Már gyerekkorában gyakori néző volt Szencen a helyi Dinamo futballmérkőzésein. Apja rendre vitte magával, s közben fokozatosan belé ivódott a sportszeretet. Somorjára nősült, s ott is kitartott, nem fordított hátat egy másik mezőváros sportéletének sem. Tevőleges tagjává, majd klubvezetőjévé vált, s máig nem szakadt el ettől a közösségtől. Bárdos Gábort (szül. 1953) 2024. szeptember 22-én a Somorjai Testgyakorlók Köre (STK) tiszteletbeli elnökévé nevezte ki a jelenlegi klubvezetés. Főleg erről beszélgettem vele a klubjubileum kapcsán.

Volt már korábban is tiszteletbeli elnöke az STK-nak?
Tudtommal nem, én vagyok az első ebben a sorban. A elnököket ugyan számon tartják, de más tiszteletbeli nincs köztük, legalábbis nem olvastam róla, hogy lenne. Ez a lépés a jelenleg klubvezetés elhatározása, új hagyományteremtési szándékkal, a korábbi klubvezetők megbecsülésére gondolva.

Az országszerte ismert, hogy Somorja polgármestere volt, de az már kevésbé, hogy az STK-t is vezette. Hogyan került a klub élére?
Eredetileg szönci gyerek vagyok. Apám által indult a kötődésem a foci és egyáltalán a sport felé. Akkoriban létezett Szencen egy Dinamo nevű fociklub, melynek az apám volt az alelnöke és titkára. Már négyéves koromban kijártam a vasút melletti régi focipályára. Kiskoromtól ebben a világban mozogtam, magam is játszottam a diákcsapatban. Hordtam a cipőit nagynevű focistáinknak, volt mikor esős időben a meccsre induló klubbuszunkon kézi irányítású törlővel töröltem le az ablakot…

És hogyan lett ebből a somorjai sporthoz való kötődés?
Ide nősültem. És a múlt század hetvenes éveinek második felében kapásból belecsöppentem a somorjai sportéletbe, akárcsak az itteni Csemadok tevékenységébe. Nem csak szurkolóként jártam ki a mérkőzésekre, hanem a mérkőzések jegyzőkönyveibe készített csapatfelállításokat is segítettem írni. És miután jártam kisegíteni Farkas úrnak a meccsek kommentálásában, vezetőségi tag lettem. Különböző időszakok voltak a klubban. A kétezres évek elején felkértek az elnöki poszt betöltésére. Közel nyolc évig vezettem az STK-t. Hogy tavaly tiszteletbeli elnökké neveztek ki, abban az is közrejátszhatott, hogy már korábban is bekapcsolódtam az egyesületi munkába, a városházán dolgozva igyekeztem a sportbizottsággal és a somorjai vállalkozókkal együttműködve javuló anyagi hátteret biztosítani a klub számára. Leginkább pedig az, hogy az elsők között voltam, akiknek nem csak a felnőtt csapat eredményessége volt fontos. Elkezdtem azon agyalni, jónéhány vezetőségi taggal és régebbi somorjai focistával arrafelé orientálódni, hogy ideje volna sokkal több figyelmet fordítani az utánpótlásra, ilyen projekttel indítani a következő éveket az STK-ban. Ennek a tökéletesítője lett később Csutora Norbert, aki sokáig volt a klubot irányító részvénytársaság elnöke.

A bemondóból, vezetőségi tagból hogyan lett a klub első embere? Mivel érdemelte ki? Felkészültnek érezte magát erre a posztra?

Bárdos Gábor és a megtisztelő címre emlékeztető tábla

Egyszerű háttere volt. Nem ment a csapatnak, voltak anyagi nehézségek is. Néhány ember a vezetőségből – Bartal Tibor és Németh László, azt megelőzően Fehér László – próbálta a klub szénáját rendbe rakni, de az elnöki tisztséget nem akarta senki elvállalni. Akkor jött az ötlet, hogy forduljanak hozzám, hátha kötélnek állok. Először bizony nekem sem volt nagy kedvem hozzá, mert volt egyéb más dolgom is, főleg a kultúra területén. Végül mégis elvállaltam, mert mindig közeli volt hozzám a foci, a klub. Közel nyolc évig csináltam, az még a polgármesteri időszak előtti évekre esett.

