Öt év alatt négyszer volt csehszlovák tőrbajnok Sirola Pál (1937-ben született) kassai vívó. Ezután lelépett a pástról, hogy az élet más területén érvényesüljön.
A tőrözés fellegvárában
„Vívni 1955-ben kezdtem Kassán egy kíváló edző, Samuel Pačenovský keze alatt. Ő több élvívót is nevelt Kassán, amely akkor a szlovák tőrözés fellegvára volt. Korábban sok más sportágat űztem, így jó felkészültségem és kondícióm volt a víváshoz. Huszankét évesen, 1959-ben úgy lettem először csehszlovák bajnok, hogy előtte nem kerültem be első osztályú versenyeken a döntőbe“ – meséli nyolcvanon túl járó gépészmérnök.
Két év alatt nem vesztett asszót
Az ungvári születésű Sirola Pál két évig (1959–60) hazai páston egyetlen asszót sem vesztett, aminek két bajnoki aranyérem lett az eredménye. „Azután hullámvölgybe kerültem, 1961-ben csak második voltam az országos bajnokságon. Visszaesésem elsősorban egyetemi tanulmányaim befejezésével volt összefüggésben, ebben az évben lettem gépészmérnökké avatva a prágai Cseh Műszaki Egyetemen (ČVUT) – folytatja szinte sehol sem fellelhető részletekkel pályafutásáról. – Utána viszont kétszer, 1962-ben és 1963-ban nyertem bajnokságot. Közben 1959-ben indultam a budapesti világbajnokságon, valamint a torinói főiskolai vb-n, ahol az elődöntőig jutottam. 1961-ben erős nemzetközi mezőnyben megnyertem Lengyelország főiskolai bajnokságát, majd a szófiai főiskolai vb-n a 2. körben estem ki.”
Messze volt Prága
Ötéves tőrözői érájában tagja volt a csehszlovák válogatottnak is. „Mivel a hazai versenyek többsége Prágában zajlott, nekünk, nem prágaiaknak jóval többet kellett teljesíteni a sikeres szereplés érdekében, mivel a zsűri nagy része rendszerint a fővárosiakhoz húzott. Akkoriban a tőrversenyeket többnyire villamos készülék nélkül rendezték, így a mérkőzésvezető jobban befolyásolhatta az eredmény alakulását – magyarázza. – Azokban az években is kategóriákba sorolták a sportágakat, és a fontossági sorrendben a vívás az utolsó csoportba került. A nemzetközi kapcsolatok minimálisak voltak. Akadt év, amikor nem is versenyeztünk külföldiekkel. A hazai pástokon már csukott szemmel is vívhattunk volna, úgy ismertük egymást. 1959-ben a főiskolai vb-n még ment a versenyzés, de két év múlva ugyanazok az ellenfelek, akiket ott simán legyőztem, könnyen leköröztek, mivel ők közben több nemzetközi versenyen szereztek tapasztalatot.“
Vívóból gépészmérnök
Elérkezett az 1963-as év, és Sirola Pálnak négy tőrbajnoki címmel a tarsolyában döntenie kellett: folytatja-e a vívást vagy a szakmát választja. „Nem láttam távlatot a vívásban, amely a minimumot kínálta a kitörésre. Nem lehetett belőle megélni, edzősködni meg nem akartam. Gépészmérnöki oklevéllel a Kelet-szlovákiai Vasműben helyezkedtem el. A beruházás és a környezetvédelem terén dolgoztam nyugdíjba vonulásomig.”
Szlovákiából az első csehszlovák bajnok
Versenyzői időszaka óta már évtizedek teltek el, és Sirola Pál életének tőrvívással teli öt éve lassan feledésbe merült, sportmúltat kutató kalandozásunk azonban újra felszínre hozta. És 2009-ben gondolt rá a Cseh Vívószövetség is, amellyel rendszeres kapcsolatban van. Akkor volt ugyanis ötven éve annak, hogy első csehszlovák bajnoki címét szerezte. Ebből az alkalomból meghívták egy baráti összejövetelre.
A találkozó előtt elkérte az 1918 és 1993 közötti csehszlovák vívóbajnokok névsorát. Mikor végigböngészte, rájött, hogy ő az első Szlovákiából származó csehszlovák vívóbajnok. Ezt az elsőséget már senki nem veheti el az egykori kassai pengeforgatótól.
J. Mészáros Károly
(Megjelent 2011-ben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 című kiadványában)
Lexikonsorok róla
SIROLA PÁL, vívó (1937. 7. 1. Ungvár). Négyszeres csehszlovák tőrbajnok, ő az első Szlovákiából származó csehszlovák vívóbajnok. Megnyerte az erős mezőnyű lengyel főiskolai bajnokságot, és elődöntős volt a torinói főiskolai világbajnokságon. 1963-ban befejezte a vívást, gépészmérnöki diplomával környezetvédelmi és beruházási szakemberként dolgozott a Kelet-szlovákiai Vasműben – nyugdíjba vonulásáig.