Góljaival lopta be magát a DAC-szurkolók szívébe. Majoros György (szül. 1956) volt a híres dunaszerdahelyi támadóhármas, az Audi-Tóth-Majoros trojka szélsője a múlt század nyolcvanas éveiben. A DAC első élvonalig törésének kulcsfigurája, csapatkapitánya 1980 és 1988 között húzta magára a sárga-kékek mezét. Játszott a klubtörténet legnagyobb sikerét 1987-ben elérő csehszlovák kupagyőztes csapatban is.
Első gólja az élvonalban és az európai kupákban
Nem egy elsőség fűződik a nevéhez. Ő volt az első DAC-gól szerzője az élvonalban. Az 1985/86-os csehszlovák bajnokság 3. fordulóban a zsolnaiaknak rúgta 11-esből, ami egyben az újonc első győzelmét jelentette a pontvadászatban. És ő szerezte a dunaszerdahelyi gárda első gólját az európai kupákban is. 1987 augusztusában a Kupagyőztesek Európa Kupájának előselejtezőjében Limasszolban Majoros találatával harcolta ki a DAC az I. fordulóba kerülést.
Száznál több DAC-találattal
Több mint kétszázszor (pontosan 208) bajnokija volt a két legmagasabb szintű bajnokságban, és ezalatt 78 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Ám ha az összes tétmérkőzést beleszámítjuk száznál is többször volt eredményes a csallóközieknél.
Klubok fogságában
Nyékvárkonyból származik. Ott kezdett futballozni. Pályafutása során volt a Spartak Komárno (1972–1979), a Plastika Nitra (1979) labdarúgója, majd a DAC-ba került, ahol teljes mértékben kibontakoztathatta tehetségét. Később (1988–1993) játékosedzőként Bősön folytatta, majd más csallóközi kluboknál, így négy évig Somorján, valamint Egyházkarcsán, Nyékvárkonyon és Bakán is edzősködött.
Nyitrai mellőzés után DAC-álom
2026. március 23-án töltötte be életének 70. születésnapját. Honlapunk egy könyvidézettel hozza közelebb pályafutását.
„Ha jól számolom, én vagyok az a bizonyos hírmondó, aki a nyolcvanas évek elején kialakult DAC-ból mára megmaradt. Eleinte biztató volt a jövőm, huszonhárom évesen Nyitrára kerültem, azt hittem, megkapaszkodom a ligában. A mai napig tisztázatlan számomra, miért hagyott végül is Skyva edző a kispadon. A felkészülést végigcsináltam, a barátságos meccseken megálltam a helyem, de jött a liga, s abban már mellőzött. Sajnos, nem mondta meg, mi a kifogása. Ott álltam tele erővel, játszani akarással, és nem volt rám szükség! Megrendült az önbizalmam, elkeseredtem, mivel hiányzott a játék. Egy negyedévre abba is hagytam a focit. Fél év múlva kicseréltek a komáromi Lakatossal. Aztán beindult a DAC, s én megtaláltam a helyem, hétről-hétre előbbre jutottunk. Élveztem az edzéseket, a közönséget, az egész légkört. A közönségünk valóban csodálatos, nem elégszik meg egy-két góllal, űz-hajt az újabb és újabb rohamokra. Ez néha megbosszulja magát., mivel az ellenfelek kihasználják a legkisebb megingást is. Vezettünk például egyszer a Bohemians ellen, itthon, 1:0-ra. A közönségnek ez kevés volt, persze, támadtunk hát tovább. Egy villámgyors kontrából aztán kiegyenlítettek a prágaiak, elúszott az egyik pont... Én csak öt fordulóval az SZNL (Szlovák Nemzeti Liga, az akkori II. osztály – a szerkesztő megj.) befejezése előtt kezdtem bízni a feljutásunkban. Ami ezután következett, olyan volt, mint az álom” – idézte szavait Batta György, aki az 1989-ban megjelent Gólok és érmek című sportriportkönyvében írt az egykori gólerős szélsőről.
(Forrás: Batta György: Gólok és érmek, www.dac1904.sk és szlomasport-archívum)
Isten éltesse a jubilánst!