Csallóküzkürtről indult, 1974 óta Prágában él. A csallóközi dalia a férfi diszkoszvetés első világbajnoka. 1983. augusztus 14-ét mutatott a naptár, és Helsinkiben zajlott a versenyszám első vb-döntője. Benne csehszlovák színekben Bugár Imre. Melegítőben lépett a ketrecbe, pörgött néhányat, s a második dobása után kezéből 67,72 méterre szállt a diszkosz. Ez volt az aranydobása, biztonsági kísérletnek szánta, világbajnoki címet ért. Innentől már csak élvezte a versenyt: Tanácsokat osztogatott cseh versenyzőtársának, Valentnak, szurkolt a négyszázas női futóknak, és ráijesztett szundikáló ellenfelére, a kubai Delísre, amikor ráütött a záróünnepségre elkészített dobra… „Formában voltam Helsinkiben, felszabadultan versenyeztem” – emlékezik nagy diadalára.
Tíz nappal később Csallóközkürtön ünnepelték, a helyi sportpályán felállított dobókörből másfél méterrel messzebbre, azaz 69,30 méterre szállt kezéből a diszkosz. A csallóközi világbajnok a pozsonyi Interben lett dobóatléta, a prágai Duklában érett világklasszissá, majd a klub nemzetközi osztályán folytatta.
Gyerekkorában tehénpásztor volt szülőfaluja határában. Amikor legeltette a teheneket, kavicsokat dobált a közeli tóba. Akkor még nem tudta, hogy később diszkosszal a kezében lesz a világ legjobbja. A vásárúti iskolában először Matus György adta a kezébe a dobószert. Vendégh Vince igazolta le elsőként, ő indította el a versenyeken. Mindkettőjüknek sokat köszönhet. Aztán már edzői következtek: Vladimír Hurtoň és Miloslav Vlček. Velük ért a csúcsra. Arra a csúcsra, amelyből helsinki vb-aranya van a legmagasabban. Ezt megelőzően 1982-ben Athénban Európa-bajnok volt, s az ő nevéhez fűződik a 70 méteres álomhatár első túlszárnyalása is.
Volt azonban negyven éves koráig tartó pályafutásának két olyan állomása is, amely ha másképp végződik, most gazdagabb lenne a dicsőséglistája.
Egy életre szóló sebet hagyott Bugár Imrében, hogy nem vehetett részt az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián. Élete formájában volt akkoriban, de az akkori politikai vezetés úgy döntött a kelet-európai országokban, így Csehszlovákiában is, hogy nem utazhatnak sportolóik az USA-ba. „Ami megtörtént, megtörtént, Nincs mit bánkódnom rajta. Persze hogy bántott, hogy nem utazhattunk Los Angelesbe – mesélte évekkel később Bugár Imre. – Abban az évben nagyon jó formában voltam, a legrosszabb eredményem, a 65,38 méter, elegendő lett volna a negyedik helyre. Nem mondom, hogy megnyertem volna az olimpiát, de érmet biztos tudtam volna szerezni. Szép lett volna a nyolcvankettes Eb-cím, majd a nyolcvanhármas vb-elsőség után egy évvel az olimpián is nyerni. Mindent megtettem érte, de sajnos más döntött erről, hogy nem utazhattunk. Végül is a moszkvai olimpiai ezüstérem hagyott bennem mélyebb nyomokat. Egyéni csúccsal lettem második, és ez letagadhatatlan sporttörténeti tény. A győzelemre akkor nem is gondoltam, de 66,38 méteres dobásommal nagyon elégedett voltam. Még a bronzéremnek is örültem volna.” Ezzel együtt Moszkvában egy olyan bírói turpisság is történt, amely a végső sorrendet volt hivatott befolyásolni. Imre nem fizetett rá, mert mind a valós, mind a hivatalos sorrend alapján neki járt az ezüstérem. Nyerni akkor csak a szovjet Rascsupkinnak lehetett. Neki akkor hozzáadtak a dobása hosszához, ellenfeleinek meg elvettek belőle. Ez később derült ki, s mire észbe kaptak az érintett dobók, már nem tudtak mire hivatkozni, mert időközben eltűnt a videofelvétel.
Bugár Imre évekig készült visszavonulni, de mindig talált okot a folytatásra. Már a negyedik ikszen is túl járt, amikor magas vérnyomása és makacs térdsérülése kitessékelte a dobókörből. Nem bírta megvárni, míg hazájában valaki túldobja a hatvan métert. 71,26 méteres egyéni csúcs azóta a cseh ranglista élén található.
Visszavonulása után a Dukla nemzetközi osztályára került, közben volt képviselőjelölt, utólagos doppingvádak is érték. Prágában él családjával, és időnként Szlovákiában is felbukkan.
Díszvendégként, megtisztelt és elismert sportemberként.
J. Mészáros Károly