Húsz éve történt, amikor hetvenedik évfordulóját ünnepelte a 2021-ben kilencvenéves bakai labdarúgás. Valóban ünnepeltek a foci helyi hívei a Bős melletti faluban. Sportsikerrel, pályaszenteléssel, a sportág egykori nagyjainak díjazásával. Az akkori jubileum történéseit egyik főszereplője, Sárkány Imre nyugalmazott pedagógus foglalta össze honlapunknak a korabeli sajtóból is merítve. Ebből adunk közre részleteket.
Szombaton volt vasárnap
2001. augusztus 4-én felvezető írást közölt az Új Szó aznapi száma az ünnepség műsorával. Tomi Vince két nappal később már a megtörtént bakai eseményekről számolt be. „Falun a vasárnap az igazi ünnep, a munkaszüneti nap. Ekkor pihen a vidék embere. Vannak azonban kivételek. Bakán szombaton volt vasárnap, a szervezett labdarúgás 70. évfordulóját ünnepelték. Félre tehát a kerti munkával, a ház körüli teszem-veszemmel. Délután szinte mindenki a pálya, a fedett lelátóval (még VIP-helyek is vannak rajta), eredményjelző táblával büszkélkedő takaros kis stadion felé igyekezett, ingyenes volt a belépő a két meccsre, az árusok kedvezményesen kínálták a fagylaltot, szotyolát, sült halat... Az egyik nagyobb helyiségben dokumentumok, kinagyított fényképek, serlegek, kupák jelezték a bakai futball kacskaringós útját, na meg egy szépen kivitelezett sok fotót tartalmazó könyvecske, Plavy Dezső és Sárkány Imre: Hetvenéves a bakai labdarúgás című 173 oldalas sportkrónikája. Az idősek büszkén húzták ki magukat saját képmásuk előtt, a fiatalok csodálkoztak: ilyen is volt? Volt. Szép volt, igaz volt a múlt, szép és igaz a jelen” – jelent meg az Új Szóban.
Kupamenetelés előtti szerény előny
A focimenü eredményei: Baka–Nagylég 1:7 (öregfiúk nosztalgiatalálkozója, az 1981-es járási döntő megismétlése), Baka–Felsőkirályi 1:0 (a Szlovák Kupában játszott párharc első mérkőzése).
A Csallóköz című hetilap is beszámolt az ünnepségről. Vladislav Kmeť leírta, hogy „Az ünnepi hangulatot csak fokozta a hazai együttes tétmeccse a Szlovák Kupában. Bár a nagyszerű focijubileum alkalmából a község plébánosa a labdarúgópályát is felszentelte, maga a kupatalálkozó csupán mérsékelt hazai sikert hozott, hiszen az egygólos győzelem nem biztos, hogy elég lesz a visszavágóra. A bakai csapat végig fölényben játszott, s ezt a Győri Zsolt szerezte gólon kívül két kapufája is jelzi.” A hazaiak összeállítása: Mautner–Berényi, Bobkovič, Blahušiak, Dudík, Soós T., Kovács, Csiba A. Mandák, Győri, Mayer. Cserék: Sztakovics, Nagy L.
Később kiderült, hogy elég volt az 1:0-ás győzelem, mivel a visszavágón Felsőkirályi 2:1 arányban ugyan győzött de az idegenben szerzett góllal a bakaiak jutottak tovább az 1. fordulóba, tette hozzá Sárkány Imre. És a kupasorozat 3. fordulójáig meg sem álltak. Eredmények. 1. forduló: Galánta–Baka 1:2, Baka–Galánta 3:0, továbbjutott Baka; 2. forduló: Baka–Zselíz 3:0, Zselíz–Baka 1:0, tj. Baka; 3. forduló: Strojár Nyitra– Baka 5:0, Baka–Strojár Nitra 1:2, tj. Strojár Nyitra.
Ünnepi gyűlés a kultúrházban
Mintegy kétszázan jöttek össze a helyi kultúrházban tartott ünnepségen. Ünnepi beszédet a 70. évforduló kapcsán Sárkány Imre mondott. Aztán kitüntetések átadása következett. Kováts Gyula szponzor az önkormányzat emléklapját vette át. A bakai labdarúgó-szakosztály elismerésében régi játékosok és tisztségviselők részesültek. Aranyplakettet kapott többek között Kováts Gyula, Kováts András, Csölley Titusz, Sárkány Imre, Görözdös István, Fodor István, id.Říha Lajos in memoriam, Matus Ferenc in memoriam, Csiba Alfréd és Tóth Béla bakai olimpikon.
Vladislav Kmeť az ünnepségről is írt a Csallóközben. Sárkány Imre akkori alpolgármester szavaiból is idézett. „Gyakran hangzott fel a taps, főleg akkor, amikor arany-, ezüst- és bronzemlékplakettel jutalmazták a bakai sportélet egykori és mai kiválóságait. Nem hiányozhatott közülük például az a Kováts András, aki szinte minden tisztséget betöltött már a csapat körül. Volt játékos, edző és csapatvezető is. Nem titkolta a jubileumi méltányosság fölötti örömét és meghatottságát az egykori gólvágó, Csiba Alfréd sem, aki később tíz éven át edzőként irányította a csapatot. A legfényesebb emlékérem és hosszan tartó taps jutott a bakai labdarúgás közismerten nagy patrióta hívének és főtámogatójának, Kováts Gyula mérnöknek. Noha elsősorban a foci ünnepe volt ez a nap Bakán, nem feledkeztek meg a községben eredményesen űzött sportágakról, a turisztikáról, az aerobikról, a karatéról vagy a birkózásról sem. A meghívott vendégek között volt az egykori bakai, a hatvanas évektől már Teplicén élő olimpikon, Tóth Béla is, aki birkózásban szerzett dicsőséget szülőfalujának. A sportággal ugyan a komáromi tanonciskolában ismerkedett meg, de az 1960-as római olimpián szerzett hatodik helyével nemcsak a csehszlovák olimpiai mozgalom és a birkózósport, hanem szülőfaluja krónikájába is aranybetűkkel írta be a nevét.”
Tomi Vince az Új Szóban az akkori bakai csapat felől közelítette meg a jubileumot. „Hazai pályán három éve veretlen, mindössze egy meccset adott döntetlenre, csak természetes, hogy szeretné folytatni a hagyományt. Kell az ilyen jellegű sikerélmény a magyar vidék emberének, hadd erősödjék a lokálpatriotizmusa, büszkesége. Nagy szükség van erre napjainkban.”
Sárkány Imre még jobban rávilágított arra, mi következet ezután. „A bakai labdarúgók tovább folytatták a kitűnő szereplésüket, hiszen a 2001/2002-es bajnokságban ezüstérmet szereztek az V. liga déli csoportjában, a 2002/2003-as évadban pedig megnyerték a bajnokságot, és feljutottak a IV. ligába. A csapat itt is nagyszerűen szerepelt: az első évben 4. helyezést ért el, a 2004/2005-és bajnoki évadban pedig ezüstérmes lett.”