Közel öt éve már nincs köztünk, elvitte a betegsége. Emlékeink viszont megmaradtak róla. Főleg az, ami ötven éve, 1972. augusztus 31-én a müncheni nyári olimpián történt. A krónikákban mindössze az olvasható, hogy Šuranová Kucman Éva (1946–2016) bronzérmet szerzett női távolugrásban, 667 centis ugrásával.
A történet azonban többről szól. A bajor fővárosban a bírók nem engedték győzni. Volt egy nagyobb ugrása, mint a későbbi olimpiai bajnok német Heide Rosendahlnak, de azt érvénytelennek minősítették.
Az Új Szó 1972. szeptember elsejei száma ki sem tér erre a vargabetűre. Ezt írja: „Tegnap az olimpiai stadionban megkezdődtek az atlétikai versenyek. Női távolugrásban két csehszlovák versenyző is szerepelt, Šuranová Kucman Éva és Nygrýnová. E szám esélyese Rosendahl nyugatnémet világcsúcstartó volt, aki hírnevéhez méltóan szerepelt, és megszerezte az aranyérmet. Igaz, nem könnyen, mivel a bolgár Jorgova személyében veszélyes ellenfélre talált. Rosendahl első ugrása 678 cm volt, csak 6 cm-vel maradt el saját világcsúcsától, s ez az eredmény biztosította számára az olimpiai bajnokságot. Jorgova jól kezdett, és a későbbiek során egy centiméterre megközelítette a világcsúcstartót, de megelőzni nem tudta. Kitűnően szerepelt Šuranová Kucman Éva, első ugrása 651 cm volt, majd második ugrásával 660 cm-es új csehszlovák csúcsot ért el. A folytatás még jobb volt, 667-tel ismét csúcsot javított, s ez az eredmény a bronzérmet jelentette számára.”
Több semmi. Szlovákia máig egyedüli olimpiai érmes női atlétája 2015-ben a Vasárnapnak már kifejtette, mi bántotta a verseny után: „Az igazságtalan döntés, az, amit a hazai német bíró művelt. Az én ugrásom nagyobb volt, mint a Rosendahlé, de addig bűvölték, míg felemelték a piros zászlót, hogy érvénytelen. Nem tudtam jól németül, annyit kiabáltam oda neki, hogy »wo ist, wo ist?«, mire az ujjával húzott egy vonalat az ugródeszkán, de az nem az én nyomom volt. Forrt bennem a méreg, s megfogadtam, hogy túlugrom az egész gödröt, de nem sikerült, egy következő ugrásnál is beléptem. Pedig tudtam ám küzdeni! 18 éves koromig nem annyira, de később annál inkább. Nem szerettem edzeni, de versenyezni imádtam. Mindig győzni akartam, és sokszor sikerült is. Szlovákiában nem volt ellenfelem.”
Ki volt?
Šuranová Kucman Éva igazi kozmopolita gyerek volt, erős csallóközi kötődéssel. Ózdon született (1946. április 24.), a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyban nevelkedett, és Pozsonyban élt halála napjáig (2016. december 31.). Sokoldalú volt a versenypályán, főszáma azonban a távolugrás maradt. Nagyabonyban Jozef Kmeť fedezte fel, később Dunaszerdahelyen Pápay László foglalkozott vele, majd Pavol Glesk keze alatt érett világhírű atlétává. A múlt század hetvenes éveiben járt sportolói pályafutása csúcsán. Három olimpián (Mexikóban csak nézőként) és négy Európa-bajnokságon vett részt, tizennégyszer volt csehszlovák bajnok.