Már betöltötte a harmincat, amikor újra világbajnoki érmet harcolt ki a szőnyegen: Bátky Attila (szül. 1973) 2003-ban a franciaországi Cretielben harmadik lett a kötöttfogású birkózók 84 kilós súlycsoportjában. Ezzel a helytállásával abban az évben a 9. legjobb egyéni sportoló lett Szlovákiában. Tizenkét évet kellett várnia a bősi, trencséni birkózónak, míg megtört a jég, és junior vb-ezüstérmét egy újabb világbajnoki dobogós helyezésre válthatta. Érett versenyzőként talált oda vissza. Interjúkat is adott ebből az alkalomból.
Sosem fordult meg a fejében, hogy befejezi pályafutását? – kínálkozott a kérdés. „Csupán egyszer, a sydneyi nyári játékok után kacérkodtam a visszavonulás gondolatával. De akkor sem gondoltam komolyan – nyilatkozta az Új Szónak. – Mindig éreztem magamban annyi késztetést, erőt, energiát, hogy tovább folytassam a harcot. Ráadásul időnként akadtak olyan figyelmet érdemlő eredményeim, melyek azt sugallták, jó úton járok, előrébb is kerülhetek a ranglétrán. Huszonnégy évesen 10. lettem a világbajnokságon, egy évvel később hatodik a kontinensviadalon. Huszonhét esztendős koromban csupán orrhosszal maradtam le a dobogóról az Európa-bajnokságon. Időközben súlycsoportot váltottam, a 84 kg-osok mezőnyében jó eredményeket értem el a rangos nemzetközi tornákon. Jól tettem, hogy kitartottam. Ez idén végre beérett a birkózószőnyegeken eltöltött két évtized gyümölcse. Nekem megmaradt emlékezetemben a somorjai szabadfogású Milan Mazáč csüggedni látszókat buzdító mondata: Csak kitartással lehet egyszer megtörni a jeget!”
Igaza volt!
