Három törökországi állomása közül az első Ankarában, a Genclerbirligi csapatánál volt. Neves futballedzőnk, a szepsi származású Pecze Károly (szül. 1946) 1998 és 2000 között irányította a török élvonalbeli csapatot, amely az előző évadban alig menekült meg a kieséstől. Aztán az őszi idényben négy győztes bajnoki után a 7. fordulóban a nagy esélyes Galatasarayhoz látogatott, Isztambulba. Az egypontos előnnyel első házigazda a második vendégeket fogadta. És harmincezer néző előtt szenzációs, 2:0-ás Genclerbirligi-siker született.
„Talpon volt egész Törökország! Telt ház előtt játszottunk, és a mérkőzés után hatalmas tapsot kaptunk – mesélte Pecze. – Igazán jól játszottunk. Mindkét részről támadófutballt láttunk, több gólhelyzettel. A Galatasaraynak voltak gólhelyzetei, kapusunk azonban mindent kivédett.”
A váratlan győzelem a táblázat élére repítette az ankarai együttest. Pecze jutalmul két nap szabadot adott játékosainak, majd a válogatott mérkőzések miatti szünet alatt elhozta Szlovákiába a török liga éllovasát, amely az itthoni bajnokság akkori listavezetőjével, a pozsonyi Slovannal is játszott egy találkozót.
Utána a Genclerbirligi gyengébb időszaka következett, lecsúszott a táblázat éléről, s végül a bajnokság végén a nyolcadik helyen zárt. De ez jócskán megfelelt a klubvezetés elvárásainak, és a következő évadra is leszerződtette vezetőedzőnek Pecze Károlyt.
(Forrás: Pecze Károly, Harsányi László: Pecze Károly A futball – szenvedélyem és sorsom, Šport napilap)