Ifj. Miholics Zoltán szerkesztő pedagógus édesapjáról, a bátorkeszi sakk megalapítójáról, Miholics Zoltánról szerkesztett könyvet, s annak bevezetőjében írja:
„Ez a kiadvány Miholics Zoltán, bátorkeszi lakos életének tíz évét követi végig – pontosabban annak civil vonatkozásait – a helyi sajtóorgánum, a Bátorkeszi aLap hasábjain keresztül, 2000-től, a lap megalakulásától egészen 2010-ig, amikor a címszereplő visszavonult a közélettől. Akad köztük jócskán primer szöveg is, egyenesen az ő tollából, de legalább annyiszor említik őt más szerzők, közszereplőként – mint sportolót, edzőt és sportvezetőt (sakk, labdarúgás, asztalitenisz), mint pedagógust, illetve mint képviselőt. Állítják példaként és ellenpéldaként, emelik piedesztálra és vonják »szégyenpadra«, kitüntetik, elismerik, bírálják. Nevezi önmagát gyüttmentnek (mások szóhasználatával élve), nevezik őt falu rosszának – de e jelzők sem feltétlenül jelentenek negatív, pejoratív minősítést, sokkal inkább kontraproduktívak. Aki végiglapozza, netalántán végigolvassa a következő 95 oldalt, képet kaphat róla »polgári« minőségében, sőt, emberként is, azt hiszem.”

Megjegyzés
Nem csak Miholics Zoltánról van szó a könyvben, róla a legtöbb. Szinte állandó rovata volt az Ahogy én látom, kifejthette véleményét, felidézhette emlékeit. Krónikási énjéből merítve értékes a bátorkeszi öregfiúcsapatról megjelent sorozata, ami önálló gyűjteményben is megállná a helyét. Mivel beszkennelt újságoldalak összeállításáról van szó, lapozgatója, olvasója betekintést kap a falu mindennapjaiba, politikai, közéleti csatáiba, a Miholics-szemszöget is beleértve.
(a www.szlomasport.sk szerkesztője)