Úgy tudom, a legnehezebb időszakok egyikében vette át a klubot. Mi volt a gond?
Már részben vázoltam a helyzetet, de nem volt utánpótlás sem. Akkoriban még falusi szinten is anyagi injekciókkal próbálták a csapatokat a lehető legjobb eredményre sarkallni. Ebben az időszakban volt például a bacsfai együttes feltörése egészen a II. ligáig, majd az élvonal küszöbére jutása. Ilyen próbálkozások máshol is voltak országszerte. Somorján ez nem így ment. Nálunk már akkor tizenvalahány sportklub működött, és nem is akármilyen szinten, elég ha csak a legfelsőbb osztályban játszó női kosárlabdázókat, a birkózókat, a vívókat vagy a kajak-kenusokat említem. Nagyon sok helyre kellett a városi támogatás, és a tőkeerős vállalkozóból sem volt annyi, akik ezt a terhet el tudták volna vinni a vállukon. Ezért is volt nehéz boldogulni.

Említette, hogy nem ment az A csapatnak se…
Időnként az együttes eredménytelensége volt a fő téma, és az utánpótlással nem foglalkozott senki. Hozzáláttunk. Azokból az évekből néhány ember feltétlenül említést érdemel, ők a vezetőségben tevékenykedtek: Balogh István, aki motorja és mindenese volt a klubnak, továbbá: Sánka László, Ciprusz László, Fehér László és nem utolsósorban Bartal Tibor és Németh László. Velük együtt működve átvészeltük ezt az időszakot. Mikor sikerült a klubba csalogatni Csutora Norbertet, azután már profi szintű foglalkozás kezdődött.

Milyen lépéseket foganatosítottak az utánpótlás-nevelésben?
A kétezres évek elején megjelent Somorján egy másik fociklub, a GBS, ahol a gyerekekkel dolgoztak. Pinte Attila, aki pályafutása csúcsán futballozott akkor a Ferencvárosban, lett a felkért elnök, Góber Péter és Zalka Ferenc meg a nevelőedzők. Mindez a klubunkon kívül történt, de később beolvadtak az STK-ba. Nekünk ezt is tető alá kellett hozni.

Milyen időszakra esnek a klubelnöki évei?
2001 és 2009 közöttre.

Élményeiből is elárulna valamit?
Számomra nem az a fontos, hogy valaki milyen szerepet tölt be a klubban, hanem az, hogy ki mindenki tud és mennyit tud segíteni. Érdekes világ volt, amikor néhány szezont lehúztam olyan vezetőedzőkkel, mint a Grajcár Tóni vagy Jozsó Šajánek. Az egyik legkedveltebb edző, akivel dolgoztam, Janko Hodúr volt, aki valaha a DAC-ban is focizott. Nagyon becsületes ember, a mai napi igazán jó barátom, még életviteli gondjai közepette is felhív, és tanácsot kér. Jól esik az embernek, mikor ilyet átél. Szívesen segítek, ha valaki rászorul. Pinte Attilával sem nem egy évet húztam le, jó barátságban vagyunk. Sokan azt mondják, hogy nehéz természetű, nem is annyira. Volt amikor hetente órák hosszat beszélgettünk, amikor segítségre szorult.

Klubelnöki időszaka után is tevékenykedett az STK-ban?
A mai napig részvényese vagyok a klubnak, de már nem vezetőségi tagként.

Mi a dolga a tiszteletbeli elnöknek, ha van egyáltalán tennivalója?
Nincs semmilyen. Voltaképpen a megbecsülés jeléről van szó, a jelenlegi klubvezetés, úgy látta jónak, hogy ily módon megtisztelnek. Ezt szerintem főleg Horváth Csaba klubelnök forszírozta. A volt válogatott középhátvédet már gyerekkora óta jól ismerem, akárcsak édesapját, Horváth Bélát, aki szintén jó barátom. A tiszteletbeli elnökség azzal is jár, hogy a mai napig megpróbálok jó légkört teremteni a klub köré.

Első kézből tájékoztatják a klubbeli történésekről is?
Magam is tájékozódom, állandóan képben tartom magam, hogy tudjam, mi a helyzet. Ha valamit meghallok, ami nem világos számomra, utánajárok, és megkérdezem a klubelnököt vagy a vezetőség bármelyik tagját. Ugyancsak kapcsolatban vagyok volt kollégámmal, Sármány Ervinnel, aki továbbra is egyik mindenese és adminisztrátora a klubnak. Még az én időmben került a be a vezetőségbe, és sikerült őt kellőképpen belevinni a klubbeli ténykedésbe.

Mit juttat az eszébe, ha meghallja azt a szót, hogy STK?
Először is a kék-fehér színt, Somorját és azt a klubtörténetet, ami a Csallóközben a DAC után a második leghosszabb életű létező egyesületé.

Kérdezett: J. Mészáros Károly