Neves futballedzőnk, Pecze Károly 2021. február 7-én töltötte be 75. életévét. Szepsiből indult, hosszú évek óta Pozsonyban él. Három évtizedig tartó edzői pályafutása 1979-től 2009-ig tizenhat klubedzői megállót tartalmaz. Ült magyar (Győri ETO), lengyel (Wisla Krakow), török (Genclerbirligi, Rizesport, Sivasspor), görög (Panioniosz) és nyolc szlovákiai (TSMB Trnávka, Žilina, Slovan Bratislava, DAC, FC Nitra, Spartak Trnava, 1. FC Košice, Inter Bratislava) csapat kispadján is. Ráadásul Zsolnán és Nagyszombatban kétszer is felbukkant. Öt évet töltött a DAC-ban, felvitte a csapatot a csehszlovák élvonalba, megnyerte védenceivel a Csehszlovák Kupát, és harmadik helyen végeztek az I. ligában, kiléphetett a csallóközi alakulatottal a nemzetközi porondra, a Bayern München ellen is játszhattak. Emlékezetes öt év, a DAC aranykora volt!
Pecze Károly A futball – szenvedélyem és sorsom című, 2016-ban megjelent könyv szinte mindent elárul a valamennyi állomáshelyén népszerű edzőről. (Harsányi László sportújságíró volt a társszerzője). Tizenhat edzői megálló, tizenhat Pecze-nyilatkozat a könyvből.
TSMB Trnávka (1976–1978) – divízió
„Hét évet húztam le játékosként... Ebben a klubban kezdtem az edzői munkámat is, ez volt az edzői pályafutásom ugródeszkája. Miért éppen a Trnávka? A klubban jó feltételek voltak, és sok nagy futballista igazolt oda.”
ZVL Žilina (1979–1981) – I. Szlovák Nemzeti Liga
„Ez a felkérés olyan volt, mint egy álom. Ezek a csapatok általában már tapasztalt edzőkkel dolgoztak, és akkoriban nem menesztették őket olyan gyakran, mint manapság. Természetesen mielőtt igent mondtam volna, meg kellett beszélnem a dolgokat a feleségemmel.”
Slovan Bratislava (1983–1984) – csehszlovák liga
„Itt kóstoltam bele vezetőedzőként az első csehszlovák ligába.”
DAC (1984–1989) – I. Szlovák Nemzeti Liga/első csehszlovák liga
„Beleegyeztem. Nem bántam meg, mert olyan volt, mintha haza jöttem volna. Ezt az elkövetkező öt év is bizonyította, mely alatt kitartottam a dunaszerdahelyi klubnál, ők is mellettem, és közös erővel a klub életében történelmi mérföldköveket jelentő eredményeket értünk el.”
Győri ETO (1989–1990) – magyar élvonal
„ A klubból érkező felkérés két szempontból is érdekes volt. Először dolgozhattam külföldön, az első csehszlovák edző lehettem a magyar bajnokságban, és az ajánlat anyagi része sem volt elhanyagolható.”
FC Nitra (1991–1992) – csehszlovák élvonal/I. Szlovák Nemzeti Liga
„A FC Nitrának, amely 1991. január elsejétől az első csehszlovák profi klub volt, rosszul állt a szénája, és a vezetőség úgy döntött, megteszi az utolsó kétségbeesett lépést a legfelső osztályban való bennmaradás érdekében. Leváltották Milan Lešický edzőt... Átvettem a csapatot, Ivan Horn másodedzővel minden tőlünk telhetőt megtettünk. Gyűltek ugyan a pontok, de a csapatot nem sikerült megmentenünk. Két pont hiányzott. A vezetőség betartotta a szavát, a csapatnál maradhattam. Változtattam a kereten, és a következő szezonban visszajuttattam a Nitrát az első ligába... Folytathattam volna a nyitrai csapattal a csehszlovák ligában, de újra külföld felé kezdtem kacsingatni.”
Wisła Kraków (1992–1993) – lengyel élvonal
„Feleségem a mai napig örömmel juttatja az eszembe, hogy Lengyelországban végre milliomos lett belőlem. A lengyel pénznem hosszú évekig nehéz helyzetben volt, úgyhogy a lengyelek napi szinten milliókban számoltak. Milliókat érő, gumival összefogott bankókötegeket hordtam magamnál, melynek a valós értéke sokkal alacsonyabb volt.”
Spartak Trnava (1994–1997) – szlovák élvonal
„Ha újra feltennék ugyanazt a kérdést, amelyet a zárófordulóban elvesztett rimaszombati bajnoki és a bajnoki cím elvesztése után kaptam, inkább csalódottnak vagy becsapottnak érzem-e magam, ugyanúgy felelnék: egyenlőségjelet tennék a két kifejezés közé. Évek után is érvényes: egyformán csalódottnak és becsapottnak érzem magam... Nagyszombatot örökre a szívembe zártam. Életem egyik legszebb futballállomása volt. Úgy, ahogy a dunaszerdahelyi szurkolókat szerettem, ugyanez érvényes Nagyszombatra is.”
1. FC Košice (1997–1998) – szlovák élvonal
„Óriási kihívás volt számomra olyan nagy edzőkkel megmérkőzni a Bajnokok Ligájában, mint Alex Ferguson (Manshester United), Marcello Lippi (Juventus) és Leo Beenhakker (Feyenoord Rotterdam)... A sors iróniája, hogy az a klub, amelyik az előző szezonban megfosztott a bajnoki címtől, másodszor is lehetetlenné tette, hogy megszerezzem a trófeát, A szezon végéig nyolc forduló volt hátra, vezettük a táblázatot. Nagyon készültem arra, hogy végre bajnoki címet szerezhetek, de a sors és a kassaiak nem így akarták. Ma már viszont minderre humorral és kellő rálátással tekintek vissza.”
