Hogyan tűnt fel a csallóközi mezővárosban a kosárlabda? Miként talált Somorjára? Kik voltak az első zászlóvivői? Vitathatatlan, hogy a legelső, a sportághonosító Székely István, a helyi magyar gimnázium (most Madács-gimnázium) korábbi testnevelő tanára volt. Kilencvenkét évesen sem nehéz előhúznia emlékeiből az indulás időszakát.

Mire emlékszik a kezdetekből? Mi az, ami kimaradhatatlan ebből a történetből? Mi döntötte el, hogy lett kosárlabda Somorján?
Mert nem volt más mit csinálni. Volt egy üres tornaterem, mindenféle sportszerek nélkül. De valahol oldalt találtam két kosárlabda-palánkot. Aztán vettem 13 koronáért bort a pedellusnak, és ketten felszereltük a két palánkot. Én korábban a kosárlabdával nem foglalkoztam. A vizsgákat ugyan megcsináltam az egyetemen, de az volt minden.

De miért a kosárlabdát választotta? Csak azért, mert voltak palánkok?
Nem ismerték a városban ezt a labdajátékot. Akkoriban még bőrlabdával játszották, de azokat is nehezen lehetett beszerezni. Jóval később jött a japán gumilabda, Győrből hoztam be belőle. Iskolai sportunk maradt a magyar gimnáziumban a kosárlabda, és nagyszerű eredményeink voltak, mindenkit végigvertünk. Olyan jó volt a minicsapat. Először is a gyerekekkel meg kellett szerettetni ezt a sportot. És meg is szerették, néhányuk szinte fanatikusan. Azok közül jelenleg is dolgoznak a klubban, edzőként, sportvezetőként.

A hosszúéves klubelnök, Nagy Ferenc is a tanítványai közé tartozott?
Igen. Bátyónak hívtuk. Ő és Diósi Albert tanárkolléga már később kapcsolódtak ebbe bele. Akkor, amikor én ezt próbáltam a nyakamról lerázni, és Szilvássy Jóskát is bevontam. Ő ezt örömmel vette. Megfigyeltem már az első iskolai csapatban. Szeretett cselezni, időnként még saját magát is kicselezte. Lehetett látni benne a szervezőképességet. Nagyon okos és megbízható fiú volt. Mondtam neki, nem vinnéd el a fiúkat Nagyszombatba, elintézem a dirivel, nekem nem akaródzik menni. Nagyon megörült, a diri megengedte, elment velük. És többször is megcsinálta. Azután már ráhagytam, és nagyszerűen ment a csapatnak. Talán a legjobb gimis együttes volt a környéken, a legjobb pozsonyi, Tomášik utcai elitgimnázium csapata is kikapott nálunk. Szóval jó csinálta a Jóska, én meg élveztem, hogy a fiúk mindent felvállaltak. Néha odamentem közéjük megnézni, milyen jól csinálják. Leültem a kispadra, és figyeltem. Azután jött Somorján a másik sportág, a kajak-kenu, amit szintén meghonosítottam a városban. De az már más történet.

J. Mészáros Károly