Vannak sportemberek, akiket tehetségük néha túl korán az idősebbek közé lódít. Patasi Oszkár súlyemelő esete is ilyen. A kezdet kezdetén egyéves edzésmunka után edzője, Lenče Sándor úgy látta jónak, hogy már versenyezhetne is, bár még két éve hiányzott az alsó korhatár eléréséig. Volt klubtársa, Bögi Róbert igazolványával nevezte 1974-ben a pardubicei csehszlovák ifjúsági bajnokságra. De nemcsak hogy elindult, 14 évesen meg is nyerte az 52 kilósok súlycsoportját 145 kilós teljesítménnyel, és megszerezte élete első bajnoki címét.
„1973 áprilisában elkezdtem a súlyemelést, mivel kedvem volt hozzá. Következő év februárjában volt az első versenyem, a kerületi bajnokság Modorban. Edzőm úgy gondolta, hogy elindít, mert akkori teljesítményem alapján dobogós helyre tippelt engem. Be is jött, mert második lettem – eleveníti fel fiatalkori történetét a már visszavonult veterán versenyző. – A kerületi bajnokság érmesei automatikusan mentek tovább a szlovák bajnokságra. Addigra hat hét alatt javultam majdnem tíz kilót, és bajnok lettem. S ebből kifolyólag meghívót kaptam a pardubicei csehszlovák bajnokságra is. 1974 áprilisában szlovák bajnokként menni kellett. Bögi Róbert névre jött a meghívó, de én utaztam oda. Ott már nem számítottunk ekkora sikerre, de hogyan hogyan nem, 14 évesen legyőztem a két 18 évest, akikkel együtt álltam a dobogón. De aki szakmailag belelátott, biztosan észre vette a korkülönbséget. Nyakamba akasztották az aranyérmet, s ahogyan lejöttem a dobogóról, Lenče Sanyi azt mondta, pakold össze gyorsan a dolgaidat, és be az autóba. Beszálltam, és elindultunk hazafelé. Nem értettem, hogy miért kellett onnan úgy elmenekülni, mint egy tolvajnak. Edzőm ugyanis felfogta azt, aki csehszlovák bajnoki címet nyer, az bekerül a csehszlovák ifjúsági válogatottba. Ott már kiderült volna a turpisság, nem mondhattuk volna, hogy külföldi versenyre megy a Bögi Róbert, mert ahhoz már az utazási okmányaim nem passzoltak volna. Országon belül ez még elment, a határon túl már nem. Később amúgy is rájöttek a turpisságra. Főleg a szlovák szövetség forszírozta a dolgot, de a büntetés elmaradt. Ezután olyan másfél év következett, amikor csak edzettem, de versenyre nem mehettem. Amíg a tizenhatot nem töltöttem be, hivatalosan nem indulhattam súlyemelőversenyen. Nagyon figyeltek rám, megismertek volna, ha egy harmadik néven feltűnök valahol. Ezt már az edzőm sem merte megkockáztatni. Türelmesen kivártuk 1976-ot, s akkortól már saját néven versenyezhettem.”

Ki ő?
Patasi Oszkár 1960. január 18-án született Komáromban. Legnagyobb sikerei: veteránként négy vb- és nyolc Eb-arany (ebben benne vannak a világ- és Európa-játékokon aratott diadalok is). Súlycsoportjai: 77-től 105 kilóig, legtöbbször 94 kilóban. Elérte a 400 Sinclair-pontot, ami a súlyemelés elitgárdájába tartozást jelenti. Egyéni csúcsa a veteránok között: 45 évesen lökésben 152,5, szakításban 118 kiló. Összesen 19 alkalommal versenyzett a veteránok országos bajnokságán, ebből kilencszer abszolút győztes, vagyis a teljes mezőny legjobbja volt. Edzői: Lenče Sándor, Emil Brzóska, Antonin Drešl, Václav Peterka. Nagymegyeren él.