Genclerbirligi Ankara (1998–2000) – török élvonal
„A Gencerbirliginél való szereplésem első évét követően maximálisan elégedettek voltak a munkánkkal. Ján Gabriel másodedzővel aláírtuk az új szerződéseket a következő szezonra. Kiépítettem a csapat erős alapjait. Hittem a kontinuitásban, hogy még jobbak leszünk, és még feljebb jutunk... Edzőként azonban már a nyár folyamán rájöttem arra, hogy a következő idényben több támaszunkra sem számíthatok...Ősz után újra változásokra került sor a keretben. Az év végi megbeszélésen azt mondtam a vezetőségnek: Ez így nem mehet tovább! Önfejűségemnek köszönhetően év végén befejeztem az edzői tevékenységemet. Ez nem felmondás volt. Ha nem fújtam volna olyan akaratosan a magamét, továbbra is ülhettem volna a kispadon.”
Çaykur Rizespor (2000–2002) – török élvonal
„Óriási gondok voltak az anyagiak körül. A játékosoknak és nekem is tartoztak, én a mai napig nem láttam a pénzemet. És nem kevésről volt szó. Az alapbéremet kifizették, de a prémiumokat nem. Miért nem hajtottam be rajtuk a pénzt? Erre nem egyszerű a válasz. Az egyik ok viszont az volt, hogy nem akartam elveszíteni az edzői hitelemet Törökországban.”
Inter Slovnaft Bratislava (2002–2004) – szlovák élvonal
„Az Interrel kötött kétéves szerződésemet kitöltöttem. A különféle problémák ellenére is pozitívan és jó érzéssel gondolok vissza erre az időszakra. Talán csak az zavart, hogy korrigálnom kellett az elképzeléseimet, terveimet, és meg kellett tanulnom együtt élni a valósággal.”
Panioniosz Athén (2004) – görög élvonal
„A fociban előfordulhat, hogy ütköznek a sport- és az üzleti érdekek. Ebben az esetben a kezdőcsapatról volt szó a Newcastle elleni Európa-liga-csoportmérkőzésre vonatkozóan, amikor is nem egyeztek az én elképzeléseim az elnökéivel. Játékosügynökön keresztül tolmácsolta nekem az óhaját. Nem vettem komolyan... Bevallom, nem voltam ilyesmihez hozzászokva az edzői pályafutásom alatt. Egy ilyen meccsen állítsam be a kezdőcsapatba azt a játékost, aki egy bajnokin sem kezdett? Nem esett le a tantusz, hogy egy olyan klubról van szó, ahol mindenről egy ember dönt. A hagyományos, mérkőzés utáni összejövetelt követően a klubelnökkel ideges légkörben cseréltünk véleményt. Érzelmek hatása alatt azzal vádolt a Panioniosz első embere, hogy a viselkedésem nem tükrözi a klubhoz való elkötelezettségemet. Én erre ingerülten reagáltam, ami végül ahhoz vezetett, hogy pályafutásom befejeződött a klubnál. Lehet, hogy jobb diplomáciai érzékkel kellett volna eljárnom, így viszont megőriztem a méltóságomat, amiért ekkora árat fizettem.”
MŠK Žilina (2005) – szlovák élvonal
„Ahogy telt az idő, és változtak a társadalmi viszonyok, edzői munkáim turbulensebbé váltak. Az egyetlen dolog, amit a zsolnai vezetőség szemére hányhattam, az volt, hogy nem voltak velem türelmesebbek. Korrektül váltunk el egymástól, s mai napig nagyon jó, baráti kapcsolatot ápolok a zsolnaikkal.”
Sivasspor (2006) – török élvonal
„Mivel vissza akartam térni a török futballba, az adott időben ez volt a legjobb ajánlat... A csapat eredményei olyanok voltak, mint a libikóka: a vereségeket győzelmek váltották, és eszerint változott a klubban uralkodó hangulat is... Egy vereség után a klubvezetőség azt hányta a szememre, hogy nem használom ki eléggé a külföldi játékosokban rejlő lehetőségeket, akiktől jobb teljesítményt vártak. Sérülésekkel, egyes futballisták gyengébb teljesítőképességével érveltem. Lobbanékony természetem is közrejátszott valamelyest abban, hogy a vezetőség inkább az egyes játékosok által előterjesztett verziót tartotta elfogadhatónak. Úgy döntöttek, egy másik edzővel fogják megoldani problémáikat.”
Spartak Trnava (2008–2009) – szlovák élvonal
„Másodszor is beléptem ugyanabba a folyóba, volt már erre is példa korábban Nagyszombat előtt, Zsolnán. Nem szoktam viszont megbánni a lépéseimet, és ez a második nagyszombati szerződésemre is érvényes. Tény, hogy az első nagyszombati időszakomhoz képest változtak az idők és a viszonyok, és ez volt a jellemző az egész szlovák labdarúgásra is. Lényegében az volt az igazság, hogy a rendelkezésemre álló játékosokkal nem gondolhattam magasabb célokra. Senkit sem akarok megsérteni, de nem voltak azon a szinten, mint az első időszakom alatt, ráadásul nem is éreztem bennük különösebb elszántságot arra, hogy keményen dolgozzanak magukon. Ráadásul a vezetőségtől sem kaptam meg azt a szükséges teret és időt, hogy a fiatal játékosokból felépíthessem a csapatot. A klubban uralkodó viszonyokra az is negatív hatással volt, hogy nem sikerült olyan vezetőségi erősítéseket találni, akiket az igényes és specifikus nagyszombati szurkolótábor elfogadott volna.”