Ha hiszik, ha nem, ez is megtörtént. A dél-szlovákiai futóélet két szereplője a saját bőrén tapasztalta. Egyikük, Kele Géza, futónagykövetünk, aki a megtett maratonok halmozásával már 220 fölött jár. A másik egy komáromi gimnáziumi történelemtanár, Elek József (Dódi), aki a félmaratoni táv megszállottja. Vezetéknevüket ugyanazok a betűk alkotják, csak más-más sorrendben. Amivel az egyiké kezdődik, azzal végződik a másiké, ami fordítva is érvényes. Mivel a futás hullámhosszán egymásra találtak, nem egy alkalommal együtt tűnnek fel a versenyeken. Nem tudni, hányszor akadt meg ugyanazon betűkből álló nevükön a nevezést jegyző ember tekintete, de annyi biztos, hogy egyszer megtörtént. Mégpedig Besztercebányán, amikor sorrendben bediktálták nevük betűit. Szemet szúrt az illetékes szervezőnek a négy írásjel arányos keveredése, s meghökkenésében ezt kérdezte: „Ugye, viccelődnek?” Dehogy viccelődtek, csak bemutatkoztak. Vajon milyen zavart keltett volna a fejében, ha az is tudomására jut, hogy Kele Elek napján, vagyis július 17-én született?
(Forrás: 16 futóbarát World Run, 60 yars of Running című kiadványa)