Jelenleg pihen, öt komáromi esztendő fáradalmait, feszültségeit, végeláthatatlan utazásait próbálja kiheverni. Radványi Miklós (szül. 1968) kétszer volt vezetőedző a DAC futballcsapatánál. Második érkezése a II. ligában érte a sárga-kékeket. Nem mindenki tapsolt neki, mikor elvállalta a dunaszerdahelyi együttest. Aztán egy év múlva, mikor védenceivel újra az élvonalba került, kiderült egy s más a futballkörnyezetéről. A feljutás után terjedelmes interjúban pillantott vissza az eltelt hónapokra, rávilágítva az emberi köpönyegforgatás valóságára.
„Mielőtt idejöttem, felhívtam néhány embert, akik a futball körül mozognak, s mindenki azt tanácsolta, mondjak igent. Magam is mindig úgy gondoltam, hogy ha hívnak, akkor visszajövök – hozta fel az előzményeket az Új Szónak. – Kihívást láttam ebben, meg akartam mutatni, hogy nem felejtettem el edzeni, ha szabad kezet kapok, és megvannak a feltételek, ki tudok építeni egy jó csapatot... Ez az egy év nagyon jó tapasztalat volt nekem, kiderült, kik azok, akik azelőtt a vállamat veregették, most meg alig akartak szóba állni velem. Amikor visszajöttem, mindenki hülyének tartott. Egy ismerősöm először röhögött rajtam, most, a Dubnica elleni meccs előtt meg már azzal fogadott: „Miki, felkerülünk?” Mondom: „Felkerülünk? Már te is? Mert eddig csak hülyének néztél, hogy hova jöttem.” A feljutás után több olyan SMS-t kaptam, amiben drukkerek elnézést kértek, szégyenkeztek a korábbi kijelentéseik miatt. Az emberek belefáradtak már a különféle szóbeszédekbe, ez mese felnőtteknek, már nem hisznek a sok dumának. A fociban nem beszélni kell, hanem tenni.”
