2019-ben egy élsportolói élettörténet volt a www.szlomasport.sk legolvasottabb anyaga. Torma Gyula olimpiai bajnok ökölvívóról szólt, pályafutása részletes feltárásával. Komáromi nyomait is bemutatta az írás, Jády Károllyal és a többiekkel. Az alábbiakban honlapunk tízéves jubileuma alkalmából újra elolvashatják ezt az anyagot.
Torma Gyula és követői a ringben
Ha kinyitjuk a II. világháború utáni csehszlovák ökölvívás emlékkönyvét, gyorsan rábukkanunk Torma Gyula nevére. Szülei Párkányból kerültek Budapestre, fiúk már ott született. Tizenkét évesen a férfiak között bokszolt, edzője Adler Zsigmond volt. Ő készítette fel a háromszoros magyar olimpiai bajnok Papp Lászlót is. Torma és Papp ellenfelek és barátok voltak, s mikor közbeszólt a II. világháború mindketten az akkori Szlovákiában kötöttek ki. Torma 1946-ban kétszer is legyőzte a ringben Pappot, aki később visszament Magyarországra. Torma azonban maradt, felfelé ívelő pályafutása magával ragadta. Baťovanyban, a mai Partizánskéban talált otthonra.
Kivételes bokszolói képességei korán megmutatkoztak, első érmét a világversenyekről, egy bronzot a 1947-es dublini Eb-ről hozta Csehszlovákiának, de szemtanúk szerint súlycsoportjában neki kellett volna győznie. Kamatostól kárpótolta önmagát egy évvel később a londoni olimpián, ahol aranyérmes lett. A döntőben nagyon szoros csatát vívott az amerikai Horace Herringgel. Az első két menetet ő nyerte, és a harmadikban egy kemény ütéssel felőrölte a tengerentúli ellenállását. Győzelme mellé a torna legjobb öklözője címet is kiérdemelte. Amikor hazatért Baťovanyba, ezrek fogadták, az emberek kezükbe emelve hordozták városuk olimpiai bajnokát.
Ez volt pályafutása csúcsa, de messze nem a vége. A következő évben az oslói kontinensviadalon már nem volt egyenrangú ellenfele, és megint győzött. A korabeli sajtó meg a fellegekbe emelte: „Három napig az ötlet, a pontosság és megérzés klasszikus példáit láttuk. Amikor Torma bokszol, sajnálhatja az ember, hogy csak háromszor három percig tart a mérkőzés. Harcmodora a legnagyobb ütőkártya azokkal a laikus rágalmazókkal szemben, akik a bokszot nyers verekedésnek minősítik. Stílusa a technika, a fürgeség, az ügyesség igazi koncertje, amely energiával és bátorsággal párosul” – írták róla. Mikor egyszer felhozták Tormának, az emberekben olyan kép alakult ki a bokszolókról, hogy fejütéseket kapnak, verik egymást, mint a bolondok, és megbutulnak tőle, ő azt válaszolta: „Sok butát ismertem, de egyikük sem bokszolt.”
Nagy elvárásokkal utazott az 1952-es helsinki olimpiára is, de kiesett a negyeddöntőben. Nem bokszolt barátja, Papp László ellen, inkább lejjebb ment egy súlycsoporttal, ahol a későbbi győztes búcsúztatta. Éremközelben volt négy évvel később Melbourne-ben is, chilei ellenfele már a vereségre várt, amikor egy véletlenszerű ütés után felszakadt Torma szemöldöke, és ezért leléptették. Megint elúszott az olimpiai éremesély.
Versenyzőként közel ezer meccsből csak hetet vesztett el. Arra tanította védenceit, hogy „Győzd le ellenfeledet, de közben tiszteld is!“ Pályafutása befejezése után is hű maradt a bokszhoz, Prágába költözött családjával, ahol edzősködött.
