Két éven át tanácstalanul nézte a kajakvilág, mit művelnek a komáromi fiúk. Túl a sydneyi nyári olimpián (2000) és az athéni (2004) felé tartva volt két év (2002, 2003), amikor az ellenfelek minden világversenyen csak a hátukat látták a célban. Mindent megnyertek, ahol csak elindultak. Kajaknégyesük Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača összetételben versenyzett abban a dicső időszakban.
Ezer méteren – az akkori olimpiai távon – egyetlen alkalommal sem tudták őket megelőzni, akárcsak ötszázon: 2002-ben Sevillában és 2003-ban Gainesville-ben mindkét távon világbajnok, 2001-ben 1000 méteren, 2002-ben szintén mindkét távon Európa-bajnok lett a komáromi fiúkból álló egység, a Világkupa-győzelmekről nem is beszélve.
Egyediségüket akkori edzőjük Soós Tibor találóan foglalta össze az Új Szónak: „Nálunk a taktikába is van mindenkinek beleszólása, akkor még öten vagyunk, de az edzésadagjaimat mindegyikük külön-külön és gond nélkül elvégzi. Elfogadnak a fiúk, a sikerek pedig engem igazolnak. Óriási fájdalom 2:50 perc alatt négyes kajakkal megtenni az ezer métert. Ők azért a legjobbak a világon, mert minden egység tagjainál jobban bírják az evezés terheit, s a vele járó fájdalmakat.”
Kár, hogy győzelmi sorozat nem folytatódott a 2004-es athéni olimpián. Büszkék voltak akkor a bronzra is a fiúk, ami egyben egy nagy egyeduralomnak jelentette a végét a világ síkvízi kajak-kenusportjában
