, Ondrej Krištofík, Simon Gyula, Medgyes József. Csapatvezetők: Čupka, Baumann.
Husvéth Szilveszter: „Én nem fociztam, de segítettem”
A 73 éves Husvéth Szilveszter egykori vezetőségi tag, csapatvezető, a klub törzsszurkolója. Róla és emlékeiről beszélgettünk.
Délelőtt részt vett a századik születésnapon tartott menetben. Mit tapasztalt?
Elég sokan voltunk, voltak dobosok is, akik végezték a dolgukat. Megálltunk a szponzoroknál a pomléi utcában. Megérdemelték, mert segítenek az STK-n.
Hogyan élte át a nagy menetelést?
Nagy élmény volt. Nem gyalogolhattam a többiekkel, de biciklin kísértem őket. Fáj a térdem, nem bírok annyit menni. Délelőtt is a pályán voltunk, focizik az unokám, volt kinek szorítani. Én soha nem futballoztam, de segítettem.
Milyen területen tevékenykedett?
Hat és fél szezont voltam csapatvezető, vezetőségi tag, s az átépítési munkákból is kivettem a részemet. Legutóbb az öltözők felújításánál is dolgoztam. Nyugdíjas vagyok, ráérek. Otthon fogok üldögélni? Segítettem.
Szurkolni is kijár a lelátóra?
Nem lehet kihagyni a hazai meccseket.
Hány éves?
A hetvennegyedikben járok.
Mióta van az STK-ban?
Ötvenöttől vagyok klubtag. Mindig arra törekedtem, hogy tegyek valamit. A tűzoltóknál is ötvenhat éve tevékenykedem, már nem járok ki a tüzekhez, de azt elárulhatom: mindig ott voltam, ahol segíteni kellett. Értékelem, hogy megbecsültek, és díjaztak a jubileumi ünnepségen. (Meghatottságában elcsuklik a hangja – a szerző megj.)
Jóleső érzés volt?
Igen.
Milyen emléket visz magával a klub századik születésnapjáról?
A lényeg az, hogy van egy nyolcéves unokám, aki a kezdők között játszik. Sokat áldozunk rá. Ma is nyertek. Ez öröm számomra. Van egy utódom, aki legalább futballozik.
„Gyerekkoromtól kergettem a labdát” – meséli a 83 éves Bugár Miklós
„Ez egy régi sportember” – mondja valaki, mikor leülünk a kispadra beszélgetni. Bugár Miklós 1931-ben született, ő volt a legidősebb a jubileumon kitüntetettek között. Egykor sikeres játékos volt, később vezetőségi tag. Vele kalandoztunk az STK múltjában.
Egyik főszereplője volt a délutáni ünnepségnek. Először akkor szólították a játéktérre, amikor a centenáriumra megjelent könyvet szórta meg a pálya füvével a bemutatón. Utána meg a kihívott kitüntettek között láttuk. Hogyan kötődik a somorjai focihoz?
Tizenkét éves koromban megszerettem a sportot, a futballt, tizenhét évesen már tagja voltam az STK ificsapatának.
Hány éves?
Nyolcvanhárom.
Később is ott folytatta?
Alig húsz évesen, 1950-ben kezdtem a nagycsapatban.
Milyen poszton?
Hátvéd voltam.
Menyit játszott az STK-ban?
Négy-öt évet a katonaságig. Miután leszereltem, újra visszajöttem a csapatba, s 1961-ig futballoztam. Aztán volt egy sérülésem, s utána már csak elvétve tudtam játszani. Folyamatosan bekapcsolódtam a vezetőség munkájába.
Szóval később sem szakadt el az STK-tól.
Így van.
Milyen érzés volt, amikor kedvenc klubja századik születésnapján ön szórhatta a füvet a jubileumra készült könyvre?
Nagy dolognak tartom. Mert nem feledkeztek meg arról a sok munkáról, amit a klubért tettem. Szép élmény volt. Ezután is segíteni fogok, ha az egészségem megengedi.
