Két hete vele van tele a magyarországi és a szlovákiai média. Ha ETO FC Győr, akkor Borbély Balázs, a csallóközi vezetőedző, aki csapatával – megszakítva a Ferencváros többéves sorozatát – letaszította a zöld-fehéreket a bajnoki trónról. Aki némileg követte az utóbbi három évtizedben a honi és anyaországi futballrezdüléseit, észrevette a dunaszerdahelyi-amadékarcsai labdarúgó, majd edző magaslatjáró lépéseit. Ebből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Második félidő a kieső DAC-ban
1998. júniusát írtuk, amikor élvonalbeli búcsúmeccs zajlott Dunaszerdahelyen. A második félidőben DAC-mezben pályára lépett egy tizennyolc éves fiatalember is, mégpedig az amadékarcsai Borbély Balázs. Felvillanásai időnként lázba hozták a kitartó szurkolókat, de gól nem született. S az ember emlékezetében az is megmaradt, hogy a fiatal középpályás labdacipelőként hagyta el a bemelegítés után a pályát. A meccs után meg tapasztalt játékosként nyilatkozta: „Hogy mi hiányzott a bennmaradáshoz? Talán az önbizalom, a vállalkozó kedv, nem mertünk támadni, nem rúgtunk kapura. Úgy nehéz gólt szerezni. Szinte alig volt helyzetünk. A kiesés számomra nagyobb lehetőséget nyithat a csapatba kerülésre.”

Weisshez az Artmediába
Egy esztendő elteltével visszakerült a DAC az élvonalba, de a következő évadban újra búcsúzott, és Borbély Balázs váltott, elvitte őt a ligeti Artmedia, ahol remek évek vártak rá, majd egy külföldi kitérő után újabb kettő. Kulcsemberré, csapatkapitánnyá vált a fővárosi együttesben. „Az Artmediába az ezredfordulón kerültem, Vlado Weiss, a válogatott későbbi szövetségi kapitánya volt akkor az edző. Ott játszottam hat évet – közben lettem válogatott –, s 2005-ben értük el a legnagyobb sikert: bejutottunk a Bajnokok Ligájába.”

A portói BL-találat
2005-ben bajnok lett az Artmediával. A Bajnokok Ligája csoportkörében (2005/2006) két gól szerzett: Portóban az ő találatával érte el az Artmedia egyetlen győzelmét (2:3). Egy tipikus Borbély-gólt láthattunk, bár találat után megtorpant egy pillanatra, mintha nem lett volna biztos benne. „Szerencsém is volt, de Griga edző szokta mondogatni, ha megy a játékosnak és a csapatnak, a tizenhatosban a labda magától is megtalál. Láttam, hogy a labda a kapuba száll, de egy pillanatra, biztos ami biztos, kitekintettem a partjelzőre. Arra gondoltam, lesen álltam, olyan egyedül hagytak a portugál védők.”

A bundesligás Kaiserslauternben
2006 januárjában szerződtette le a német bundesligás 1. FC Kaiserslautern, balszerencséjére azonban mindjárt megsérült. Achilles-ín-bajai aztán tovább kísérték pályafutása során. „A kaiserslauterni körülmények leírhatatlanok: minden egy tető alatt, amit csak egy labdarúgó kívánhat, megkapja. Az edzővel is jól kijövök, bár Wolfgang Wolfot sokan nehéz természetűnek tartják. Egyet már most megtanultam: Itt is ugyanolyan emberek rúgják a bőrt, mint nálunk. Az nem igaz, hogy egy honi labdarúgó nem tudja megállni a helyét köztük. Csak nem szabad, hogy magával ragadja a futballt övező szemfényvesztés. Kemény munkával, de meg lehet kapaszkodni. Félelemnek azonban nem lehet helye.”

Temesvárott és Limasszolban
2007-ben – sérülések sorát bejárva – visszatért az Artmediába, utána a Politechna Temesvár és az AEL Limasszol következett játékos-pályafutásában. „Ami a focit illeti, a legkomolyabb hely Németország volt, ami viszont legközelebb állt hozzám, az Románia. A legbarátságosabbnak ott tűntek nekem az emberek. A ciprusi Limasszolban rövidre sikeredett a tartózkodásom, szintén sérülések miatt. Nagyon szép hely, de a csapat nincs olyan szinten, mint az előző klubok, ahol játszottam.”

Guľa és Muñoz segítőjeként
2022. júniusában visszatért szülővárosába, másodedző lett a DAC-nál. „Három nagyon szép évet töltöttem a Ferencvárosnál, a munka és a feltételek is magas színvonalúak voltak. Így nem volt egyszerű a döntés, de kíváncsivá tett a DAC ajánlata, és végül a hazatérés mellett döntöttem. A felnőttcsapatnál dolgozhatok, tehát ez egy nagy előrelépés és egyúttal komoly kihívás. Világi tulajdonos úrral és a sportigazgatóval tisztáztuk az irántam való elvárásaikat.”

A II. ligás Győrben
2024 májusában a ETO FC Győr a magyar második vonalban harcolt az élvonalba kerülésért, amikor odakerült Borbély Balázs. Öt fordulóval a bajnokság vége előtt. „Meglepő volt a felkérés. Nem számítottam rá, abszolút váratlan hívás volt Világi tulajdonos úrtól. Utána egész éjjel nem aludtam. Beszélgettem a párommal, hogy belevágjak-e vagy sem, de reggelre már nem volt kérdés, hogy elvállalom. Ez egy kihívás volt a számomra és az első érzés, ami a meglepetés után feljött bennem, a felelősségérzet volt. Azt mondtam, hogy oké, bevállalom és beleteszek ebbe az öt hétbe mindent. Végül minden úgy sikerült, ahogy megálmodtam.”

Csúcson az NB I-ben
Felkerült az ETO a legjobbak mezőnyébe, és Borbély Balázs folytatta a kispadon. 2025-ben aztán újoncként a 4. helyen zárt csapatával, és kijutottak az európai kupaporondra, majd egy évvel később már bajnoki címhez vezényelte védenceit. És az Év edzője lett Magyarországon. Azóta kénytelen volt sokat nyilatkozni. „Ha visszagondolok, hogy két éve még Ajkán ünnepeltük a feljutást, most meg ez, nem kis dolgot vittünk véghez, kell egy kis idő, amíg sikerül feldolgozni. Május 16. fontos dátum az életemben, három éve ezen a napon született a kislányom, innen is nagyon boldog születésnapot kívánok neki, most pedig bajnokok lettünk.”

Forrás: Vasárnap, Új Szó, dac1904.sk, M4Sport, szlomasport-archívum)

Klubról klubra – dióhéjban

Borbély Balázs (szül. 1979)
Klubjai játékosként: DAC –2000), Artmedia Petržalka (2000–2005; 2007–2008), 1. FC Kaiserslautern (2006–2007), FC Timisoara (2008–2010), AEL Limassol (2010–2012), ŠTK Šamorín (2012), Vrakúň (2013–2014).
Klubjai edzőként: DAC – utánpótlás) (2014–2016), Petržalka (2017–2019), Ferencváros – utánpótlás (2019–2022), DAC-másodedző (2022–2024), ETO FC Győr (2024–)
Sikerei játékosként: Artmedia Petržalka: szlovák bajnok (2005, 2008), Szlovák-kupa-győzelem (2004, 2008), Szuperkupa-győzelem (2005); edzőként: Petržalka: bajnok a III. ligában (2018), ETO FC Győr: NB II, 2. hely (2024), NB I: 4. hely (2025), NB I: 1. hely (2026).