Együtt él a gútai kézilabdával. Útjára indította, nemzedékeknek adta át annak szeretetét, s nem szakadt el tőle hosszú évtizedek után sem. Ki ne tudná a kisvárosban, vagy Érsekújvárott, de akár a sportág országos berkeiben is, hogy ki Mahor Mihály. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy ha a fiatalabb évjáratúak nem vennék észre, nem hallottak volna még róla, elég csak rákérdezni a szülőknél, nagyszülőknél, mert közülük szinte biztos, hogy valaki emlékszik rá. A sportpályáról, a kézilabdaimádat terjesztéséről, arról, hogyan adott labdát a gútaiak kezébe. S közben nemzedékek nőttek fel, találtak szórakozást, versenyzési lehetőséget e labdajátékban. Ahogyan ő összefonódott egy életre kedvenc sportágával, úgy eresztett gyökeret a városban a kézilabda, és mára már évtizedes alapokon nyugszik.
És Mahor Mihály rendre ott van az ővéi között. Mintha valami külön pattogna benne, mintha kezéből kivehetetlen lenne a labda. Ő is tartja, szorítja, miközben egykori és későbbi védencei hálával tartoznak neki, hogy bevezette őket egy olyan labdajátékba, amely fiatalságukat gazdagította, a sport nemes útjaira irányította.
Köszöntik, gratulálnak neki a napokban, mert Misibájuk, aki edzőjük, klubvezetőjük, kézilabdás mindenesük, immár 80 éves lett. Pontosan 2026. január 25-én. Örülhetnek neki a gútaiak, hogy a gyulai születésű fiút Érsekújváron keresztül városukba sodorta az élet. Letelepedett, sportágat honosított, megszerettette a kézilabdát. Sok-sok láncszemből álló nevelőmunkával.
Isten éltessen, Misi bátyám!
J. Mészáros Károly