Életéről lánya egy interjúban árult el addig ismeretlen részleteket. A háború után szinte mindenük odaveszett Budapesten. Egyes források szerint 1944-ben, de valószínűbb, hogy 1946-ban érett bokszolóként érkezett Torma az egykori Csehszlovákiába. Akkor már hatszoros magyar bajnok volt. Barátja, Kubala László labdarúgó csalogatta ide. Állapotos feleségét később egy dunai hajón csempészték át Csehszlovákiába. Baťovanyban Jozef Trojan cipőgyári igazgató támogatta, s mikor a londoni olimpia után ajánlatot kapott, hogy menjen profinak Amerikába, Trojan nem javasolta ezt a lépést. Torma hallgatott rá, de később kiderült, szerencsétlen döntést hozott, mert Trojant 1949-ben egy perben elítélték, és kivégezték. Odalett a támogató.
Abbamaradt a házépítés is, és Komáromba költöztek, ahol nagyjából egy évet éltek. Innen kerültek később Prágába, ahol Torma a Duklában bokszolt. Amíg a hadseregben maradt, jól éltek a csehszlovák fővárosban. Később a katonai klubot Kroměřížbe helyezték át, de Torma a lánya miatt nem akart oda költözni. Prágában, az Uholné sklady klubban folytatta. Feleségét nem engedte dolgozni, ezért hétvégeken szenet rakott ki a vagonokból, hogy megőrizze családja életszínvonalát. Az lett a vége, hogy ezerszáz korona nyugdíjat kapott, ami nagyon kevés pénz volt számukra. Torma újabb döntés elé került. Mikor meglátogatta barátja, Papp László, és meglátta, milyen körülmények között él, csalogatta vissza Magyarországra. Pappnak jó dolga volt, Torma azonban nem hallgatott rá, és maradt Csehszlovákiában. Ennek az országnak szerezte az olimpiai aranyat, ezért itt marad, állította. Abban reménykedett, törődnek majd vele. Később – ausztriai és kanadai edzősködése idején – javult az anyagi helyzetük. „Apám tisztességes férfi volt, de ezért nem adtak sokat az üzletben. Nem tudta eladni a nevét“ – mondta róla lánya, aki apja londoni aranyérmét, további trófeákkal együtt, családi kincsként őrzi.
Torma felfedezője, Adler Zsigmond az Aranykesztyűk című könyvben nagyon találóan emlékezett védencére: „A legnagyobb tehetség volt, akivel valaha foglalkoztam. Csodálatos technika, kemény ütés és az ellenfelek szurkálásainak tisztességes elfogadása jellemezte. Ha olyan erős akarata lett volna, mint Pappnak, néhányszoros olimpiai és Európa-bajnok lehetett volna. Papp magánéletében nem volt naplopó, nem érdekelte az éjszakai élet. Ugyanez Tormáról nem mondható el. Egyfajta vagabundus volt. Mindig végighallgatta a tanácsokat, de amint a szorítóba lépett, mindent sajátos módon csinált.“
Más források a csehszlovák boksztörténelem egyik legjobbjának emlegetik, őt tartották a ring gentlemenjének. Értékrendjében a barátság nagyon előkelő helyen szerepelt. Ilyen tekintetben Papp László külön könyvet írhatott volna róla.
Torma Gyula egyéves komáromi jelenléte nyomokat is hagyott maga után. Egyik legismertebb tanítványa, Jády Károly volt. Ő ugyan 230 találkozót öklözött le az I. ligában, de másban tűnt ki, a klubalapításban és irányításban, miközben edzőként és sportágvezetőként is tevékenykedett. Megalapította a hajógyári Spartak klubot, tizenöt évi szívós munkával felvitte védenceit az I. osztályú csapatbajnokságba, majd Érsekújvárott megismételte ugyanezt a felemelkedést. 1960-tól huszonkét évig volt szakosztályelnök a Spartakban, két évig Galántán is edzősködött, 1966-tól a válogatott szövetségi kapitánya volt, és komoly érdemei vannak a hivatásos ökölvívás szlovákiai meghonosításában is. Később a Jády-tanítványok közül Kovács Sándor nyolcszoros csehszlovák bajnok lett, és kitűnően öklözött Sárközi János, aki három bajnoki aranyérmet szerzett. Majd következtek az újabb bokszolói nemzedékek egészen napjainkig. Nem véletlen, hogy a komáromi ökölvívás a sportág dél-szlovákiai bástyájává nőtte ki magát.
Háború utáni talpra állásában Torma Gyulának is vannak érdemei.
J. Mészáros Károly