Amikor a DAC labdarúgócsapata először jutott fel a (cseh)szlovák élvonalba, 1985-öt mutatott a naptár. A dunaszerdahelyi alakulat az I. Szlovák Nemzeti Liga megnyerésével fennállása történelmi sikerét érte el, s bemutatkozhatott az ország legjobbjainak mezőnyében. Pillantsunk csak bele, hogy eleveníti fel az akkori kitörő ujjongást Brányik Sándor és Sidó Ferenc edzőpáros A dunaszerdahelyi futball száz éve című könyvben. „A szenvedélyes, sérült lelkiállapotú szerdahelyi drukkerek egyik pillanatról a másikra összemosták a valóság és a képtelenség határait. S ilyenkor legfantasztikusabb ötleteiket is megvalósították. Az egyik lány például a kombinéjára gyűjtött aláírásokat csapatunk játékosaitól, más hölgyek még ennél is tovább mentek... A költői vénával rendelkezők verseket írtak, sokan dalra fakadtak, a DAC-tábor fiatal hangadói meg rigmusokat faragtak (ez a kedves szokás máig él, de csak ha járhatnak focira a csallóköziek – honlapunk megjegyzése). Igen, általában a még kiforratlan fiúk-lányok kollektív ideálkeresésének lecsapódásai voltak ezek a megnyilvánulások. De a máskor oly értelmes, felnőtt embereket is képes volt önfeledt tömeggé formálni a DAC-fiúk sikere. Csak kevesen voltak, akik futballistáink eredményes játékától elragadtatva is megőrizték józan ítélőképességüket.”