Már több mint huszonegy éve nincs közöttünk Józsa László (1948–1999), és a kassai Lokomotíva futballcsapata sincs már jó ideje az élvonalban. Ám a múlt század hetvenes éveiben volt egy időszak, amikor a hórihorgas csatár ontotta a gólokat a kelet-szlovákiaiak mezében, kiváló gólvágójával együtt csak úgy robogott a sikerek felé a Loki. A csehszlovák első osztályban.
Ha lett volna Diószegen kosárlabdapalánk és kosár, akkor az izmos, magas fiatalemberből kosaras lett volna. De csak focipálya akadt, így nem volt gond odatalálnia. Mikor letelt a kötelező katonai szolgálata a Dukla Dejvicében, visszatért Diószegre. Csak szórakozásképpen futballozott, a helyi cukorgyárban elvégzett villanyszerelői munkából élt.
Mikor eljutott Komáromba, egy osztállyal feljebb játszott, lakást adtak neki. Michal Baránek még innen is kiemelte. Már hallott róla, prágai szerepléséről, s mikor Iglóra került edzőnek, odavitte Józsát is. Anélkül, hogy látta volna játszani, pályára küldte. Ha nincs Baránek, a kiváló csatár a kerületi bajnokságban ragad, vélik a hozzáértők.
Nem volt technikás, a mozgása sem volt szép. Mikor Kassára került, a Lokiba, nem jósoltak neki hosszú ottlétet. Tévedtek! Olyan gyorsan a csehszlovák foci legnagyobb élvonalbeli gólvágói sem jutottak el a száz gólig, mint ő. Hat és fél bajnoki évad alatt (1972-től és 1979-ig) már megvolt a három számjegyű első osztályban elért találata, pedig közben egy évet a második vonalban töltött a Loki. Végül 108 gólnál fejezte be. A vasutascsapattal kétszeres Csehszlovákkupa-győztes (1977, 1979) volt, játszott a kassaiakkal a KEK-ben és az UEFA-kupában is. Háromszoros gólkirályi címe is van a csehszlovák ligában (1972/73 – 21 gól, 1973/74 –17, megosztva Bičovskýval, 1976/77 – 18).
Ez is jelzi, milyen kivételes képességű egyéniség volt Józsa László a futballpályán, és micsoda dicső korszaka volt az az időszak a kassai Lokomotívának.