Kijár mindegyik hazai meccsre?
Igen.
Milyen emlékplakettet vett át?
A somorjai labdarúgásért végzett munkámat méltányolták. Nagy élmény volt. Nem számítottam rá, hogy így megbecsülnek.
Nyolcvanhárom évesen hogyan éli át a klub századik születésnapját?
Gyerekkoromtól kergettem a labdát. Akkor csak gumilabdánk volt, főleg a háborús időkben. Nem voltak könnyű évek…
Ismert valakit a nagy elődök közül?
Azokat, akik az első pályaavatón 1931-ben kezdtek, mind ismertem. Hóber bácsi és társai annak idején vezetők voltak. Ott van a kinagyított képük a klubhelyiségünk falán.
Mit visz haza a centenáriumi ünnepségről?
Örömmel jön ki az ember egy ilyen létesítménybe. Jó érzés itt lenni. Kijárunk a meccsekre is, és elszórakozunk a régi haverokkal.
Azt kívánom, sokáig járjon még ki az STK mérkőzéseire.
Két Pinte Attila játszott az STK ellen
Pinte Attila az STK ikonja, harmincegyszeres szlovák válogatott labdarúgó. Az évszázad mérkőzésén nem az STK öregfiúival játszott egy csapatban, hanem fiával, Attilával a szlovák öregfiúk-válogatottját erősítette. Erről is beszélgettem vele a mérkőzés után.
Játszott a somorjai öregfiúk ellen, kitüntették a mérkőzés előtt, s úgy mutatták be, mint a somorjai futball ikonját. Hogyan élte át az utóbbi órákat?
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy gondoltak rám ezen az évfordulón. Mindenféleképpen arról szólt ez az ünnep, hogy emlékezünk a somorjai focimúltra. A város szülötteként én is itt kezdtem pályafutásomat. Örültem, hogy jelen lehettem a mai napon, s hozzátehettem a magam részét a sikeres lefolyásához.
Mit érez akkor, mikor a somorjai futball ikonjaként emlegetik?
Nagy elismerésnek tartom. Innen indultam, innen vezetett az utam a válogatott felé. Somorjáról a DAC-ba, a pozsonyi Interbe, majd a Ferencvárosba kerültem. Ez volt pályafutásom legszebb időszaka. Edzőként újra visszatértem Somorjára, ahol sikeresek voltunk. Remélem, egyszer újra edző leszek az STK-ban.
Azt hogyan élte át, hogy Somorján a somorjaiak ellen játszott a szlovák válogatottban?
Már több meccset játszottam a szlovák öregfiúk válogatottjában. Hazai pályán, hazai közönség előtt nagy élmény volt számomra. Örülök, hogy sokan kijöttek erre a mérkőzésre, és jól érezték magukat a szurkolók.
Ahhoz mit szól, hogy egy csapatban játszott fiával, Attilával?
Úgy nézett ki, hogy a somorjaiak soraiban kapunk helyet egymás mellett. Mivel kevesen voltak a válogatott tagjai, a csapat edzője, Laco Petráš úgy döntött, hogy inkább velük legyünk. Így lett két Pinte a válogatottban.
Kiss Béla húsz év után somorjai mezben
Kiss Béla távol a Csallóköztől, Kelet-Szlovákiában, Homonnán élte át pályafutása csúcsát. Sikeres embernek tartja magát, teljesült az álma, jelenleg bankigazgató. Ő is játszott az évszázad somorjai meccsén. STK-mezben.
Mi marad meg emlékezetében a kétszer harminc percből?
Elsősorban gratulálni akarok az STK-nak, hogy megélte a száz évet. Köszönet jár azoknak, akik megszervezték ezt a csodálatos emlékünnepséget. Ugyancsak köszönet jár vendégeinknek, akik közénk látogattak, s a nézőknek, akik mindkét csapatot buzdították. A mérkőzésen megmutatkozott, hogy szlovákiai méretekben nagyon nagy játékosok jártak nálunk, tudják, hogy mit kell tenni a labdával.
