Két arannyal tért haza a 2003-as világbajnokságról a komáromi kajaknégyes. A Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik és Juraj Bača összetételű egység mind 1000 méteren (akkor még olimpiai táv volt), mind 500 méteren maga mögött hagyta a mezőnyt. Mindez Gainesville-ben a Lanier tavon történt, ott ahol az 1996-os atlantai olimpia zajlott. Főleg ezer méteren hagyták jócskán faképnél ellenfeleiket a komáromiak. A korelnök Riszdorfer Mihály arra kérte Soós Tibor edzőt, hogy győzelem esetén sorolja fel nekik a versenyzés közben tapasztalt hibákat.
„Neki is fogtam a győztes döntő után. Mikor láttam, milyen arckifejezéssel fogadták mondandómat, rögtön tudtam, hogy nem nyelik le ezt a marhaságot. Versenyzésük ugyanis tökéletesre sikerült. Taktikailag olyan teljesítmény volt, amilyet addig még nem láttam életemben” – pillantott vissza a történtekre Soós Tibor, aki jót szabadságolt a vb alatt, mivel Pavel Blaho vezetőedző mindent elvégzett a négyes körül.
Egy kilométeren az egység 750 méterig őrizte szoros előnyét. Ekkor a hajó utolsó embere, Juraj Bača bekiáltotta a hop szót, a vezérevezős Riszdorfer Richárd pedig a hatodik sebességi fokozatra váltott. Kétszáz méter alatt egy másodperces előnyre tettek szert a másodikként célba érő magyarországi négyes előtt.
A legénység legfiatalabbja, Vlček Erik büszkén tette hozzá: „Mi ezt így terveztük. Az előfutamot lassan kezdtük, alig előztük meg a spanyolokat. Az elődöntőben gyorsan belevágtunk, a célban alig bírtunk lélegezni. A döntőnek meg így kellett lennie.”
Ez a világbajnokság is beleesett abba az időszakba, amikor két éven át tanácstalanul nézte a kajakvilág, mit művelnek a komáromi fiúk. Túl a sydneyi nyári olimpián (2000) és az athéni (2004) felé tartva az ellenfelek minden világversenyen csak a hátukat látták a célban. Mindent megnyertek, ahol csak elindultak.
(Forrás: Sme, szlomasport-archívum)