1921 júniusának végén járunk a felső-csallóközi Nagylégen. Az aratás mellett egy váratlanul új téma kavarta meg az emberek fejét: a labdarúgás. A légi legények ugyanis felkészültnek érezték magukat, hogy kiálljanak életük első mérkőzésére. Lelkes Ernő, Czére Győző, Nagy Béla, Lelkes Flórián és társaik kezdeményezésére megalakult a Nagylégi Testgyakorló Kör (NTK). Dunaszerdahely és Somorja után ebben a faluban indult be a térségben harmadikként a szervezett sportélet.
Maga a mérkőzés helyi szinten rendkívüli eseménynek számított, amit az is bizonyít, hogy a vasárnapi nagymisén még a plébános is a prédikáció keretén belül említést tett a labdarúgásról és a délutáni meccsről. Nagy készülődés előzte meg az összecsapást. Egy legelőn lett kijelölve a pálya, a kapufához szükséges megfelelő faanyag előteremtése is nagy nehezen, de megoldódott. Pár nap alatt összegyűlt a pénz a felszerelésre, labdára. A lábbelit a játékosoknak kellett beszerezniük. Akinek nem sikerült, mezítláb játszott. A falu apraja-nagyja kivonult a pályához. Legtöbben akkor láttak először igazi labdarúgó-mérkőzést. Ellenfélnek pedig Pozsonyból érkezett csupa fiatal középiskolásokból és inaslegényekből álló csapat. Nem volt azonos súlycsoportban a két együttes, a fővárosiak jóval többet tudtak a fociból, ami a pályán is megmutatkozott.
Még mielőtt elindult volna útjára a labda, váratlan helyzet alakult ki, mert a szervezők megfeledkeztek játékvezetőt hívni, szerezni. Aztán a vendégek egyik játékosa vállalta a bíráskodást, nem nagy lelkesedéssel, mert ő inkább játszani akart. De ezzel még nem oldódott meg minden, mert kiderült bírói síp sincs készítve. Újabb nagy hajsza kezdődött, ezúttal a sípért. Egy füstösképű kisfiú mentette meg a kialakult helyzetet, pillanatok alatt fűzfasípot faragott. Végre elkezdődhetett a játék. Gyorsan kiderült, hogy egyoldalú a küzdelem, a légiek nem bírtak lépést tartani a pozsonyiakkal, s ez az eredményen is megmutatkozott. A második félidő elején már kétszámjegyű különbséggel vezettek, amikor Lelkes Flórián megszerezte a hazaiak becsületgólját. Az igazán súlyos vereségtől egy kiadós záporeső mentette meg a légieket, következtében ugyanis a mérkőzés idő előtt befejeződött. Ennek nemcsak a fáradt helyi játékosok örültek, hanem a község gazdái is, mert a nagyadag csapadék nagyon jól jött a kapásnövényekre.
(Forrás: 75 éves a Légi Testnevelési Egyesület 1921–1996)