Kiss Bélának milyen emlékei vannak a somorjai focimúltból?
Utoljára pontosan húsz éve játszottam itt bajnokit somorjai mezben. Aztán már nem sikerült többször. Szép emlékeim vannak a közönségre, a csapatra. Ezekkel a fiúkkal még játszottam annak idején. Csak időközben az történt, hogy idősebbek, lassabbak és szebbek lettünk. Meg ügyesebbek.
Innen indult a pályafutása az I. ligába?
Somorjáról mentem egy nagy jó nagymagyari csapatba, mellyel megnyertük a IV. ligát. Onnan Homonnára kerültem, ahonnan a DAC-ba mentem, majd csodálatos öt évet töltöttem Magyarországon. Aztán Görögország következett, visszatértem Magyarországra. Közben elfutottak az évek.
Mi volt a csúcs, amire a legszívesebben emlékszik?
A homonnaiakkal elért Szlovák Kupa-győzelem. Legnagyobb kudarcom meg az volt, amikor a Tatabánya játékosaként el kikaptunk a Magyar Kupa döntőjében.
Hallom, hogy lesz folytatása a somorjai öregfiúk bemutatkozásának…
Van a városban mindenféle kocsmacsapat, ahova szétszélednek a fiúk, de öregfiúk csapata nincs az STK-nak. Mostani találkozásunk a folytatás kezdete lehet. Sokat beszélgettünk erről. Most összejöttünk, s a menedzselésen fog múlni, hogy sikerül-e többször is találkoznunk. Kár lenne, ha nem születne csapat ezekből a csodálatos labdarúgókból.
Ki lesz a kezdeményező?
Nekem erre nincs időm. Sánka László, a mindenes, a nesztor menedzselhetné. Ha egyszer nevet kell adni ennek a létesítménynek, akkor az ő nevét fogja felvenni. Annyira kötődik hozzá.
Akkor nála érdeklődjem a fejleményekről?
Dobjunk rá mindent Laci bára, ő mindenkit ismer, megoldja.
Csápai Zoltán: „Köszönöm, hogy Somorján focizhattam”
Csápai Zoltán talált először Fišan kapujában az évszázad mérkőzésén. Akkor még az V. ligás dióspatonyi csapatban játszott, jelenleg már a nagymagyariak futballistája.
Hogyan élte át a pályán az évszázad mérkőzését?
Nagyon jól éreztem magam a pályán. Huszonhét éves voltam, amikor elmentem Somorjáról Ausztriába futballozni. Azóta nem voltam az itteni pályán.
Hány év telt el azóta?
Tizenegy. Itt-ott még kijártam, mikor régi csapattársaim játszottak, különben nem. Ami a meccset illeti: én nagyon jónak tartom, hogy futballoztunk. Összejött a régi somorjai csapat, jó volt találkozni, egy kicsit beszélgetni. Együtt tölteni az időt, és közben focizni is. Az ellenfél megmutatta képességeit, azt, hogy idősebb korukban is milyen képzett játékosok. Tudták, hova teszik a labdát, tették-vették is. Le a kalappal előttük, hogy ennyi gólt rúgtak nekünk. Mi meg gyakran elvesztettük a labdát, és a kontrákból kaptuk a gólokat. Ilyen a foci. Szép meccs volt!
Mennyire más a foci, ha egy százéves jubileum kapcsán játsszák?
Ilyen csak egyszer van az életben. Nagyon nagy élmény volt mind a nézőknek, mind a játékosoknak.
Rengeteg ember munkájából, játékából állt össze a száz év. Csápai Zoltánra mi jutott ebből?
Az ifiknél kezdtem. Tizenöttől huszonhét éves koromig voltam az STK-ban. Közben két–három évig játszottam Dubnicán és Szencen az élvonalban. Somorjáról mentem Ausztriába. Szép időket éltem meg Somorján. Köszönöm, hogy ebben a klubban nevelkedhettem, focizhattam.
Írta és összeállította: J. Mészáros Károly