Hét fordulón át nyeretlen volt a rimaszombati labdarúgócsapat sorrendben harmadik élvonalbeli évadjában (1998/1999). Nem csoda, hogy már az ötödik kör után (3:0-ás vereség Eperjesen) elfogyott a klubvezetés türelme, és Szántó István, a Tauris klubelnöke hosszan kifejtette álláspontját a kialakult helyzetről a Šport napilap hasábjain. Ebből csemegézünk:
„Rögtön a szégyenteljes eperjesi vereség utáni napon a szakmai stáb jelenlétében játékostalálkozón mondtuk el, hogy elfogyott a türelmünk. Elég volt a csalódásból és szégyenből, lépni kell! Nem tűrhetjük tovább a nem ligás szintű teljesítményeket. Nagyon csalódottak vagyunk a játékosok teljesítményével, és becsapottnak érezzük magunkat. Nem üti meg az első ligás futballista szintjét, amit Siago, Koščo, Urblík, Ungvölgyi, Walner, Dvořák és a többiek nyújtanak… A játékos–klub viszony nem működhet csak egyoldalúan, mégpedig úgy, hogy a klub előteremti a nem kis fizetést és prémiumot, és azt a pénzt, ami a szerződés aláírásáért jár, és a játékosok csapnivaló teljesítményt nyújtanak. Igaz, hogy elment néhány futballista, itt Orabinecre és Mintálra gondolok, de jöttek helyettük olyanok, akiknek sok tapasztalatuk van: Kysela, Ungvölgyi, Kozinka, Sýkora. És nem voltak olcsók… Ha kíváncsi lesz a néző arra, hogy klubunkban mennyi pénzért futballoznak, készen állok nyilvánosságra hozni az igazságot. Hogy a szurkoló jobban megítélhesse, kitől mit követeljen… Nem tudjuk tovább nézni a profikhoz nem méltó életmódot. Ha a játékosok ballépéseire rendszeresen figyelmeztetnek a szurkolók, ha azt mondják, hogy üres borosüvegeket hordanak ki a lakhelyükről, biztosan van benne valami. És aztán kár beszélni a játékos erőnlétéről, gyorsaságáról, fürgeségéről… Úgy vélem, a klub főtámogatójával együtt az elmúlt öt évben nem keveset tettünk a rimaszombati futballért, és egyikünknek sincs szüksége arra, hogy szégyenkezzen a csapatért... Kezd elegem lenni abból, hogy hétfőtől péntekig pénzt hajszoljak azon futballisták számára, akik aztán szombaton teljesítményükkel kellemetlenné teszik az életünket.”
Szántó azt is közzétette – ami nemigen szokás még manapság sem – , hogy az eredmények és a teljesítmények alapján megvonják a csapattól az egész előző hónapra szánt prémiumot, ami 300 ezer korona (10 ezer euró) volt, Ungvölgyi 15 ezer korona (500 euró) büntetést kapott az értelmetlen eperjesi kiállításáért, feladatul adták Daňko edzőnek, hogy 24-ről 19-re szűkítse a játékoskeretet, és ha elkerülhetetlen lesz, a hozzányúlnak a focisták fizetéséhez is.
A futballtörténelem már ismeri, hogy ez a nagy felháborodás sem segített a 24 ezer lakosú gömöri város csapatán, mert a Mars Szuperliga 1998/199-es évadjának végén csak az utolsó előtti helyen végzett, és kiesett.
