Godó Ferenc (szül. 1936) díjazott és különdíjas is volt a tallósi labdarúgás 90. évfordulójára 2024. június 9-én tartott ünnepségen. Érdemeiről, a mátyusföldi település futballéletében betöltött szerepéről, átélt élményeiről faggattam, mikor levonult a pályáról.
Korelnöke a 90 éves tallósi focinak, 88 esztendősen. Milyen gondolatok kavarognak a fejében?
Nem beszélni szeretek, hanem tenni.
Mit szokott?
Sok mindent. Például a futballpályáról eszembe jut, hogy nem a mostani helyén volt, hanem a falu végén. 1948-ban, amikor idetelepítették Magyarországról az embereket, egy Sovány nevezetű jött a Temető utcába. És úgy is nézett ki. Tüdőbajosnak hívták. Ő alapította a mostani pályát. Egy csomó föld volt a környéken, hengerezték, betömték a lyukakat, hogy minél egyenletesebb legyen a játéktér.
1934-től él a faluban a foci. Mi történt a régi pályával? Netán tönkrement a II. világháború alatt?
Nem bántotta senki. Létezett ugyan, de nem is emlékszem arra, hogy valaki játszott volna rajta. Amikor elkészült az új, azután is árván maradt. Vásártér meg jegyárusító cédulaház volt azon a területen. Februárban meg teheneket, disznókat, malacokat kínáltak az árusok. Aztán felszámolták az egészet. Dinnyés dombnak is nevezték azt a térséget, mert akkora homokhegy volt benne, hogy ha felment rá valaki, belátta az egész falut. Még a futballpályát is!
Maga is építette az új futballpályát?
Hát persze hogy! Itt voltam reggeltől estig.
Hány évesen?
Harminchatban születtem, negyvennyolcban jöttek is a betelepültek. Abban az időben minden utcának volt külön csapata. Valóban mindnek! Megjelent hat ember valahol, szétdobtuk egymást, és már rúgtuk a labdát.
Mikor került kapcsolatba először a focival?
Gyerekkoromban. Ahogy megalakult a csapat 1948 után, mindig benne voltam valamelyik korosztályos alakulatban.
Addig nem volt a falunak közös együttese? Csak az utcák játszottak egymás ellen?
Ígen Csupán az új pálya hozta magával az első csapatot. Mi, fiatalok meg mindig futballoztunk. Barátságos meccsekre jártunk, lovaskocsival. Voltunk Pozsonyeperjesen, Vezekényen, Vámosfaluban sokszor megfordultunk. Akkor még nem volt bajnokság.
Milyen poszton játszott?
Középpályás voltam, de rúgtam a gólokat is. Minden helyzetből. Olyan lábam volt, hogy még a vasba is belerúgtam, ha kellett.
Godó Ferenc a különdíjat is megérdemelte (Hakszer Darina felvétele)
Hány évig tartott a fociélete?
Harmincöt évesen hagytam abba. Bő húsz évre saccolom. Csak játszottunk, bajnokság kezdetben még nem létezett. Sokszor a romák ellen is futballoztunk mert jó csapatuk volt. És pályájuk is a gulamezei majorban.
Hányban kapcsolódtak be a bajnoki küzdelmekbe?
Amikor 1956-ban bevonultam kötelező katonai szolgálatra, már szerepeltünk a bajnokságban, részletekre nem emlékszem. De azt tudom, hogy jöttek az ellenfelek: Felsőszeli, Alsószeli… Felsőszeli mindig magasabb osztályt rúgott, mint mi.
Mi volt az legemlékezetesebb játékosélménye?
Engem mindig a futball érdekelt. Kiizzadtam magamat. Mindenem volt ez a játék.
Nem maradt féltve őrzött emléke a pályáról?
Nem jut eszembe semmi.
Egy bombagól? Egy jól sikerült találat fejjel?
Abból sok volt. Én nagyon szerettem a futballt.
Utána még tevékenykedett a sportszervezetben?
De még mennyit! Egyszer lekoppintottuk Bacsfán az esti világítást, és nálunk is elkészítettük. Világéletemben buszsofőr voltam az autóbusz-közlekedési vállalatnál. Abban is közrejátszottam, hogy legyen busza a klubnak, magam is beszálltam, meg én vezettem.
Volt klubelnök is Tallóson?
Csak alelnök. Arra nem pályáztam, felmértem a lehetőségeimet. Én a háború alatt nőttem fel, az iskolákat bezárták, és csak jóval később nyíltak meg újra.
Ha eljátszunk az évekkel, immár hetvenhat éve szolgálja a tallósi futballt…
És sokáig, ahova ment a csapatunk, elkísértem a fiúkat. De egy ideje már nem, mert a mostani gárda már nem a miénk, hanem Felsőszelié. Idegen együtteseket akármennyit nézhetek a tévében. Ott is megvannak a kedvenceim: a Bayern München még két más bundesligás csapat, van három az angoloknál is. Engem a Barcelona nem érdekel, se a Real Madrid. Megnézem a magyar és szlovák válogatottat, a többi együttes nem hoz lázba.
Az milyen érzés, ha valaki nyolcvannyolc évesen a kilencvenéves focit ünnepli a falujában?
Úgy jövők ide, mintha haza mennék. Én ezt érzem. Ide tartozom, csináltam valamit a sportért. Valamikor Z akcióban épült a lelátó, ami azt jelenti, kellett segíteni. Rengeteg dolgoztam. Itt voltunk mindig a pályán, és tettük a dolgunkat. Labdával és anélkül is.
J. Mészáros Károly