Kovács Sándor komáromi ökölvívó (1946-ban született) tizenöt évig tartotta magát a csehszlovák élvonalban, ami abban nyilvánult meg, hogy ha elindult az országos bajnokságon, akkor legalább második lett, 1968 kivételével, amikor nem engedték a döntőben bokszolni, pedig bombaformában volt. Csehszlovák bajnoki címet nyolcat szerzett: hármat az ifjúságiak között, ötöt felnőttként. A Torma Gyula-Jády Károly komáromi bokszvonulat folytatója volt.
„Nagyon jól emlékszem arra, amikor 1962-ben megszereztem első ifjúsági bajnoki aranyamat. Még nem értem el az alsó, azaz a tizenhat éves korhatárt, ezért kissé megöregítettek az igazolványomon, csak így szerepelhettem az ifik között – mesélte első bajnoki címéről, majd gyerekkorával folytatta. – Nem az ökölvívás volt az első, amit sportoltam. A focival kezdtem. Bátyám, Tibor már akkor járt bokszra, és egyszer edzés után ottmaradtam velük. Először csak néztem őket, aztán én is felvettem a kesztyűt. És megtetszett. Nyolc-kilencéves koromban a suliba is vittem magammal a kesztyűket, hazafelé menet megálltunk a szokásos helyünkön, és bokszoltunk egyet. Már az utcai bajnokságban is jól ment.”
